(1924-2017)
Sportágunk doyenje, a jogász, kohómérnök, kiváló sportoló és sportvezető július 9-én végleg eltávozott.
A Magyar Turista Egyesület tagjaként 1943-ban már részt vett a katonai külsőségek között megrendezett őszi országos terepgyakorlaton. 1947-től a KASE, majd a Csepeli TTE győztes csapataiban ott van minden jelentős eseményen. 1949-ben felkérik az első Szövetségi bajnokság rendezői közé.
1951-ben a Budapesti Testnevelési Sportbizottság keretében megalakuló Természetjáró Társadalmi Sportszövetség elnökhelyettese, rövid időn belül elnöke.
Aktív részese az egyre népszerűbbé váló és a versenysportok közé emelkedő természetjáró tájékozódási versenyzés irányításának, a sportág súlyát adó budapesti versenyélet fejlesztésének, a többfordulós, feljutásos bajnoki rendszer bevezetésének.
Nevéhez köthető az első túraterves formában megrendezett verseny, ahol a csapatok maguk határozhatták meg az állomások közötti útvonalukat. Ez volt a Sátorosban rendezett 1952-es Budapesti CSB döntője, amelyről a Tájoló 2006/2 száma írt részletesen. Ő volt az első Országos Egyéni Bajnokság verseny-bíróságának elnöke ugyanebben az évben.
1954-ben jelent meg tollából sportágunk első szakkönyve, Természetjáró versenyek rendezése címmel. Versenyelemzései révén igazolódott be, hogy a félreérthető szöveges megadásokat csak a feladat térképen történő bejelölése teheti korrekté. Már ekkor ismerték a skandináv versenyzés fő vonásait, amely felé leginkább a nagyobb versenyzői létszámot mozgató rendezési megoldásokkal kívántak közeledni. E törekvés mentén került előtérbe a mai pontérintős rendszer az időmérő állomásos versenyekkel szemben.
1957-ben családi okokból mondott le elnöki pozíciójáról. Ekkorra már a Szabályzat végleg eltörölte a sietésért járó büntető pontokat, megnyílt az út a mai értelemben vett tájfutás felé.
Hosszú, termékeny és szakmai sikerekben gazdag életében mindvégig természetjáró maradt, de szívesen jött tájfutók közé, amikor a sportág történetéről kérdezhettük. Ebben különösen nagy segítséget jelentettek az általa megőrzött dokumentumok.
Bozán György
Szélrózsa évkönyv, 2017