(1929-2010)
Tátrai Rupert a neves hegymászó, sziklamászó, evezős, síelő és világjáró 1929-ben született Cegléden. Nagyon agilis ember
volt, ezért is lett 1952-ben a Magyar Természetbarát Szövetség budapesti titkára.
Ekkor már szervezte és rendezte a tájékozódási terepgyakorlatokat, amely a mai tájfutás kezdete volt. A tájfutás 1970-ig a
Magyar Természetbarát Szövetség keretein belül működött, annak ellenére, hogy 1961-ben megalakult az IOF, a magyarok, mint alapító tagok részvételével. Számtalan tájékozódási terepversenynek volt a rendezője 1957-ig. Az 1956-os forradalomban kiállt az 1948-ban betiltott és feloszlatott Magyar Turista Szövetség újbóli megalakításáért dr. Vízkelety Lászlóval együtt. Ezért az MTSZ főtitkár javaslatára három főt,
közöttük őt is örökre eltiltották a sportvezetői munkától, amin öt év után némileg lazítottak, amikor mint a sziklamászók titkára
visszatért régi álmához. Közben télen-nyáron járta a hazai és a külföldi hegyeket, Magyarországon minden sziklafalat és sziklatornyot megmászott. Miközben számtalanszor felkereste a Tátra, Bulgária és az Alpok szikláit is. 1967-ben élete legnagyobb turista élménye és teljesítménye volt a 7134 m magas Lenin csúcs megmászása a Pamír-hegységben, amelyre nagyon keményen edzette magát. Hat magyar alpinista indult a korábban magyarok által még el nem ért magasságba, de ez csak négyüknek sikerült, közülük is elsőnek Tátrai Rupertnek és Honfi Tivadarnak 1967. augusztus 18-án 13 órakor. Tagja volt a csapatnak még Sőtér János, az akkor még fiatal tájfutó, akinek "csak" 6200 m-ig sikerült feljutnia.
1958-ban a Fenyő illegális turista társaság tagjává avatták, akikkel már évek óta együtt túrázott, ahol a Himalájai cédrus (Cedrus deodara) nevet kapta. 1992-ben a Fenyő egységesen belépett az 1989-ben újjáalakult Magyar Turista Egyesületbe, így Tátrai Rupert is. Attól kezdve rendszeresen együtt túráztunk, lelkesen vállalt számtalan túravezetést, tartott vetített képes előadásokat, és feleségével együtt jól
érezték magukat az MTE-ben. Emellett a Dobogókői Osztály pénztárosa is volt haláláig.
1989-ben nyugdíjba vonult, de még 2007-ig dolgozott.
2009. december 26-án Dobogókőn még jó hangulatban ünnepeltük együtt a 80. születésnapját és két nap múlva jött a megrendítő, lesújtó hír, hogy 28-án hajnalban váratlanul elhunyt.
Emlékét megőrzik turistabarátai, és nem fogják feledni vidám, mindig mókázó személyiségét és most arra kérjük, hogy jelöljön ki egy szép utat az MTE turistabarátainak az égi turista ösvényeken. Isten veled Rupi.
Schőnviszky László
Tájoló 2010/2