Nagy-Britanniában ebben az idôben alakult ki az eklektikus British National Style. Ez a nehezen meghatározható stílus fôleg a ferde megvilágítást alkalmazta, és a légperspektívát is figyelembe vette, a kevésbé tehetséges tisztek viszont a felsô megvilágítást, azaz a lejtôcsíkozást részesítették elônyben. Ezt a stílust nemcsak a különbözô alapelvek tették változatossá, hanem a különbözô rajztechnikai eljárások alkalmazása is. Az itt hagyományosan meglevô nagy tolerancia a domborzatábrázolás terén tehát oda vezetett, hogy a lejtô- és árnyékcsíkozás békésen megfért egymás mellett. A British National Style kialakulásában nagy szerepe volt Robert Dawsonnak, aki az 1812-ben alapított School of Military Engineering (Katonamérnöki Iskola) tanára volt. 1815 körül írt egy tanulmányt, amely nem jelent meg nyomtatásban. Ebben a ferde megvilágítás elvét mutatta be geometriai formákon mind a csíkozás, mind pedig az árnyékolás esetében. A domborzatábrázolás oktatását is ezzel kezdte, és csak azután tért át a valóságos domborzat ábrázolására. Ez az eljárás is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az angol térképek domborzatábrázolása ebben az idôben sokszor sablonszerű hatást keltett.
A lejtôcsíkozás elôtérbe tolódása a 20-as években fôleg William Siborn érdeme volt, aki 1822-ben kiadta Lehmann második könyvét. Maga is írt egy könyvet a topográfiai felvételrôl és a topográfiai térképek rajzolásáról 1827-ben. Van Gorkum genti tábornok műve is megjelent angolul, mely a negyedelés törvényének egyszerűsített kivitelezését írta le. Azáltal, hogy van Gorkum a csíkok vastagságát is variálta, olyan skálát alakított ki, amely erôsen hasonlított a Lehmann-féle csíkozásra.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!