(1963-1996)
Elment. Fizikailag már soha nem fogunk Vele találkozni. Se versenyen, se baráti közösségben, se máshol.
Még most sem tudom elhinni és nem is akarom tudomásul venni, hogy nincs többé.
Ha valaki egy hosszú, tartalmas élet alkonyán hagyja itt e világot, annak megnyugvás lehet a halál.
Neki ez a tartalmas élet csak 33 évre futotta.
Tatabányán járt iskolába, majd gimnáziumba. Már ekkor ismertük, mint tehetséges ifi versenyzőt.
1981-től a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt, 1986-ban avatták villamosmérnökké.
Németországban a bochumi egyetemen szerzett doktori címet, majd tudományos kutatóként Ausztriába,
Villachba költözött családjával. Tájfutó volt, és nemzetközi hírű, kitűnő szakember.
Rengetegett dolgozott. Mint diák ott volt az ország "Jó tanuló, jó sportoló"-i között,
mint mérnök, mint tudományos szakember a jobbra, a tökéletesre törekedett.
Sokat futottunk együtt, sok versenyen voltunk ellenfelek és csapattársak. Legtöbben MAFC-osként ismerték, de a Budapest válogatott tagjaként indult a Vásárvárosok Kupáján is. Sok-sok élmény, küzdelem és megpróbáltatás, kudarc és eredmény köt össze bennünket, edzőtábori heti kemény 200 km-ek, világbajnokságra való felkészülés, de elsősorban a Barátság.
Imádta a családját. Két szép gyermeket szült Neki Eszter, Dórát, aki most négy éves, és Marcit, aki kettő. Mindketten még épp csak ismerkednek a világgal, az Édesapa távozását alig értik.
Sokféleképpen lehet viszonyulni a halálhoz. Van, aki nem vesz tudomást róla, van, aki retteg tőle, de senki nincs aki elkerülhetné. Az igazságtalan a dologban az, hogy minket, akik itt maradunk, mindig váratlanul, fájdalmasan ér. És nagyon fájdalmas, hogy mindebből csak ennyi a hír:
Dr. Leeb Ferenc 1996. június 21-én, életének 33. évében Székesfehérvárról Zámoly felé tartva előzés közben elvesztette uralmát az autó felett, áttért a bal oldalra és egy szembejövő kamionnak ütközött. A helyszínen meghalt.
Leeb Feri 33 évet élt. Nyugodjék békében!
Széles Gábor
Tájoló, 1996/6