(1925-2011)
Dóra Tibor, mint fiatal tervező mérnök 1953-ban kezdett versenyezni. A következő évben alakult
meg az Építők UVATERV SE, amelynek csapatával rögtön ezüstérmet nyert az OCSB-n. 1955-ben éppen lemaradtak
a dobogóról, de 1956-ban ismét a második helyen végeztek az országos bajnokságon.
Az UVATERV, kiváló tagságának köszönhetően, a korabeli versenyélet igen jelentős tényezője volt. Dóra Tibor mellett
klubtársát, Bánkúti Antalt is meghívták az 1957-ben megalakított válogatott keretbe. A szintén UVATERV-es Soltész Béla
volt a szövetségi kapitány 1965-ig, de ebből a klubból indult Hardicsay Mária is, aki sokat tett
a skandináv szakirodalom itthoni megismertetésért, később az IOF-ben képviselte hazánkat.
Dóra Tibor, versenyzőként mint Bőregér, az 1957-es OB-n érte el legjobb egyéni bajnoki eredményét.
Skerletz Iván mögött a negyedik helyen végzett.
Az 1959-es bulgáriai nemzetközi versenyen is visszavágott Skecinek, amikor 34 évesen leverte válogatott társait. Ekkor
találkozott csapatunk először a szovjet válogatottal.
1960-ban új klubjával, a MAFC csapatának tagjaként, szerzett országos bajnoki címet. Ebben az évben versenyzett utoljára válogatottként is. Ezt követően versenybíróként tevékenykedett egy feljegyzés szerint 1967-ig.
1963-ban jelent meg Tájékozódási versenyek bemérése címen írt mérnöki precizitású műve, amely kétség kívül az újkori tájékozódás első szakkönyve. A 32 oldalas tanulmány leginkább meghökkentő és előremutató következtetése, hogy
az akkoriban használatos térképeken, a rendelkezésre álló módszerekkel a terep nem minden részén lehet ellenőrzőpontot
bemérni, még a szabályzatban megengedett 50 méteres hibahatáron belül sem! A pontok láthatóságára vonatkozó előírás
ugyanekkor 10 méter volt. Bonyolult hibaszámításait versenybíró társai nem igen értették, ezért 1964-ben és ’65-ben is
országos bajnoki fordulót kellett megsemmisíteni hibás pontbemérés miatt.
Írásában és versenybírói tanfolyamokon tartott előadásaival a tájékozódási versenyzés akkori leglényegesebb problémakörére: a pontosság jelentőségére hívta fel a figyelmet. Ezért sem véletlen, hogy szintén 1963-ban
készült el az első versenycélra helyesbített térkép Kővári Endre kezdeményezésére, Deseő László és Monszpart Sarolta kivitelezésében.
Dóra Tibor életét jelentős mérnöki létesítmények tervezése töltötte ki. Legnagyobb szakmai sikereit vízépítőként érte el. Kivételes képességű, hihetetlen munkabírású ember volt. Halála előtt még két héttel a Győr-Gönyűi kikötő főtervezőjeként dolgozott. Munkáját minden létező kitüntetéssel elismerték, a Kossuth díj kivételével. Temetése
a hazai mérnöktársadalom gyásza és seregszemléje volt.
Lányát, a tájfutó felszereléseket készítő Dóra Juditot a fiatalabb generáció is jól ismeri.
Bozán György (Tájoló 2011/8.)
