(1957. VIII. 8.-2023. XII. 3.)
Mécs Laci a 70-es évek elején a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban 14 évesen ismerkedett meg a tájékozódási futással (hozzám és Takács Ágihoz hasonlóan). Rimóczy Károly tanár úr csapatából, igazi tájfutó közösségből indultunk a ma már nagyrészt megtett útra. Laci fájóan gyorsan az út végéhez ért. A homályba vesző ifjúságunk idején sokat küzdöttünk együtt a váltó és csapat versenyeken. A gimnázium után a Kinizsi SE, majd 1976-ban a SZVSE következett. Itt néhány évig még segítette feléleszteni, megalapozni az újjászerveződő tájfutó szakosztályt. Együtt toboroztuk az utánpótlást, köztük a „kis” Gera Tibit. Az orvosi elvégzése után egyre ritkábban jött versenyezni de mint ortopéd sebész évtizedeken keresztül hűségesen toldozta, foltozta az egyre népesedő szakosztály tagjainak futóműveit. Laci fiatalon, 66 évesen halt meg hosszan tartó betegségben, melyet sajnos haláláig nem tudtak diagnosztizálni. Amíg ereje engedte sokat túrázott, főleg a Torda-Marosvásárhely környéki hegyekben. Mély fájdalommal osztozunk kedves családja (három gyermeke és öt unokája) gyászában.
Hajrá Laci! Ott fenn a Mennyek Országában!