(1919-2012)
Telefonon érkezett a hír: meghalt a Medó.
Váratlanul ért bennünket, hisz Laci bácsi jó erőben volt, komolyabb betegségről nem tudtunk. Igaz, versenyekre az utóbbi időben már ritkábban járt.
Hosszú sportpályafutásának kezdeteit a személyes beszámolójából ismerjük: "1933 óta járom a Mecsek turista útjait és majdnem minden zegzugát ismerem. 1941-ben a Mecsek Egyesület titkára voltam. 1936-42 között a PEAC közép- és hosszútávfutója voltam, 1500 m-től 10000 m-ig versenyeztem. Egyetemi szinten a jók közé tartoztam. 1942-ben bevonultam, tüzér-bemérőként megismerkedtem a térképpel, beméréssel, tájoló, teodolit használatával. 1942-47-ig a harctéren ill. hadifogságban voltam. Hazatérésem után tovább folytattam a túrázást. 1956-ban lettem a PVSK természetbarát szakosztály
tagja, majd megalakulása óta a tájfutó szakosztálynak - és ma is tag vagyok." Sajnos most már mindez csak múlt időben igaz.
Versenyzőként 50 éves koráig I. osztályú minősítéssel rendelkezett. A PVSK csapatának tagjaként megye- és vidékbajnoki címekkel büszkélkedhetett.
87 éves korában rövidtávon országos bajnok lett az F85 kategóriában. Nagyon készült a hazai terepen megrendezésre kerülő szenior világbajnokságra. Sajnos 2009. év elején combnyaktörést szenvedett, amiből csak részben épült fel. Nehezen mozgott, hosszabb távon csak bottal tudott közlekedni. Ennek ellenére elindult a világbajnokságon.
A sprint futamokat és az első normál távú selejtezőt 92 évesen sikeresen teljesítette.
Laci bácsi "civilben" 1942-től a Pécsi Magyar Királyi Állami Felsőipariskola, – a mai Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola – tanára, majd 1954. áprilisától 1979. május 1-ig – nyugdíjba vonulásáig – igazgató helyettese volt.
Személyében igazi, nagy pedagógus egyéniséget ismerhettünk meg. Örülünk, hogy a diákjai lehettünk. Habár tantárgyat nekünk
Laci bácsi nem is tanított, de tanórán kívül tanulhattunk tőle – sok száz társunkkal együtt – emberséget, természetszeretetet, áldozatvállalást, kötelesség érzetet, térképismeretet…
A tanítás mellett a természetjárás megkedveltetése is szívügye volt. Az iskolában 1961-ben megalakította a Természetjáró Szakosztályt. Innen számolhatjuk a "Gépipari" tájfutóinak kirajzását. Nagyon sokan az ő hatására kapcsolódtunk be a sportágba, ebben a szakosztályban sajátítottuk el a tájékozódás alapjait. A Gépipariból indulók közül többen ma is megtalálhatók a versenyzők, és – versenybíróként – a megye tájfutó életének szervezői között.
Laci bácsi a tájfutás mellett alapító tagja volt a Társadalmi Erdei Szolgálatnak, részt vett a versenybíró képzésben, a túravezető képzésben, festett turistautat, vezetett és szervezett túrákat. Évekig tartotta a pécsi középiskolásoknak a térképolvasó tanfolyamokat.
Több éven keresztül volt vezetője a PVSK Tájfutó Szakosztályának. A Baranya Megyei Tájékozódási Futó Szövetség első elnöke volt 1970-1974–ig. I. osztályú versenybíróként számtalan megyei és országos verseny rendezésében vett részt.
A természet, a tájfutás szeretetét a családjában is terjesztette. Jutka lánya volt az első pécsi női válogatott versenyző. Unokája és dédunokája napjainkban is a sportágunkban versenyez.
A természetbarát mozgalomban és a tájfutásban végzett munkájának elismeréseképpen számos kitüntetésben is részesült. Többek
között 1999-ben a PVSK aranygyűrűt és örökös tagságot és ugyanebben az évben a Ripszám Henrik emlékérmet nyerte el.
Végezetül álljanak itt Ijjász "Öcsi" gondolatai, melyek az augusztus 31-i búcsúztatón hangzottak el:
"Medó! Laci bácsi!
Az utolsó ellenőrző pontot is megfogtad. A pályádat, életpályádat sikeresen teljesítetted.
De...
Itt hagytad családodat, barátaidat, sporttársaidat. A tájékozódási futókat , akik között Te voltál a legidősebb aktív versenyző, a természetbarátokat, akikkel együtt jártad a számodra oly kedves Mecsek útjait, és a PVSK-t, amelyet abban az évben alapítottak, amikor Te születtél és életed végéig hűséges tagja voltál.
Fejünket meghajtva búcsúzunk.
Nyugodjál békében.”
Lipp József, Palatinszky János
Tájoló, 2012/7