Csöng a telefon, de nincs ki felvegye, majd később felveszik és közlik a döbbenetes hírt: meghalt Nagy Albert barátunk, sporttársunk.
Váratlan, tragikus a hír, hiszen még csütörtökön együtt terveztünk, intézkedtünk és hétfőn már nincs kivel megbeszélni a továbbképzés tapasztalatait, a szövetség problémáit.
Szlovákiában, Vysna Boca-ban a Hajdú-Bihar Megyei Sportigazgatóság és a Sportszövetségek Szövetsége rendezésében szakmai továbbképzés volt, s innen már nem tudott visszatérni közénk.
Október 29-én alattomosan, álmában győzte le a halál, hiába a szakszerű segítség, a legyőzhetetlent nem lehetett megállítani.
Mire e sorok megjelennek, már végső búcsút vettünk Tőle a debreceni Köztemető hulló levelű fái alatt.
Igazi sportember volt. Kiváló szervező, irányító.
Hozzánk is akkor jött, amikor bajban voltunk, jött, segített az első hívó szóra. Sikerek, viták, kudarcok, nincs kivel megbeszélni, tanácsot, segítséget kérni.
Egy-egy baráti megbeszélés a hivatali szobában és újabb erő a további munkához.
És most nincs, nem lesz. Szinte hihetetlen. Barátok és ismerősök kérdezik, érdeklődnek: jól hallottuk? Igen, sajnos igaz a hír.
Elvesztettünk egy igazi vezéregyéniséget, barátot a tájékozódási futók táborából.
Sportágunkat fiai révén ismerte meg, hisz mindketten versenyzők voltak. Érdekelte a sport, hisz előzőleg is tevékenykedett, mint szervező, vezető az ifiúsági mozgalomban. Több járási, városi, megyei, országos rendezvényen ott találtuk, irányított, intézkedett, tanácsot adott, problémákat oldott meg.
1983-ban lett a Hajdú-Bihar Megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnöke. Alapjaiban átszervezte a munkánkat, elindult egy fellendülés. Több szakosztály jött létre, nőtt az igazolt versenyzők száma. Fontos feladat volt számára a két rangsoroló léte, megrendezése, térkép biztosítása. A DUSE megszünésekor elsőként állt ki a Csokonai Kupa tovább rendezése mellett, biztosítva a szövetségi versenyek közé történő átvételét.
Nagy gondot fordított a hagyományok ápolására, a sportág és széleskörű megismertetésére. Személyesen kereste fel az iskolákat, népszerűsítve sportágunkat.
Az új, a fejlődés érdekében többször tekintett meg más fontos versenyt, hogy a tapasztalatokat átvegyük, hasznosíthassuk. Mindig az előrelépés sarkallt bennünket. Lehetetlen számára nem volt. Elnöksége alatt nem szakadt el a többi sportágtól sem, ott volt minden rangos eseményen, mérkőzésen.
1995. év elején a Hajdú-Bihar Megyei Sportszövetségek Szövetségének elnökévé választották, ezzel elismerve eddigi sportszervezői munkáját, diplomáciai készségét.
Halála igen nagy veszteség a megye sportmozgalmának. Búcsúzunk tőled Berci, tanácsaidat, javaslataidat hasznosítva, emlékedet megőrizve.

Virág István
Tájfutás, 1995/6