Egykori országos versenybíró.
Január 29-én, életének 89. évében elhunyt Vekerdy Attila egykori országos versenybíró.
1956-tól kezdődően több évtizeden keresztül bíráskodott az MTSz, majd 1970-től az MTFSz versenyrendszerében, több magyar bajnokság és nemzetközi kupaverseny versenybíróságának volt az elnöke vagy ellenőrző bírója.
Templomi búcsúztatására 2020. február 14-én, pénteken, 15:00 órakor kerül sor a Szent László templomban (Bp. XII. Diana út); temetése Miskolcon, a Vasgyári temetőben 2020. február 15-én 12:00 órakor lesz.
Bozán György
MTFSZ honlap
Vekerdy Attila gépészmérnökként végzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, az első évfolyamok
egyikén, az ötvenes évek közepén. Első munkahelye a Szállítóberendezések Gyárában, Óbudán volt. Munka mellett is továbbtanult és erősáramú elektromérnöként a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott a hatvanas évek elején. Egyszer váltott munkahelyet életében: 1963-tól a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárában teljesítette ki szakmai karrierjét. Innen ment nyugdíjba a gyár fő- technológusaként 1991-ben. 1954-ben házasodott össze Vissy Máriával (1932– 2016), két gyermekük született, Lilla 1960-ban (múzeumigazgató Washington DC-ben) és Zoltán 1957- ben (egyetemi oktató Hollandiában és Gödöllőn, többszörös magyar tájfutó bajnok, válogatott, remek térképjavító és versenyrendező).
Vekerdy Attila egykori országos versenybíró 1956-tól kezdődően több évtizeden keresztül bíráskodott az MTSz, majd 1970-től az MTFSz versenyrendszerében, több magyar bajnokság és nemzetközi kupaverseny versenybíróságának volt az elnöke vagy ellenőrző bírója. Egy őskori nyilvántartás szerint 1956 és 1969 között
46 versenyen bíráskodott. 1963-tól az MTSz Versenybírói szakbizottság tagja. Feladatai közül kiemelhető az 1964-es herbolyai egyéni- és csapat OB, amelynek elnöke volt. Ez az OB többek közt arról nevezetes, hogy Skerletz Iván utolsó egyéni bajnoki győzelmét hozta, egyben itt indult Monspart Sarolta bajnoki diadal sorozata.
A versenyrendezést Attila gyakran feleségével, Máriával együtt végezte. Mindketten Miskolci születésű, túrázó, Bükk-járó emberek voltak. A tájfutással Attila az első munkahelyén, kollégákon keresztül ismerkedett meg. Mindkettejüket a sport intellektuális oldala ragadta magával – a futás kevésbé lelkesítette őket, így ahogy a mezőny felgyorsult, ők úgy váltottak a versenyzésről a versenyrendezésre. Többször indultak a régi híres házaspárok versenyén, ahol a győztes jutalma a következő évi verseny megrendezése volt. Volt úgy, hogy nekik kellett rendezni.
A térképjavítás korszerű módszereinek kialakításánál ők is ott voltak, komoly szerepük volt az 1960-as években a tájfutás modernizálásában.Több térképen együtt szerepel a nevük, mégha Attila összességében több térképen dolgozott is, mint Mária. Attila neve utoljára az 1994-es Nagy-Csákány térképen szerepel.
Vekerdy Attilát őszintén tiszteltük. Több más versenybírótól eltérően nem csak oktatott, leckéztetett, fegyelmezett, letorkollt, hogy uralja a versenyt, hanem tudott rámosolyogni a versenyzőkre, biztatni és akár még bocsánatot kérni is, ha a stáb melléfogott, mint az 1964-es OB után – írta róla Bozán György.
2020. január 29-én, életének 89. évében elhunyt, búcsúztatására 2020. február 14-én került sor a Diana úti Szent László templomban; temetése Miskolcon, a Vasgyári temetőben volt február 15-én.
Ellenőrzőbíróként 1972-ben
Bozán György, Hegedüs Ábel
(Szélrózsa évkönyv, 2020)