[Tajfutas] Martinovics-hegy

[karolyi at cs.elte.hu]

Igy van, minden csak hozzaallas kerdese. Amikor lereagaltam
a terkep szinezetet es a tuskebokrok kinezetet, inkabb bevallaltam
a tobbkilonyi vedooltozetet. A hibat ott kovettem el, hogy vittem
magammal feltve orzott tajolomat, amire semmi szukseg nem lett
volna a reszletgazdag terepen, lett volna mindket erosnek nem
mondhato kezemre, mind a lefelekben, mind a felfelekben. A propos
felfele, utolag vilagossa valt, hogy a hosszukas palya 11-12
atmeneteben tisztara idopazarlas volt megmaszni a Martinovics-
(kis Svab?) hegyet, de a panorama mindenert karpotolt.

Egyszoval klassz volt,koszi, jovok maskor is. Gyula


> Sziasztok !
>
>
>
> Teljesen egyetértek Istivel. Nem csak az a jó tájfutás, ahol szálerdõben
> futunk, esetleg száz méterre el is látunk. A Boróka Kupára sem a
> szálerdõért
> megyünk.
>
> nem azt mondom, hogy legyen sok a bozót, de furcsán jön ki, amikor már a
> rajtban azt mondja valaki, hogy sok a zöld a térképen. A pontos
> tájékozódást
> is lehet és kell is gyakorolni egy világoszöld, kissé nehezebben futható
> terepen. Sokszor látom a gyerekeket az erdõben, akik közül van aki
> keményen
> nyomja, aztán még a tehetségesebbek között  is van olyan, aki amikor át
> kell
> ugorni egy gallyat, akkor megáll, mérlegel, óvatosan átlépi. Csak
> szálerdõben nem lehet eleget fejlõdni. Ifi koromban Ránky Pista jóvoltából
> több olyan edzésünk volt az Irhás-árok oldalában, vagy a János-hegyen,
> ahol
> a feladat egy bozótos rész minél gyorsabban történõ leküzdése volt a
> feladat, "tömegrajttal".
>
> Negatív példa: egyszer egy negyed pályát futottam együtt a Hamuház terepen
> O. Thonnal, az akkori világbajnokkal.
>
> Jött keresztbe egy horhos, és mire én körülnéztem, hogy hol menjek le,
> addig
> Õ már a másik oldalán futott. Ezt is gyakorolni kell.
>
> Szóval néha nem árt bevállalni egy-egy ilyen terepet is. Inkább, mint
> pályafutásom 137. gánti futását, még akkor is, ha jó a terep.
>
>
>
> Üdv.
>
> Tóth Karesz
>
>
>
> From: tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu
> [mailto:tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu] On Behalf Of István Zsebeházy
> Sent: Thursday, March 13, 2014 12:52 PM
> To: tajfutas at lazarus.elte.hu
> Subject: [Tajfutas] Martinovics-hegy
>
>
>
> Miért mondanánk ezt? A tájfutásban az akarat szabad, mindenki úgy dönt
> ahogy
> neki a legjobb. A bozót mint terepi akadály, és annak leküzdése nem csak
> járulékos, de egyenesen szerves része a sportnak. Akinek ez rossz az
> teljes
> mértékben megérthetõ, ki az az õrült aki szeret szenvedni? Emiatt van az a
> kiváltságunk, hogy nem kötelezõ ezt a sportot ûzni. (A rosszindulat
> legcsekélyebb szándéka nélkül nélkül mondom) Én a havat utálom, nem is
> sífutok.
> Egyszer egy Hegyvidék kupán valaki megkérdezte tõlem, hogy miért vittük
> keresztül a pályát bozóton?! És nem röhögte el magát! Nekem azért fájt ez
> a
> kérdés, fizikailag fájt. Néha elképedek mennyire minimális skálán mozog  a
> honi ingerküszöb.
> Higgye el mindenki, nem kibabrálás vezérelte tegnap a pályakitûzõ tollát,
> a
> Martinovics hegy ilyen terep. Ilyen adottságokkal rendelkezik, azt hiszem
> a
> Budai-hegységben nem egyedülálló az a jelenség, hogy a térkép
> nyomtatásokhoz
> sok zöld tentapatron ürül ki. Egy örök klasszikussal zárnám ezt le: ez
> van,
> ezt kell szeretni.
> zsebeisti
>
>
> Persze lehet hogy azt monjátok (nagy ember szavai után ferdítve): tetszett
> volna az úton kerülni!
>
> _______________________________________________
> Tajfutas mailing list
> Tajfutas at lazarus.elte.hu
> http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas
>