E közismert, sok vitát kavart térképről a korabeli források alapján bizonyosan csak az alábbiakat állíthatjuk: a nyomtatásban közreadott mű összeállítója egy bizonyos Lázár volt. Nem tudjuk, hogy e név a kereszt- vagy a vezetéknevet takarja-e. A források szerint "tudós férfiú” volt; így a korabeli gyakorlatban latinos műveltségű, de egyetemi végzettséggel nem rendelkező hozzáértőket jelöltek. Korabeli források szerint magyar nemzetiségű volt. Foglakozása "secretarius", ami abban az időben nem feltétlenül személyi titkárt jelölt, mert például a magyar kancellária vezető tisztségviselői is "secretarius" rangú személyek voltak. A térkép a feltüntetett mintegy 1400 településnév esetében — csak a magyar nyelvben előforduló ékezetes magánhangzók, illetve ún. kettőshangzók írásmódja tekintetében — néhány kivétellel a magyar kancellária okleveles anyagának helyesírási gyakorlatát követi. A térkép kéziratos változatát Lázár adataink szerint 1514 körül készíthette. A nyomtatott térkép címének megfogalmazása alapján, illetve más források adatai szerint, feltehetően nem élte meg térképének megjelenését. A nyomtatott térkép címében szereplő Georg Tannstetter — aki a bécsi egyetem tanára volt — szerepe a lázári kézirat nyomdai előkészítése lehetett. Tőle származhat a nyomtatott változat címe. A cím és Ferdinánd császár címere számára a térkép rajzi részében közel 200 cm2-nyi helyet kellett "szabaddá tennie". E beavatkozás a térkép eredeti szerkezetének megváltozását idézte elő: a Duna jellegzetes magyarországi folyásiránya a valóságos helyzethez képest durván megváltozott. Valószínűleg ő volt a szerzője a térkép alsó részén Magyarországot bemutató latin és német nyelvű leírásnak is. Johannes Cuspinianus, aki diplomataként gyakran megfordult Budán, találta meg a kéziratot feltehetően 1526. szeptember 25-e után, amikor a várost Szulejmán szultán seregei elhagyták. Tőle származnak a történelmi eseményekre vonatkozó megjegyzések, mint például Traianus hídjának feltüntetése, és ő vállalta a közreadás költségét is. Az ingolstadti Peter Apianus nyomdájában — névanyaga kivételével – fába vésték a Tabula Hungarie-t. A feliratokat és a helyneveket öntött betűkből készítették, s mint kis táblákat helyezték a megfelelő helyre (az ilyen eljárás neve a sztereotipia). Ismereteink szerint e forradalmian új eljárást a térképek sokszorosításában Peter Apianus talán éppen e mű nyomtatásánál használta. Sajnos az ilyen nyomódúcok felszínéről a nyomtatás során feliratok gyakran kihullottak, ezért hiányos levonatok is készültek. A Tabula Hungarie-n is több olyan településjel van, amely mellől a név hiányzik. Tehát az Apponyi Sándor által 1896-ban megvásárolt Tabula Hungarie — a ma ismert egyetlen példánya e műnek — sem az első levonatokból maradt fenn (jelzete OSZK App. M. 136). Lázár térképének ma ismert későbbi kiadásai: Vavassore, Antonio Tabula Hungarie ad quatuor latera per Lazarum …Velence 1553, Ligorio, Pyrrho Nova descriptio totius Hungariae … Róma 1559, [Lafreri, Antonio] Nova descriptio totius Hungariae Róma 1558 és 1559, Zsámboki János Ungariae Tanst[etteriana] descriptio … Bécs 1566, Ducheti, Claudio Nova descriptio totius Hungariae, Róma 1569, Orlandi, Iohannes Nova descriptio totius Hungariae, Róma 1602. A Lafreri, Ducheti és Orlandi által közreadott változatok alapján német kiadás(ok) létezése is igazolható, mivel csak e kiadásokon találhatunk ß-szel írt neveket, ilyen például Caßouia, Tießin stb.