(1937-2009)
Nekünk, idősebb Sparisoknak "Maki pajtás" volt és marad meg emlékezetünkben, de az utóbbi években a fiatalabb generációk tagjaitól többször hallhattuk a Maki bácsi megszólítást, amelyben benne volt a tisztelet iránta megfontoltsága, akkurátus habitusa okán.
A bácsiság férfikor és fájdalom, Albinnál ez súlyos betegséget hordozó férfikór volt, ám a gyógyulásba vetett hittel keményen harcolt a kór ellen. Keményen és kitartóan, ahogy versenyzőként és versenybíróként is ismertük.
A Spartacus tájfutók sikersorozata 1961-ben indult, a csapatbajnoki aranyéremnek már részese volt, és követte ezt még sok egyéni és csapat siker.
Kitűnő műszaki érzékkel áldotta meg a teremtő, és ezt önzetlenül hasznosította szeretett sportágunk hasznára. Sok-sok ötlete és munkája a hazai tájfutás fejlődésében komoly hozzáadott érték. Kis házi barkács műhelyében készült bójaállvány és SI-tartó doboz, szersátorváz és eredményhirdető dobogó... a sor véget nem érő.
Örömét lelte, ha a Spartacus rendezvények színvonalán újításaival, ötleteivel javíthatott, de ha az időben távolabbra tekintünk, a régebbi Hungária Kupák rendezésének is szinte nélkülözhetetlen munkása volt.
A tájfutás múltjának humora, hogy a Spari adta a "világ legjobb II. osztályú csapatát", amelynek a tragikus sorsú Benyó Gyuri mellett Albin és szerénységem voltak a tagjai.
Jókedélyű társasági ember, igazi csapatember volt. Humorérzéke még halálos ágyán is bevillant, amikor valahányadik látogatásomkor a felesége "bemutatott", kérdezve, hogy "ismered ezt az urat?" - mint urat nem ismerem - volt a válasz. Kezet fogtunk.
Utoljára.
Nyugodj békében Maki pajtás
Budapest, 2009. október 28.
Pataki Zsolt (Tájoló, 2009/9)
Adalékok Maki emlékére
Makival még 1954-ben ismertük meg egymást, amikor a IX. kerületben együtt végeztük el a térképolvasó tanfolyamot. 1957-ben, amikor a V. M. Ápisz felbomlott, ismeretségünk a Spartacusba hozta.
Barátságunk akkor alakult ki, amikor a csapatversenyeken párba futottunk.
Így küzdöttünk együtt 1958-tól az OB-kon, míg végül 1961-ben sikerült azt megnyernünk.
Közben megszűntek a páros versenyek és Maki oszlopos tagja lett a híressé vált Spartacus II. osztályú csapatának. Ebből az időből, ha csak 1963-at emelném ki, amikor a Kilián, a Mátra Kupa, a Gyenes versenyeken nyerték a II. osztályú versenyeket. 1970-ben Bulgáriában és Romániában együtt voltunk helyezettek a Spartakiádon. Az utóbbi időben a nagy versenyek mellett pedig rendszeres látogatója volt a szerdai versenyeknek is.
1961-ben együtt vizsgáztunk a versenybírói tanfolyam végén, szorgos és megbízható rendezői tevékenysége alapján 1983-ban már "országos versenybíró" lett.
Ez év tavaszán az egyesületért tett munkájáért elsőként kapta meg a "Tabáni Spartacusért" emlékérmet.
Jozsó (Tájoló, 2009/9)
2009. június 1-jén már a kórházból küldött levele ide kívánkozik:
Marci, tudom, hogy tele van a ...-d a versenyzők utólagos reklamálásával, mégis azt kérem, hogy a Cinkotai Kiserdőben lezajlott Botorka Kupa eredményeit módosítsd.
Az eredménylistán, a Maci pályán normál időbesorolást kaptam, holott két pontot kihagytam.
Ha esetleg úgy alakulna, akkor szeretnék tiszta lappal és lelkiismerettel állni a "Nagy átigazoló Bizottság" elé. Minden bizonnyal létezik már ott tájfutó klub, mert ahol az Iván, a Kaponya, meg sokan mások tartózkodnak, főleg ha ott együtt vannak, már biztosan létrehoztak egyet. Elnevezésnek fogom nekik javasolni a T. Spartacus (T = "Túlvilági") nevet. Több mint ötvenévi Spartacus tagság után nem szívesen lennék más elnevezésű klub tagja.
A kérésemet a Bajcsy Kórház neurológiai osztályáról írom (látogatást egyelőre kérem mellőzni). Ez még nem jelenti azt, hogy végleg megszabadultok tőlem. Hamarosan az Amerikai úton is tiszteletemet teszem, és lehet, hogy az ottaniak nem engedélyezik az "átigazolást", és meghosszabbítják a sportorvosimat.
Óhegyi Albin, alias Maki
Sajnos engedélyezték...
Óhegyi Albin hamvait a Rákoskeresztúri Újköztemetőben 2009. november 17-én 11 órakor családi sírban helyezik örök nyugalomra a görög katolikus egyház szertartása szerint.
(Tájoló, 2009/9)