Egyik tanítványa, Weibl Zoltán emlékezik rá:
Életének 71. évében elhunyt Kolláth Gábor tájfutó. Kivételes adottságú pedagógus, testnevelő és edző, aki évtizedeken át töretlen lelkesedéssel végezte tanítói nevelői munkáját. A győri tájfutó sport egyszemélyes utánpótlás nevelője, aki által százak ismerték meg sportágunkat. Edzői munkáját az iskolai elfoglaltságán kívül szabadidejében önzetlenül, mindenféle anyagi juttatás nélkül végezte, az edzésmunkában mindig elől járva. Tanárként soha nem fegyelmezett, edzőként nem utasított és követelt, tanítványai példaképként tekintettek rá. Ő volt az, akit valóban mindenki szeretett és tisztelt és mindig hálás szívvel gondolnak rá. Halálával egy korszak végérvényesen lezárul, pótolhatatlan űrt hagy maga után. Szellemisége tanítványiban és rajtuk keresztül a következő generációkban fennmarad és tovább él. Emlékét örökre megőrizzük!
(Látod Gábor bá', megint egy gyászhír az mtfsz oldalon. Beszéltük hogy egyre többen mennek el közületek, nem tudni, ki lesz a következő. Tudtad, hogy egyszer rád kerül a sor, én tudtam, hogy majd meg kell írnom a hírt. Sajnos nem megy, semmi értelmeset nem tudok kicsikarni magamból, kavarognak a gondolatok, képtelenség pár sorban összefoglalni. Csak erre a némileg közhelyes és száraz közlésre futotta, remélem elnézed. Pontosan tudod a régi tanítványok feléd áradó szeretetéből, hogy mindent helyesen tettél, az életműved kerek és megrendíthetetlen.
Volt a pályában még néhány átmenet... korai volt a százas pont!
Szia Gábor bá'!)