"Megrendülten tudatjuk, hogy Libisch Róbert okl. gépészmérnök, okl. közgazdasági mérnök 1979. szeptember 22-én tragikus körülmények között 42 éves korában elhunyt."
(Népszabadság, 1979. október 12.)

Kis közösségünk, és a tájékozódási futók népes családjának színes egyénisége, egyik mókamestere távozott fiatalon az élők sorából. Fájdalmas kötelezettségünknek teszünk eleget, amikor e szomorú hírt, megváltoztathatatlan tényt közöljük veletek, akik közül sokan ismertétek őt, vagy legalábbis azt hittétek velünk együtt, hogy ismeritek. A vidámság, az élcelődés álarca mögött súlyos gondok rejtőztek, amelyek terhe alatt összeroppant.
Búcsúzóul álljanak itt saját sorai, amelyekkel fiatalon derékba tört, küzdelmes életét önmaga összegezte:
"Összességében szép volt mégis minden: a gyermekkorom, a diákévek Pannonhalmán és Miskolcon; az inaskodás reménytelenségben is felejthetetlen éve, a munka kezdeti sikerei. Szépek voltak vitáim is, mert - úgy vélem - igazak voltak és ahol érv feszült érvvel szemben, ott ritkán veszítettem. Szép volt a Mátra, a gyöngyösi patakparti grund. Szép volt az akkor borzalmas kinézésű egyetemi város, a focipálya, a "hollók mezeje". Minden szép volt, Budapest is, természetesen. A döglesztő futások a Farkasvölgyben, az éjszakai versenyek a langyos őszi erdőben, a nagy keverések és nagy kajánságok. És szép volt a régi Fradi pálya és az új fények a Megyeri úton.
Egy baj volt csak, hogy nem lett szép az életem."
Fájdalmas, és nagyon sajnáljuk, Robi! Sajnos - későn. Búcsúzunk. Emléked megőrizzük.

Sporttársaid
Tájfutás, 1980/1