A középkor Európáját teljesen a keresztény hittan uralta. Minden a túlvilági létre
irányult, a reális élet elvesztette a jelentőségét. Az égi megfigyeléseket és csillagászati
méréseket istennek nem tetszőnek minősítették. A Föld gömb alakjáról szóló antik
tanítások feledésbe merültek, és nem is tűrték azokat. A Földet ismét korong alakúnak
tekintették. A kolostorokat díszítő nagy, kerék alakú, dekoratív térképek középpontja
Jeruzsálem (T-O-térkép, keresztséma). Emellett ismertek kis kör alakú térképeket is -
a földi nagy klímaövezetek tagolásával -, amelyeket a görögöktől vettek át.
Az antik világ földrajzi öröksége átkerült az iszlám tudományba. 830 körül
Ptolemaiosz műveit lefordították arabra és kiegészítették azokat. A IX. és X.
évszázadban kialakult az iszlám atlasz" típusa, többnyire 21 térképpel: egy
világtérkép, a Földközi-tenger, a Kaszpi-tó és a Perzsa-öböl ábrázolásával három
tenger-térkép és általában tizenhét térkép az iszlám országokról. A világtérkép az
Okeánosz által körülfolyt korongot mutatja a három ismert tenger vázlatos öbleivel.
A XII. századtól kezdve normann befolyás érvényesül (Szicília) az iszlám térképeken.
| 545 | Kozmasz Indikopleusztész: Keresztény topográfia" (12 kötet), a bibliai világképet védelmezi Ptolemaiosz tanításával szemben. A világ négyzet alakú. |
| 560-565 | A madabai térkép (Transzjordánia): padlómozaik Palesztína, Szíria és Egyiptom ábrázolásával, a középpontban Jeruzsálemmel. |
| 560(?)-636 | Sevillai Izidor (érsek): Origines", 20 kötetes enciklopédia T-O-térképekkel. |
| 730-798 | Szt. Beatus (valcavadói benedekrendi barát): az apokalipszis magyarázata; a mű XII. és XIII. századi másolataihoz fantáziadús T-O-térképeket csatoltak. |
| 800 körül | Kia Tan (Kína): óriás térkép (l0x11 m) Kínáról és a szomszédos területekről. |
| 817-826 | Ibn al-Horezmi: a földalak leírása; a (későbbi ?) másolatokhoz a Jávai-tenger, Ceylon, a Nílus és az Azovi-tenger térképeit csatolták. |
| 830 | al-Mámún kalifa (Bagdad): a bölcsesség házában görög kéziratokat fordítottak arabra (Ptolemaiosz Almageszt-jét); a Mamun-i táblázatok városok klímaövek szerint rendezett listái menetvonal-adatokkal. Az első meridián-fokmérés az Eufrátesz síkságán. |
| 825(?)-912 | Ibn Kordadbeh (medini postamester): az első iszlám atlasz, az országok és utak könyve". |
| 915-957 | Abu Hasszán Ali Massudi (az arab Hérodotosz"): utazások Kis-Ázsiában, Indiában, Ceylonon, Zanzibárban; híradás Ptolemaiosz, Marinosz és Mamun térképekről. |
| 934 | Ibrahim al-Istakri (Persepolis): Országok könyve" (Ibn Haukal újra feldolgozta), új iszlám atlasz. |
| 976 | Ibn Haukal, alias Ibn Kaudal (perzsa geográfus): Nyugvónapországi (nyugati) királyságok kereskedőútjainak könyve" térképekkel. |
| 973-1050 | Ibn Ahmed al-Biruni: Indiai krónika, hét tenger kör alakú térképe, koordináta-jegyzék, földmérés. |
| a X. század vége | Angolszász zsoltár-világtérkép, a Cottonian". |
| 1100-1166 | al-Idriszi (arab geográfus II. Roger szicíliai király udvarában): egy ezüstlemezre karcolt világtérkép leírása. |
| 1195-1259 | Mattheus Parisiensis (Matthiew Paris) benedek rendi szerzetes, St. Albans-Verulami apátság: Chronica maior" c. műve térképeket tartalmaz Angliáról, a Szentföldről és a világról. |
| 1230 körül | Ebstorfi világtérkép (T-O-típus). |
| 1279 (?) | Mohamed Ibn Mu'ajad al-Ordhi: éggömb. |
| 1280 körül | Haldinghami Richard: Herefordi térkép (T-O-típus). |
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!