Úgy ment el, ahogy minden nap élt. Csendben, szerényen, szótlanul. Kedden még "ott" volt, de a következő napon már a kórházi ágyat nyomta, s néhány nap múlva örökre eltávozott.
Évtizedekig a BTFSz Minősítési és nyilvántartási bizottság tagjaként dolgozott. Átigazolások, leigazolások mind az Ő kezén mentek át. De ez csak a munka kisebbik része volt.Minden budapesti versenyen ott volt. A cél-személyzet állandó tagjaként dolgozott. Hajnalban kelt, esőben, hóban, sárban, szélben vagy éppen forró napsütésben mindig tudta mi a feladata. Mindig azt csinálta amire éppen szükség volt. Állandó közremüködóje volt a TÁJOLÓ készítésének, technikai kivitelezésének. Nyugodt, higgadt, de még 79 évesen is aktiv személyisége nagyon fog hiányozni körünkből.
A sors szeszélye folytán nem kisérhettük el utolsó útjára, a kegyelet virágait sírján utólag fogjuk elhelyezni, emlékét mindannyian megórizzük.

S.A.
Tájoló, 1988/6-7