Az ősanyag, a Föld és az óceánok (Okeanosz) nagysága és alakja (lemez,
henger, gömb) élénken foglalkoztatta a görög filozófusokat. A gömb alakra vonatkozó
felfogás lassan teret nyert. A babilóniai elképzeléseken alapuló csillagászat és
matematika főként Alexandriában fejlődött tovább. A csillagászati megfigyelések a
geometriához (a földméréshez) és az útleírásokhoz szükséges tájékozódási
lehetőségek kidolgozásához (fokmérés, vetületek?) vezetnek.
A rómaiaknál a kolóniák, a gyarmati városok alapítása gromatikusok és
agrimensorok (földmérők) által végzett kataszteri felméréseket (formae) igényelt, de
ezekről a munkákról csak kevés feljegyzés maradt vissza. A formae, a kataszteri
térképek mellett léteznek a földrajzosok tabulae-i, a földrajzi térképek.
A római katonai igazgatási szervezet számára a távolsági adatok feltüntetésével
sematikus (méretarány nélküli) úttérképek (menetútvázlatok) készültek.
A Mediterránumtól, a Földközi-tenger medencéjétől függetlenül fejlődött tovább a
térképészet Kínában. Európában Kelet-Ázsiáról, minden kereskedelmi kapcsolat
ellenére is, csak homályos elképzelések voltak; a híres Tyrus-Szamarkand selyemút"
Lancsauban végződött.
| Időszámításunk előtt | |
| 624-540 | Milétoszi Thalész: a szárazulat vízen úszó lemez. A 365 napos Nap-év és a napfordulók meghatározása, napfogyatkozás megjövendölése. |
| 610-546 | Anaximander (Milétosz): kör alakú térkép az Okeanos-szal (már az ókorban nyoma veszett), az első éggömb. Anaximander nevéhez fűződik az ekliptika ferdeségének felfedezése. |
| 570-497/96 | Püthagorasz (Számosz, Dél-Itália): iskolája a Föld gömb alakját tanította; a bolygók körpályájának kiszámítása; még nem heliocentrikus rendszer. |
| 550-480 | Hekataiosz (Milétosz): a világ omphalos-sza (köldöke) Delphi; útleírásai vezetik be a görög földrajzot; köralakú térkép Európa, Ázsia, Líbia (=Afrika) ábrázolásával. |
| 500 körül | Arisztagorasz (Milétosz): Spártába menekül, ott vaslapra rajzolja Kis-Ázsia térképét. |
| 490-425/20 | Hérodotosz (Halikarnasz, Athén): a történetírás atyja", fantáziagazdag útleírások (Észak-Afrikától a Kaszpi-tengerig és a Dunáig). |
| 480 körül | Hanno (Karthago): Periplus Afrika nyugati partjáig. |
| 408-355 vagy 391-338 | Eudoxosz (Knidosz): bolygók mozgása koncentrikus szférákban; Föld-térkép három földrész ábrázolásával; földgörbület, az első földnagyságmérési kísérlet(?). |
| 338-310 | Herakleidész Pontikosz: a Föld napi tengelykörüli forgása; heliocentrikus rendszer (?). |
| 384-322 | Arisztotelész: a Föld gömb alakjának bizonyítása, a földkerület kiszámítása. |
| 350-290 | Dikaiarkhosz (Messina): Földleírás és az Ökumene térképe, a Földközi-tenger kelet-nyugati vonala mint tájékozódási vonal szerepel. |
| 330 körül | Massiliai Pütheasz: utazás Marseilleből Angliába és Közép-Norvégiába; a napmagasság mérése (földrajzi szélesség) gnómonnal. |
| 276-195 | Eratoszthenész (Alexandria): az első földnagyság-meghatározás (a gömbi kerület 41.000 km!); három kötetes Geographie" útmutatóval földtérkép-szerkesztéshez (fokhálózat). |
| 180-125 | Hipparkhosz: a tudományos csillagászat megalapítója; pontosság, állócsillag-katalógus; földtérkép- szerkesztéshez csillagászatilag meghatározott tájékozási pontok igénye, Eratoszthenész kritikája. |
| 150 körül | Malloszi Krátesz (Kilikiák): földgömb, négy azonos nagyságú szárazföld-ábrázolással. |
| 135-51 | Poszeidoniosz (Rodosz, Róma): a földkerület számítása (túlbecsült); összefüggés a holdváltozások és az árapályjelenség között. |
| 60-i.u. 30 | Strabón (Róma) történész: 17 kötetes földrajzi munka a térképrajzolás alapelveivel. |
| 63-i.u. 12 | M. V. Agrippa (hadvezér): a Római Birodalom felmérése; hatalmas világtérkép Rómában a Mars-mezőn (nem maradt fenn). |
| Időszámításunk után | |
| I. évszázad | Alexandriai Héron: dioptra és útmérő (hodométer). |
| 40 | Pomponius Mela (Róma): De chorographia", három kötetes földleírás; a középkorban többször újra kiadták és térképekkel kiegészítették. |
| 40-103 | S. J. Frontinus (Róma, praetor és konzul): írás a földmérés művészetéről ( Limitationes"), részben megőrizve a Corpus agrimensorum romanorum"-ban. |
| 114 | Türoszi Marinosz: Diorthosis tabulae geographicae" (Helységek pólusmagasságának jegyzéke), amelyre Ptolemaiosz épített; kereskedők kínai karavánútjairól szóló híradások kiértékelése; első fokhálózatos térkép(?). |
| 100-160 | Klaudiosz Ptolemaiosz (Alexandria): Syntaxis mathematica", a Geographie" nyolc könyve a matematikai földrajz alapjaival (kúpvetület); a későbbi bizánci másolatokhoz bizonytalan eredetű térképek csatolva. |
| 210 körül | L. Septimius Severus (193-211 között római császár): elrendeli Róma felmérését (1:250!), töredékei fennmaradtak. |
| 267 | Pei Hsu (kínai miniszter): útmutatások (utasítások) térképek készítésére; 18 szelvényes Kína térkép. |
| 340 | Castorius (római gromatikus): talán szerzője a Római Birodalom úttérképének, amely mint másolat maradt fenn (Tabula Peutingeriana). |
| 400 körül | A. Th. Macrobius (Róma): Cicero Somnium Scipionsis" és Saturnalia" című munkáihoz magyarázat övezetes vagy zónatérképekkel (klímaövek térképe), amelyek az egyházi írásokban évszázadokig vissza-visszatértek. |
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!