A névtár tartalmazza mindazon neveket és
névváltozatokat — a forrás pontos megjelölésével —, melyeket a „Feldolgozott alapanyagok”
c. jegyzékben összefoglalt térképi és szöveges munkák Nagyvisnyó község
területére megadnak.
A nevet az azt követő adatoktól
pontosvessző „ ; ” választja el. A hivatalos névhasználatra javasolt
első, ún. kiemelt név (3 betűnyivel balra kiugratva) után az objektum
jellege következik, majd ettől ugyancsak pontosvesszővel elválasztva
a kereső betű- és számjelzése. A „kiemelt” nevet esetenként
megelőző kérdőjel bizonytalan lokalizálásra utal. Pl.:
?Bálvány
alja rét; te; G7
A névváltozatok
ugyanilyen rendszerben követik a kiemelt nevet, mégpedig az alapanyagok
sorrendjének megfelelően. A meglepő eltéréseket aláhúzás „ _ ” jelöli. Pl.:
Ablakos-kő-völgy; vgy;
G6
Ablakos-kövölgy;
-;1.a (18)
Az első a kiemelt név,
a második a névváltozat. Az aláhúzott „ö” betű az alapanyagon
rövidnek jelölt hangra hívja föl a figyelmet. A nevet követő kihúzás „ – ” a jelleg helyén arra utal, hogy az az alapanyagon
meghatározott (nincs betűtípussal más nevektől elkülönítve). Az ezt
követő „1.a (18)” pedig azt jelenti, hogy a névváltozat az 1890-es
kataszteri tkp. 18-as szelvényén található.
Ha valamely alapanyag
több névváltozatot ad ugyanazon objektumra, azokat kettőspont „ : ”
választja el. Pl.:
Bálvány: Messzelátó; -; P
Ilyen kiemelt név esetén nem szerepelhet.
Az objektumok jellegét megadó betűjelek „A betűrendes jegyzékben
használt rövidítések” c. listában szerepelnek.
A kiemelt névtől lényeges eltérést mutató névváltozatok a „Betűrendes
jegyzék”-ben önálló névként is szerepelnek. Azaz, ha az eltérés csak
kismértékű és nem zavarja az azonosítást, pl.: Ablakos-kő-völgy,
Ablakos-kő völgye névpár második neve, nincs külön besorolva. De ha az
azonosság kétséges, pl.: Veres-sár-bérc, Veresvárbérc névpárnál, vagy
lehetetlen, pl.: Pipis-hegy, Veres sár hegye névpár esetén, az utóbbi nevek is
szerepelnek a besorolásban, mint „utaló” nevek, a következő alakban:
Veres sár hegye, ld.
Pipis-hegy
Veresvárbérc, ld.
Veres-sár-bérc
Az ilyen utaló nevek természetesen használatra nem javasoltak.
Még két névtípus igényel magyarázatot:
Bán- és Taró-völgy;
dő; F7
Bán és Táróvölgye;
dő; 4469-4580. hrsz.; 1.a (átv).
Dűlőneveknél az első névváltozatot, pontosabban annak
jellegmegadását követő számok a dűlőhöz tartozó helyrajziszámok
az 1890-es kataszteri tkp.-nek megfelelően.
A 7-es alapanyag nevei esetén, pl.:
Ablakos-kő
völgye; H, e; 7 (1;331)
a 7-est követő zárójel első száma a
község sorszáma a forrásban, a második pedig a községen belül az objektum
sorszáma.
1./ A 7-es alapanyag hivatkozott nevei sohasem veszik figyelembe a név
alapanyag szerinti lokalizáltságát, csak a névalakot. A forrás lokalizálásának
figyelembevétele — mint azzal foglalkozom majd — teljesen fölösleges.
2./ A fenti rendszer kiegészíthető a névnek a különböző méretarányú térképeken történő felvételére utaló számjelzésekkel. Legyen a jelölés pl. a következő:
Jelentse 1 az Mł1:2000-t, 2 az Mł1:2880-t, 3 az Mł1:4000-t, 4 az Mł1:10.000-t, 5 az Mł1:25.000-t, 6az Mł1:40.000-t, 7 az Mł1:50.000-t, 8 az Mł1:60.000-t, 9 az Mł1:80.0000-t, 10 az Mł1:100.000-t, 11 az Mł1:150.000-t és az Mł1:300.000-t, stb., hogy csak a
leggyakrabban használt méretarányokat említsem. Ez a szám a kiemelt név
keresőadatai után állhatna, pl. Így:
Veres-sár-bérc; h; H8 8,
ami azt jelenti, hogy a név megírása ajánlott az
1:60.000 és minden ennél nagyobb méretarányban. Ahhoz, hogy egy-egy név ilyen
„kódszámot“ kapjon, külön vizsgálat szükséges, mely a neveket fontosság szerint
rangsorolja. A nevek ilyen „kódolása“ lehetővé teszi a különböző
méretarányú térképek névanyag-összeállításának bizonyosfokú automatizálását.
Azaz egy térkép elkészítésekor azonnal megmondható, hogy a földrajzinév-tárban
szereplő nevek közül lehetőleg mi kerüljön rá, a méretaránynak
megfelelően. A kódolás ilyen végrehajtása különösen fontos lenne akkor, ha
az 1973-ban készült ELTE-tanulmányban[1]
elemzett gépi adattárolás megvalósul.
Bandatex vázlatokon gyűjtöttem össze a különböző alapanyagok névanyagát, a helyesírás és a lokalizálás megtartásával. Ezek felhasználásával készültek a névkartonok,amikor az egy területre vonatkozó névváltozatok már egy kartonon szerepeltek. Ezután a kartonok vizsgálata alapján választottam ki a kiemelt nevet, amely az 1:25.000 ma. térképvázlatra is felkerült. A döntéskor a névváltozatok közül az egri járás névgyűjtés anyagát ill. az FNT II. helyszínelése során begyűjtött helyi javaslatot részesítettem előnyben, hacsak ez a névváltozat nem téves lokalizálásra utal egyértelműen („elazonosítás”). (Az FNT II. nagyvisnyói helyszínelése is egyértelműen alátámasztja a névgyűjtési anyag átszámozásából eredő lokalizálási hibáit — ld. később.) A bizonytalan lokalizálást a kiemelt név elé tett kérdőjellel jeleztem.
Tekintettel arra, hogy a névgyűjtési kötet (7) eredeti anyagának egy részét sikerült csak megszerezni (azt is elég későn), és hogy a Fodor-féle (18) alapanyag csak a napokban került hozzám, az egész községre a munkát nem tudtam elkészíteni. Utólag látom, hogy ennek a maximált 60 oldalas terjedelem is határt szabott volna.
Meglepő volt tapasztalni a feldolgozás során, hogy amíg az 1890-es kataszteri tkp. 278 összes (több szelvényre eső objektumok szelvényenként vannak megírva), ill. 174 egyedi nevet, addig az 1964-es 126 összes és csak 50 egyedi nevet tartalmaz, ezek többsége (35 név) is dűlőnév csupán.
Az 1:10.000 ma. topográfiai tkp. viszont névgazdagságával tűnt ki ezen a területen.
A 25, 50, és 100.000-es ma. térképek a méretarányhoz képest „átlagos” névtartalmat mutattak, de majdnem mindegyik tartalmazott olyan egyedi nevet vagy névváltozatot, ami másutt nem fordult elő. Így nagy segítséget jelentettek a névgyűjtési anyag neveinek lokalizálásánál.
Nagy a turistatérképek névsűrűsége. A régi és az új azonos névmennyiséget tartalmaz, de más-más objektumokat jelöl névvel. A későbbi feldolgozásoknál mindkét változatot használni kell.
A 12-17. alapanyagok tulajdonképpen csak a Töpfer-szabály vizsgálata szempontjából érdekesek, az előzőekhez képest új neveket nem adnak.
Nem így a 18-as forrás, amely több anyag együttes feldolgozása. Fontosságát az is növeli, hogy a Pesty-féle 1864-es gyűjtés eredeti szövegét teljes egészében tartalmazza.
Összegezve: a felsorolt alapanyagok között alig volt olyan, amit ne lett volna hasznos kézbevenni.