Miskolcon - 1991. április 5-én - életének 81. évében, csendesen elhunyt Zsigmond
József, országos versenybíró. Sokaknak csak a versenybíró Józsi bácsi az ismerős,
nagyon kevesen vannak, akik versenyzőként is ismerték még. Egészen fiatal kora
óta járta a Bükköt, szerette a természetet. Ez egyenes utat jelentett a szervezett
természet-járáshoz, majd a II. világháború után - sportágunk elődjéhez - a természetjáró
versenyekhez.
Ezeken a versenyeken egyre jobb eredményeket ért el, ennek elismeréséül 1952-ben
a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolója címet kapta. 1953-ból bronzérmet őrzött
a Keszthely-Büdöskút térségében rendezett magyar bajnokságról. Harminc év múlva,
amikor ellátogatott a hazánkban rendezett X. Tájékozódási Futó Világbajnokságra,
aminek egyéni versenye és terepbemutatója is ugyanezen a terepen volt, ezt mondta:
részletek beugranak a terepen, dehát az akkori meg a mostani térkép... Ég és föld!
- Ő tudta, mert megélte. Abban az időben természetes volt, hogy aki versenyzett,
rendezett is - ezt a szokását, több mint három évtizeden keresztül megtartotta.
Számtalan versenyen - a legkülönbözőbb beosztásokban - működött közre, mint versenybíró.
Többek között keze nyomát viselte a Főiskolás VB, Magyar Bajnokságok, sok Herman
verseny, Borsod Kupa, és számolatlanul a megyei bajnokságok. Az 1988-as Egyéni
OB-n még Ő volt a rajtfőnök, sajnos egészségi állapota ezt 1990-ben már nem engedte
meg. Régen a természetjáró szövetségen belül megyei szinten a versenyzést a versenybizottságok
szervezték, irányították - ennek volt vezetője Borsodban. Nem ragaszkodott a régihez,
támogatta az új elképzeléseket, aktív részese volt annak, hogy a megyében a természetjáró
versenyekből tájékozódási futóversenyek lettek. 1970-től, a tájékozódási futó
szövetségek megalakulásától egészen 1989-ig tagja volt a Borsod megyei elnökségnek.
A sportágban végzett több évtizedes tevékenysége sok ismerőst, barátot jelentett
számára, tisztelték a borsodi versenybírók, ismerte a megyéből minden versenyző,
sokan a környező megyékből, de az ország távolabbi részeiről is. Gazdag életútnak
vetett véget az elfogadhatatlan és érthetetlen halál. Ő elmondhatná: "Non
omnis moriar" - sem azok, akik utolsó útjára kísérték, sem azok, akik ismerték
nem fogják elfeledni - hiszen a sportághoz kapcsolódó szálakat nem tudta elvágni
a halál.
Tájfutás, 1991/3-4