Szombat reggel 76 éves korában meghalt 1972 tájfutó világbajnoka Monspart Sarolta, akit tavaly választottak be a nemzet sportolói közé. Saci hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.
Monspart Sarolta 34-szeres tájfutó magyar bajnok volt, de kipróbálta magát sífutásban is, melyben hatszor lett országos bajnok. Az 1970-es tájfutó világbajnokságon ezüstérmet szerzett váltóban, 1972-ben azonban már első magyarként övé lett az egyéni világbajnoki cím. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutó váltóval, és még ugyanebben az évben első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent.Sacit a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Dosek Ágoston emlékezik rá:
"Isten Nyugosztaljon Kedves MOSA!
2021 április 24-én reggel, hetvenhat éves korában hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el a tájfutás hazai legismertebb alakja, a sportágunk népszerűségéért legtöbbet tett futósztár.
Saci zseniális életútját mi tájfutók testközelből kísérhettük figyelemmel, hiszen a mi sportágunkból indult el a nemzetközi sportsikerek felé, és soha nem szakította meg a kapcsolatot szeretett sportágával.
Versenyzőként merész edzésmunka teljesítésével és rendkívüli elszántságával hiteles példakép. Ezt egy egyéni tájfutó világbajnoki aranyérem (1972 Staré Plavy) mellett egy-egy világbajnoki váltó ezüst (1970) és bronz (1976), továbbá maratoni futó világbajnoki ezüstérem fémjelzi legfényesebben a nemzetközi porondon. Rendkívüli kondicionális fölénnyel és magas színvonalra fejlesztett technikai képességével a hazai tájfutó bajnokságokon 34 aranyat csiholt. A Pedagógus majd a Spartacus versenyzőjeként állt rajthoz, illetve utóbbi egyesületet rangos eseményein mindig tevékenyen vett részt. Olyannyira, hogy az elmúlt években is szerepet vállalt a díjkiosztásnál, jó szóval és bíztatással látva el a helyezetteken kívül mindazokat, akikkel a célzónában találkozhatott, miközben az utódait figyelte. Közvetlen stílusa és baráti, egyben agilis meggyőzőképessége már élversenyző korában is sokakat rabul ejtett illetve a korábbinál elszántabb felkészülésre ösztökélt. Fejet kell hajtanunk ez előtt a sajátos motiváló képessége előtt.
Számos rendkívüli nemzetközi eredményt ért el tájfutásban – amelyek közül kiemelkedik a világbajnoki címéhez hasonló győzelem, – tudniillik első nem skandináv versenyzőként győzött a svédországi híres ötnapos O-ringen versenyen is, 1976-ban.
Mosa skandináv ellenfeleinek felkészülését figyelve bekapcsolódott a téli szakág, a sítájfutás versenyeibe, volt helyezett ilyen világbajnokságon. A felkészülését a Vasas síszakosztályában folytatta, olyan eredményesen, hogy 6 alkalommal nyert sífutó magyar bajnokságot.
Atlétikai eredményei közül a maratoni futó világbajnokság 2. helyezése és legjobb maratoni futó ideje, az 1976-ban elért 2:48:22-vel 1982-ig magyar csúcs volt.
Mosa sportolói sikereit kétszer is honorálták a Sport Érdemérem Arany fokozatával, kapott Kiváló Sportoló és Érdemes Sportoló kitűntetést.
Saci a Vértesben tartott edzőtáborban elszenvedett kullancs agyvelőgyulladás miatt 1978-ban sajnos nem tarthatott a világbajnokságra utazó csapattal. Saját elmondása szerint ekkor újra született, mert az orvosai is kételkedtek a felépülésében. Ő azonban a Gondviselő akaratából és erős szervezetének köszönhetően lábra állt és elszánt munkával megpróbálkozott visszatérni a versenysportba. Keserű érzésekkel idézhetjük vissza ezt az időszakot, mert igazán megérdemelte volna, hogy újra ott legyen a pályán.
Ezt azonban nem adta meg a sors, így nyertünk 1980 és 1990 közötti időszakra egy hiteles és minden tájfutó nemzet által ismert, sőt csodált szakvezetőt, ő volt a magyar tájfutó válogatott szövetségi kapitánya fenti időszakban. Csak MOSA nevét említve nyert ügye volt az akkori válogatottjainknak külföldi útjaikon. A hazai sportélet a tájfutó válogatottakkal elért sikereit Mesteredzői díjjal honorálta 1989-ben.
Az 1990-es években a Nemzetközi Tájfutó Szövetség elnökségi tagjaként, alelnökként is sok feladatot vállalt és kapott. Az elitprogramok, világbajnokságok, világversenyek szervezésében tevékenykedett, folyamatos elismertséget teremtve és jó kapcsolatot biztosítva a hazai sportági fejlesztésnek.
Saci új kihívásokat talált a sportolói karrier kényszerű lezárása után. „A láb mindig kéznél van”- Peterdi Pál szlogen összekapcsolódik MOSA futómozgalmakat pártoló törekvéseivel. Az egészséges életmód elérése érdekében szemléletváltásra késztetett sokakat, messze túlterjesztve azt a tájfutó közösségeken. A futóklubok sokaságának megalakításával kultúrát teremtett, edzői tanácsokkal és folyamatosan publikált edzéstervekkel látta el a rekreációs szinten teljesítő sporttársait, követőit. Akik a budapesti futófesztiválok alatt biztosan tudhatták, hogy bár Saci nem indul a versenyen, de megnézi őket, integet nekik a Nyugati-hídjáról.
2012-ben a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökévé választották. Dolgozott az Országos Egészségfejlesztési Intézetben, 2004 októberéig a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöke, 2009–2011 között a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke volt.
Nagy vágya volt Sacinak, hogy a tájfutás olimpiai sportággá váljon, mert azt tapasztalta, hogy az olimpiai programon kívüli sportoknak kisebb a becsülete. Ez a mai napig még nem teljesült.
Többször jelölték rá, és 2020-ban végre a Nemzet Sportolói társaságának tagjává választották. Megbecsülve sportkarriere kimagasló eredményein túl azt a széles körű sportszervezői tevékenységét, amit korábban már Fair Play életmű díjjal is jutalmaztak.
Szívünkbe zárva emlékezünk Sacira, aki a közelmúltban szívesen ünnepelte 75. születésnapját velünk, tájfutó körben. Aki boldogan összegzett életéről, élményeiről a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség tavalyi, 50 éves fennállásának az ünneplésén. Annak a szövetségnek nagy ünnepén, amelynek múltja, jelene és jövője sem képzelhető el Nélküle.
Isten Nyugosztaljon Kedves MOSA!"