Svájcban ebben az idôben nagy volt a francia befolyás, hisz Guillaume-Henri Dufour (1787-1875) a svájci topográfiai térképezés jelentôs egyénisége, a párizsi École Polytechnique tanítványa volt, ahol nemcsak a szintvonalas módszerrel ismerkedett meg, hanem az ábrázoló geometria megalkotójának, Gaspard Monge-nak (1746-1818) tanítványaként a geometriai árnyékábrázolással is. Legelsô térképészeti tárgyú, 1827-ben megjelent művében Dufour összefoglalta a francia csíkozási módszereket és az árnyékolás kivitelezéséhez adott útmutatást. Az árnyékolás felé nagyobb érdeklôdés irányult, mint korábban, mivel kitűnôen alkalmas volt a szintvonalakkal való kombinációra. Dufour a nyomdatechnikai nehézségek miatt az árnyékcsíkozást részesítette elônyben. 1831-ben a vezérkar fônöke lett, és így Svájc topográfiai felmérése is az ô hatáskörébe került. 1833-tól adta ki erre vonatkozó utasításait, melyekben elrendelte a domborzat szintvonalas felmérését; a csíkozást a kisebb, szintvonalakkal nem ábrázolható formák kifejezésére korlátozta. A kiadásra szánt 1:100 000 méretarányú térkép domborzatát viszont árnyékcsíkozással rajzoltatta meg.
Ebben az idôben a domborzatábrázolás terén végeredményben, - amennyiben a felmérésnél egyre inkább elterjedô szintvonalaktól eltekintünk - négy típust lehetett megkülönböztetni. Ezek a következôk voltak:
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!