(1941. VIII. 8. - 2023. V. 28.)
Életének 81. évében váratlan hirtelenséggel elhunyt Nyitrai György válogatott versenyző, I. osztályú versenybíró, edző, a Tájékozódási Futás újság szerkesztője, építészmérnök, feltaláló.
Gyuri az Ybl Miklós Építőipari Technikumba lépésével ismerte meg a természetjárást. Az iskolát patronáló UVATERV elismert szakemberei segítették első lépéseiket. A szervezett turistáskodás része volt a katonai felkészülést szolgáló versenyeken való részvétel, ahol 3 fős csapatokban, szöveges menetutasítás alapján kellett meghatározott útvonalat követni, vagy 50 ezres térképen megadott állomásokat érinteni, akár éjjel-nappali kombinációban.
1956 őszén, kevéssel a „sajnálatos októberi események” előtt Gyuriék megnyertek egy ilyen versenyt a Nagymaros feletti Kövesmezőn, UVATERV színekben. A sikertől felbuzdulva a technikum saját csapatot szervezett, ettől kezdve Ybl Technikum néven versenyeztek.
1957-ben az Esti Hírlap ifjúsági versenyét esős-sáros időben a Nagyszénáson rendezték. A résztvevők, mint általában, munkás overálban érkeztek, hogy utcai ruhájukat kíméljék. Ezen alkalommal sikerült úgy összesároznia magát, hogy a kalauz nem engedte felszállni a 63-as buszra. Ketten maradtak sárosan a megállóban, így ismerkedett össze Laczkó Tamással, későbbi klub- és csapattársával. Jó pár évvel később Tamás térképolvasó tanfolyama révén ismerte meg Varga Évát, későbbi feleségét. Barátságuk kiállta minden idők próbáját.
1958-ban lépett a Budapesti Vasutas SC tagjai közé, akik versenyző utánpótlásuk érdekében tartottak kapcsolatot középiskolákkal. Az országos szinten is jól megszervezett vasutas tájékozódási versenyzés vezérhajója ez a budapesti szakosztály volt, dr. Vizkelety László megszállott szervező munkájának köszönhetően. A Vasúti Főosztályon 1949-ben alapított Budapesti Lokomotív kezdettől fogva az ország legeredményesebb versenyzőit tömörítette. Élen jártak a versenyzőképzésben, rendezésben, külföldi kapcsolatok kiépítésében. A korabeli politikai élet hullámverései következtében gyakori volt a sportirányítás átszervezése, ezáltal többször változott az egyesület neve, a klubzászló színei és a szovjet mintára készített fekvő rombusz alakú klubjelvényen száguldó mozdony iránya is idővel visszájára fordult. Egyedül a versenyszellemet éltető dr. Vizkelety személye mutatott állandóságot. 1956-ban sajnos három korábbi vasutas országos bajnok is nyugatra távozott, de a csapat 1957-ben még így is nyerni tudott az OCSB-n.
Nyitrai Gyuri jó helyre került, már ifiként szép csapateredményeknek lehetett részese. Megnyerték többek közt a DVTK fennállásának 50 éves évfordulójára rendezett Oprendek Sándor I. osztályú ifjúsági emlékversenyt 1960-ban. A verseny résztvevői a Diósgyőri-vár vörös csillaggal ékesített tűzzománc jelvényét kapták, amelyre két láncszemmel a DVTK olajágakkal övezett háromszögű pajzsát függesztették. A győzteseket esztergált fatokba helyezett érmekkel díjazták. A verseny névadója Miskolc karhatalmi parancsnok őrnagya volt, aki 1956 decemberében egy békés tüntetés fegyveres lecsillapítása során vesztette életét.
1960-ban Bp Lokomotív néven egyesült két vasutas sportkör, klubtársak lettek a már felnőtt bajnok Skerletz Ivánnal. Nyiti felejthetetlen emléke volt, hogy a November 7. emlékverseny díjazottjainak fotózásánál ő pózolt Skeci helyett, akinek időre kellett visszamenni a laktanyába. Aztán a kép megjelent a sok ezer példányos Turista újságban...
Az ifikor sportsikereit a felnőtté válás kapuját jelentő katonaság évei követték. Szovjet mintára 36 hónap volt a sorkatonai szolgálat, amibe a kiképzett katonák tartalékos behívásai is beletartoztak. Gyuri 1961-ben vonult be, ’63-ban szerelt le, de a nemzetközi helyzet enyhülése miatt az utolsó évben már eltávozást kapott sporteseményekre. A kiképzés meg felért egy edzőtáborral: „Katona, fusson el ahhoz a facsoporthoz és nézze meg, ott vagyok-e?” A forduló után: „Kovács tizedesnek jelentem, hogy nem tartózkodott ott a facsoportnál.” „Katona, akkor fusson el még egyszer, és nézze meg újra!”, stb.
1963-ban Bp MÁV Igazgatóság SC lett a klub neve. Nyiti itt bontakozott ki igazán és vált a szakosztály oszlopává. Szorgalmas és lelkiismeretes munkájához sugárzó belső béke, magabiztosság és derű járult. Háziversenyeket, foglalkozásokat rendezett, adminisztrált, intézői feladatokat látott el. Humoros mondataiban volt rá jellemző fanyarság, önirónia, amivel hangulatot teremtett, versenyeken oldotta a csapattagok feszültségét. Racionális, materiális világszemléletével átsegített az élet nyomasztónak tűnő bonyodalmain. Nem agitált, nem noszogatott, egyszerűen példát mutatott és úgy éreztük, hogy érdemes követni. Nem játszotta meg a nagyot, de mindig segített, tudott tanácsot, biztatást adni.
A ’60-as évek közepére lett Nyitrai Gyuri I. osztályú versenyző és válogatott kerettag. Laczkó Tamással és Bozán Gyurival együtt pedig egy olyan csapat állt össze a klubban, akik országos és bajnoki versenyeken dobogóra tudtak állni. Gyuri több szép egyéni sikert is aratott. Pályafutásának csúcsa talán az 1967-es első hazai váltóbajnokság volt, borult-esős időben, Csomádon, ahol befutó emberként a spartacusos Schönviszky, alias Rezes után másodikként tűnt fel a befutón! A gyönyörűen csillogó ezüstérem klubunk számára az első érem volt 10 év országos bajnoki sikertelenség után.
Soha nem felejtem el, ahogy a Budapesti éjszakai bajnokságon gondolkodás nélkül kezembe nyomta tájolóját, amikor az enyém eltörött egy dobogókői kőmezőn, és hajrá Druszám kiáltással útnak indított. Így nyertem életem első bajnokságát. 1968-ban pedig a nemzetközi November 7. verseny fődíját, egy hatalmas kristályvázát vihettünk haza. A következő évben pedig ezüstérmet nyertünk az OCSB-n.
1969-ig a turistaházak műszaki felügyelőjeként járta az országot, hét közben sem szakadt el a versenyterepektől. Gyalogolhatott bőven, mivel az utolsó vasúti- vagy MÁVAUT megálló tíz kilométerre is lehetett a turistaháztól. Családalapítás után lett terhes a sok kiszállás, ezért a dinamikusan fejlődő és országos kiterjedésű Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalathoz ment építészként, ahol folyamatosan képezte magát, vállalta a kihívásokat, innen ment nyugdíjba is.
Nyiti továbbra sem távolodott le a tájfutástól. Edzősködött és hozzáértő rendezője maradt az egyre népesebbé váló nemzetközi Vasutas kupáknak. A BMSC intézőjeként menedzselte a csapatot, ezáltal lett részese a férfiak 1971-es OCSB győzelmének. Továbbá feladatokat vállalt az 1970-ben alakult MTFSz-ben, amikor az év őszén a Tájékozódási Futás újság szerkesztője lett. 1975-ben az MTFSz újjászervezett Propaganda bizottságának lett vezetője. Az ő javaslata volt a klubnevek egyezményes betűszókká való rövidítése, mivel a versenydokumentációkban megjelenő eseti rövidítések rengeteg zavart okoztak. El is indult egy 7-10 karakterhelyre történő kódolási technika, de a mai, hárombetűs klubnév kód, csak jóval később, 1984-ben lépett hatályba, Hajdu Kálmán határozott fellépése nyomán.
1978-ban a BMSC tájfutókkal együtt Nyiti is átment a Törekvésbe. A Vasutas kupák mellett országos bajnokságok rendezésében is részt vett, úgy a ’90-es évekig. Munkáját megbecsülték a klubban, ahogy munkahelyén a SZÜV-ben is. Régen nem látott sporttársak is megkeresték, amikor lakásátalakításhoz, otthonteremtéshez kértek segítséget tőle. Tervezéssel, kivitelezési megoldásokkal mindig rendelkezésükre állt, és nem fogadott el érte semmit.
Az évek múlásával egyre többet kirándult családjával, fiaival, munkahelyi, baráti túratársaságokkal. Ritkán tűnt már fel versenyeken. Utoljára talán 2005-ben indult 3Sz alkalmakon. Túrázásban viszont fáradhatatlan volt. Jó erőben, örömmel járta az erdőt itthon és a környező magas hegységekben is.
2004-ben ment nyugdíjba és mint a Magyar Geotermális Egyesület tagja kezdett komolyan foglalkozni a mélyföldhő hasznosítás lehetőségeivel. Ezen a téren hazánk lehetőségei igen kedvezőek, tekintettel a Pannon régióban átlagon felüli geotermikus gradiens értékére. A földhő kimeríthetetlen és olcsó energiaforrás, hordozója a vízgőz, semmiféle környezet szennyezést nem okoz, amit hőleadás után újra visszapréselnek a fúrólyukba. Nyiti kidolgozott egy eljárást, amellyel 1 hónap alatt elkészülő 10 000 m mély hőkút 5 MW-nál több folyamatos gőzenergiát szolgáltat 20 éven keresztül, több száz lakás teljes energiaellátását biztosítva. Szabadalmának lényege, hogy a 10 milliárdokba kerülő rotari fúrás helyett elektromos izzítású olvasztófejet bocsát a mélybe, amely a gravitáció folytán süllyed a kőolvadékba. A vízcsőből érkező víz robbanásszerűen gőzt forral, ezáltal több mint ezer atm nyomással az olvadék és vízgőz elegyét kisodorja a lyukból a felszínre. Eközben a kicsapódó olvadékcseppek üvegszerű kérget képeznek a lyuk falán, pótolva a béléscsövezést. Gyuri szakértő társaival megkezdte a termális fúrás eszközeinek és technológiájának kidolgozását, de munkáját nem tudta befejezni.
Minden előzmény nélkül hirtelen belázasodott, kórházba szállították, harmadnap hajnalra elhunyt. A Rákospalotai temetőben kísérték utolsó útjára június 23-án. Népes családja, barátok, ismerősök, túratársak mintegy 50 fős csoportja vett tőle búcsút. Sokan szerették.
Igaz ember volt.
Bozán György
