(1937-2018)
1959. Kővári Endre Finnországban: hazai versenyszerelésben, frissen kapott Suunto laptájolóval
Kővári Endre, Amigo, válogatott versenyző, a hazai tájékozódási futás kialakulásának emblematikus alakja, az első helyesbített térkép készítője, a sportág teoretikusa 2018. február 5-én Lübbeckében elhunyt.
Budapesten, 1937. január 4-én született, 9 évesen a Regnum Marianum cserkészcsapatával szerette meg a természetet és a közösségi életet. Ennek megszüntetése után általános iskolai barátaival indián törzset alakítottak, a Nagy Kígyó nevet választotta magának és „önálló cserkészővé” alakult.
A vegyipari technikumban került kapcsolatba a természetjárással, elsőként 1951-ben a Bp Lokomotív barlangversenyén indult háromfős csapatban, ami maradandó élmény lett számára. A Bp Szikra tagjaként, már 17 éves korától, szinte teljes életformája a természetjárásra és a tájékozódási versenyzésre alapozódott, amelynek része volt a sziklamászás is.
Megpályázta és elnyerte a Szikra Országos Sportegyesület természetjáró előadójának pozícióját. Így a Budapesti, majd később az Országos Természetjáró Társadalmi Sportszövetségnek lett aktívája, ahol a versenyzés fejlesztéséért lépett fel. 1957 januárjától főállású sportelőadói állást ajánlottak fel számára.
A Bp. Szikra csapata sok szép sportsikert ért el 1956-ban, de forradalom leverése után a tagok nagy része disszidált, a Sportegyesültet szétesett. Többen a Jávorka Péter vezette Bp Pedagógus természetjáró szakosztályába léptek át, ahol generációjukon belül egy olyan fejlődési irányzat indult, amely az önálló tájékozódási futó versenysport kialakulásához vezetett. A fejlődés első állomása, a sietés eltörlése 1957-re már megtörtént, ezt követte az egyéni versenyzés körének szélesítése, a tájékozódásra való fókuszálás, a pontérintős feladat megadás, az atlétikus felkészülés népszerűsítése és a tájékozódási-futó identitás megteremtése.
1959-ben a Bp Pedagógus finnországi útja során elsőként szerzett tapasztalatokat a skandináv típusú tájékozódási versenyzésről, amelyek meghonosításához híveket toborzott, a kezdeményezések élére állt. A kapcsolatépítés embere volt. Levelezés útján ismerkedett meg többek közt a szenvedélyes hegymászó, hosszútáv- és hegyifutó Gerald Charnley rendőrtiszttel. Ismeretségük eredménye itthon a Dobogókői hegyi maraton beindítása, Nagy-Britanniában a BOF megalakulása, amelynek első főtitkára Charnley lett.
Eszmecserék és kísérletek után 1963-ban készült el irányításával az első, helyesbített versenytérkép a budai Vadaskertről, amely kimondottan a futó tájékozódás igényeit kívánta kielégíteni, majd 1964-ben az első színes versenytérkép a fehérkőlápai Egyetemi és Főiskolai bajnokságra.
Személyes érdeme, hogy nemcsak a fiatal ambiciózus versenyzőket, bajnokokat ragadta magával: Deseő Lászlót, Monspart Saroltát, Schönviszky Györgyöt, Skerletz Ivánt , de kimagasló szövetségi vezetőket is meg tudott nyerni a tájékozódási futás ügyének: Szász Károlyt, Szőnyi Lászlót, Magyarszéky Bélát továbbá kiváló versenybírókat is.
1964-ben menyasszonyával, a kétszeres bajnok Sárfalvi Erzsébettel Nyugatra távozott. Tájfutó aktivitása nem csökkent, szerepet vállalt az NSzK-beli tájfutás fejlesztésében. Újító elképzeléseit igyekezett megvalósítani. Ezek egyike a láthatóságot, növényzetet és a terepfelszín egyenetlenségét több fokozatban ábrázoló „totális térkép” volt. Foglalkozott a versenypályák összehasonlító értékelésével, amelynek egységét 1 Lystadnak nevezte el a rendkívüli norvég bajnokról. Továbbá javaslatokat dolgozott ki a GPS eszközök integrálására a tájfutásban.
2001-ben Skerletz Iván emlékére „Gromek” vándordíjat alapított a Dobogókői hegyi maratoni háromszoros győztesének, amikor a ’60-as évek versenyét Schönviszky György felújította. A díszes serleget már Scultéty Márton mondhatja magáénak.
Tájfutás elméleti elképzeléseit sokakkal megosztotta, levelező kapcsolatban volt az IOF-el is. Alkotó, újító gondolatai, amelyek központjában az „abszolút tájékozódás” állt, országhatárokon át, még évtizedekig hatott itthon is. Az utóbbi tíz évben
írt visszaemlékezései pedig az 1965-ig terjedő hazai tájfutó történelem értékes dokumentumai.
2008. Endre Kövari Lübbeckében (ahol lehullott nevéről az ékezet)
Bozán György