(1928-2001)
Életének 73. évében elhunyt Hrenkó Pál nyugállományú térképész alezredes.
1950-ben sorkatonai szolgálata alatt térképésztiszti iskolát végzett, 1952-től topográfusként az 1:25 000 méretarányú térképek felmérésében, majd az MN Térképészeti Intézetben dolgozott ellenőrző tisztként 1981-es nyugdíjazásáig. Munkája mellett 1962-67 között az ELTE-TTK-n földrajztanári és térképész diplomát szerzett.
1954-től aktív ismeretterjesztő és tudományos munkát folytatott, mintegy 170 írását tartják számon főként térképtörténeti témákban.
Mi tájfutók 1970-től az MTFSZ megalakulásától mindnyájan találkozhattunk nevével mindenképpen, hiszen minden térképen ott találtuk a feliratot: a Kiadásért felel Hrenkó Pál.
Szerencsés találkozása volt ez az időszak a magyar tájfutásnak és a magyar térképészetnek. Ekkor vett lendületet az 1:10 000 méretarányú térképek készítése, egyre több térképünk elkészítéséhez szolgált alapanyagul a korábbi évekhez képest hatalmas minőségi ugrást jelentő, a domborzatot meglehetős pontossággal ábrázoló térképsorozat.
Szerencsés találkozása volt ez időszak két embernek, Skerletz Ivánnak, az újonnan alakult Szövetségünk főtitkárának és Hrenkó Pálnak aki beosztásánál fogva és hatalmas szakmai tudásával segítette térképeink kiadását. Közösen dolgozták ki a Honvédelmi Minisztérium és az MTFSZ együttműködési megállapodását amely majdnem két évtizeden át biztosította a tájfutás létalapját, a korszerű térképeket.
Hrenkó Pál nevéhez fűződik ennek a megállapodásnak a tájfutás számára nagyon előnyös kihasználása; kidolgozta térképkiadásunk rendszerét, sokszor "partizánakcióban" gyorsította az akkor még titkos alaptérképek fotózását, majd a térképek évi 4 alkalommal történő nyomtatását szintén akkoriban hihetetlen gyorsan napok alatt, önköltségi áron, a kornak megfelelő legjobb minőségben.
Érdemei elismeréseképpen az MTFSZ örökös tiszteletbeli elnökségi tagjává választotta.
Személy szerint is igen sokat köszönhetek Hrenkó Pálnak, 1971-ben az ő vezetése alatt utaztam válogatottként Romániába, hatalmas történeti tudása réven rengeteget tudtam meg ezalatt Erdélyről, Trianonról, sokat mesélt a térképkészítésről. Ez az élmény elkísért a továbbiakban, térképész lettem, ő volt a diplomamunkám konzulense, majd nyugdíjazásáig kollégák lehettünk.
Emlékét hálával őrizzük!
Erdélyi Tibor
Tájoló 2001/10