(1925-2021)
Thuróczy Lajos sportvezető, a Magyar Természetjáró Szövetség tiszteletbeli elnöke, aki hosszú élete során, először aktívaként, majd az MTSz irodavezetője/titkáraként dolgozott, jóval még nyugdíjazása után is. Bő 60 éven át állt a természetjárás szolgálatában, mint „hivatásos turista”.
Mi tájfutók az ő személyében tisztelhetjük sportágunk első országos egyéni bajnokát, országos versenybírót, az MTSz Elnökségének tagját, aki a sport területén végzett elkötelezett munkájáért számtalan kitüntetésben részesült. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést, a legmagasabb állami elismerést, amelyben tájfutó valaha is részesült.
Thuróczy Lajos 1925 augusztus 28-án Újpesten látta meg a napvilágot, ahová csak születni „ment”, mivel szülei, nagyszülei a már várossá lett Rákospalota társadalmi életében aktívan résztvevő megbecsült polgárok voltak. Ő maga is Rákospalotán élte le életét: apja, nagyapja családi házában. 9 éves korában innen szállt táborba és lett cserkész, ahol megismerte a közösségi élet erejét és az Isten által teremtett természet szeretetét.
A cserkészetben eltöltött évek készítették fel eljövendő mozgalmi életére. Az érettségi vizsgákkal egy időben tett segédtiszti vizsgát, majd 1945-ben, 20 éves korában cserkészparancsnok lett. Ebben az évben ismerkedett meg dr. Vizkelety László kőbányai cserkészparancsnokkal, aki ekkor már a Magyar Turista Szövetség vizsgázott túravezetője volt. Együttműködésük a cserkész mozgalom felszámolását követően vált szorossá, amikor 1949-ben dr. Vizkelety mint a MÁV Vezérigazgatóság revizora munkahelyén megalakította a Bp Lokomotív Természetjáró szakosztályt. Ennek vezetéséhez Thuróczy Lajos is szívesen csatlakozott. A profi szervezésnek és a javarészt volt cserkészekből álló tagság aktivitásának köszönhetően a „Lokó” hamarosan nemcsak túlélője, de éllovasa, újítója, szakmai iránytűje lett a meglehetősen átpolitizált természetjáró mozgalomnak.
A hivatalban lévő Magyar Természetbarát Szövetség az Országos Sporthivatal elvárásainak megfelelően kívánt gyökeresen szakítani a polgári turistaság eszményeivel és a természetjárást, mint új versenysportot kívánta bemutatni. Egyre másra rendeztek terepversenyeket, amelyekre a résztvevők ingyen utazhattak, a célban esetenként egy tál meleg étel várta őket, valamint finom kivitelű, kalapra tűzhető tűzzománc versenyjelvényt is kaphattak, amely az esemény jelentőségét nyomatékosította. A versenyzés és a versenyrendezés a szakosztályi élet részévé vált. A versenyek győzteseit a természetjáró mozgalom élmunkásainak járó elismerés övezte.
Thuróczy Lajos a természetjárás bajnoka.
1950-ben a Zebegény központtal megrendezett Országos Csapatbajnokság győztes csapatának tagja volt Thuróczy Lajos. Két évvel később, 1952 szeptemberére írták ki az első egyéni bajnokságot, amely Ajka-Csingervölgy - Zsófia-puszta – Kabhegy térségében zajlott le két éjjeli és köztük egy nappali verseny formájában. A sporttörténeti jelentőségű esemény győztese Thuróczy Lajos, a Bp Lokomotív versenyzője lett a salgótarjáni Halász Miklós előtt, aki versenybírói, sportszervező munkájával szintén arany betűkkel írta be magát a tájékozódási versenyzés hazai történetébe.
Ugyancsak az 1952-es évben Thuróczy Lajos részt vett a vasutas turisták országos természetjáró társadalmi bizottságának megszervezésben. Itt közös elvárás volt, hogy minden területi sportkör segítse a hazai természetjárás fejlesztését, és aki teheti, vállaljon társadalmi munkát a területi, budapesti és/vagy az országos szövetségben is. Az országos vasutas összefogás révén tudták beindítani a Vasutas Kék-túrát, amelynek ötletét az 1938-as jubileumi Szent István vándorlás adta. A máig népszerű, sőt egyre bővülő Kéktúra mozgalom kezdeményezésének sikere a hozzáértő szervezésen, benne Thuróczy Lajos munkáján is múlt. Ő maga hamarosan a budapesti, majd 1954-ben az országos szövetség Elnökségébe került. Napi kenyérkereső munkája mellett nemcsak minden délutánját töltötte a Szövetségben, de napközben is be-be tudott ugrani az egyetlen „főállású természetjáró”-hoz, a sporthivatal gépírónőjéhez. Aztán, amikor 1958-ban az akkori Természetjáró Társadalmi Sportszövetség a felügyeleti szervétől újabb álláshelyet kapott, őt kérték fel az irodavezetői (később a titkári) feladatkör betöltésére.
Thuróczy Lajos és a tájékozódási versenyzés.
Az ’50-es évek legelején még elindult néhány versenyen. A kor elvárásának megfelelően leginkább versenybíróként tevékenykedett. Tagja volt az országos Versenybírói Tanács vezetőségének, országos versenyek rendezésében, vagy ellenőrzőbírói szerepkörben működött. A szövetség aktívájaként már nem akart klubszínekben versenyezni, legfeljebb az időközben Lokomotívról Törekvés, BVSC, Bp-i MÁV Igazgatóság SC, stb. névre keresztelt budapesti vasutas csapat vezetőjeként jelent meg versenyeken. Buzdította klubtársait, aztán felvezette csapatát a díjátadásnál, mint a képen látható 1954-es Oszla-őrházi OCsB-n tette.
1957-ben a frissen alakult magyar tájékozódási válogatott csapatvezetőjeként utazott Csehszlovákiába, ahol a kétfős Horváth Loránd, Maácz Benedek összeállítású magyar csapat megelőzve a házigazdákat, második lett a svéd válogatott mögött. Ezen a versenyen a 26 éves Thuróczy Lajos is elindult az éppen Csehszlovákiában tartózkodó, szakszervezeti sportvezető klubtársával, Bokody Józseffel és a nemzeti válogatottak számára rendezett versenyen a 4. legjobb eredményt érték el. Teljesítményüket a rendezőség aranyéremmel jutalmazta.
Thuróczy Lajos közismert volt a természetjárás iránti elkötelezettségéről, lelkiismeretes, fáradtságot nem ismerő áldozatos munkájáról. Ezért sokan értékelték személyét, bíztak benne, számítottak rá. A versenyzők talán még ennél is többre becsülték. Nem azért, mintha az első bajnokot tisztelték volna benne, hanem mert segítő szándékú sporttársnak látták, aki elintézi a sportútlevelet, aki mint Tük ügykezelő vagy mint leltárfelelős biztosítja és kiadja a versenyekhez szükséges anyagokat, felszereléseket. Legfőként persze ő volt a beavatott titkár, aki megmondta, hogy milyen ügyben, mikor és hogyan lehet a mindenható és megkerülhetetlen Székely Miklós főtitkárhoz fordulni.
A természetjárók közössége lett az ő nagy családja, amelynek áldozatos szolgálata mellett már nem jutott idő saját kis családra.
1970-ben, amikor a tájékozódási versenyzés kivált a Természetbarát Szövetségből és megalakult a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség, akkor Thuróczy Lajos belépett az új Szövetségbe, példát mutatva sokaknak, hogy egy szívbe a két sportág szeretete is befér. Az elmúlt 50 év bebizonyította, hogy nem távolodott el tőlünk. Mindvégig rendelkezésünkre állt, rendezvényeinkre szívesen eljött, hozzászólt, előadott, kapcsolatot tartott, képben volt. Sportágunk történetének kutatóit tárt ajtóval és a múltból megőrzött relikviákkal várta.
Az idő múlása alig hagyott nyomot rajta, aktivitását, józan közéletiségét, szellemi frissességét mindvégig megőrizte. Hosszas rábeszélésre 85 éves korában adta ki úgy száz képpel illusztrált memoár kötetét. Ez az üdítő olvasmány segít megismerni Lajos bácsi derűs világlátását, amelyre mindnyájunknak szüksége lehet, ha boldogabban szeretnénk élni.
Életének 97. évében agyvérzéssel szállították kórházba, ahol rövid, méltósággal viselt betegség után december 14-én elhunyt.
Isten veled Lajos bácsi!
Bozán György
Interjú a Tájoló 2006/10-es számában.
Eltemették Thuróczy Lajost
Ma délelőtt a Rákospalotai temetőben kísérték utoljára útjára a hazai tájékozódás első országos egyéni bajnokát. A szikrázó napsütés Lajos bácsi természetjárásért dobogó meleg szívére, a kristálytiszta levegő őszinte tisztaságára, a kék ég derűs kedélyére emlékeztetett.
Mintegy százan hallgatták Szabó Imre búcsúzó szavat, aki első mondataival az MTFSz honlapján is megjelent nekrológot idézte, majd rátért arra az életútra, amelyet Lajos bácsi a természetjárás szolgálatában, az MTSz szervezetében, vele is szoros együttműködésben bejárt. Szabó Imre 1987-2012 között volt az MTSz főtitkára, majd elnöke. Politikusként országgyűlési képviselő, valamint környezetvédelmi és vízügyi miniszter is volt. Máig sem szakadt el a természetjáró mozgalomtól.
Ezt követően Ispánovity Márton, a Lokomotív TE elnöke lépett a mikrofonhoz, aki Lajos bácsi személyében a klub alapító tagját méltatta, aki 1949 májusától tavaly októberig az egyesületi élet aktív résztvevője, szellemiségének alakítója volt.
Végül Garancsi István az MTSz jelenlegi elnöke idézte fel azt a szerepet, amelyet Lajos bácsi, mint a szövetség Tiszteletbeli elnöke az utóbbi évtizedekben betöltött.
A gyászszertartás és a hamvak sírba helyezése a római katolikus vallás szertartása szerint történt.
A temetésen több szenior tájfutó is megjelent, volt aki Szegedről utazott fel a végső búcsúra.
A temetés alkalmára Orbán Viktor miniszterelnök is írt méltató levelet, amely összegzése a következő:
„Ha az emberi élet célja egy nemes küldetés teljesítése, akkor Thuróczy Lajos ezt a célt nemcsak elérte, de túl is szárnyalta.”
Jómagam 1960 óta ismerem Thuróczy Lajost, aki több mint 50 évet töltött el a természetjárás vezetésében. A Sporthivatal mindenkor erősen átpolitizált világában hidat tudott építeni az országos Szövetség és a természetjárók közössége között. Ezzel a hivatalos kitüntetéseken túl a közösség tagjainak megbecsülését is ki tudta vívni.
Nyugodjék békében!
Bozán György
2022-01-21