2025. január 30-án, életének 77. évében váratlanul elhunyt Boros Zoltán, az egri tájfutás legendás alakja.
Első futója volt az 1972-es Felnőtt Világbajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak, ez azóta is az egyetlen magyar érem ezen a szinten. Az 1974-es VB-n hatodik helyezett váltónak is tagja volt és indult az 1970-es VB-n is, egyéniben 18. hely volt a legjobb helyezése. Négy nappali és egy éjszakai magyar bajnoki címet nyert a hetvenes években, öt alkalommal lett az Év Férfi Tájfutója.
Élversenyzői pályafutása után tevékenykedett az MTFSz elnökségében alelnökként, a Heves Megyei Tájfutó Szövetségben főtitkárként. 2020-ban bekerült az MTFSz első 50 évének 50 meghatározó személyisége köze.
Példamutató sportpályafutásával és személyiségével érdemelte ki a Kapitány becenevet.
Emlékét megőrizzük!
1964 és 1980 között illetve 1990-től az Egri Spartacus, 1980 és 1990 között a Bp. Postás versenyzője volt. Edzői: Kozák István (1965–1967), Mácsár József (1970–1972), Bekő Ákos (1973–1976) voltak. 1967 és 1976 illetve 1981 és 1983 között válogatott kerettag volt. Négy világbajnokságon vett részt. Az 1972-es csehszlovákiai Staré Splavyban rendezett versenyen váltóban bronzérmes lett. Öt alkalommal választották az az év magyar tájfutójának.
1970-től már különböző sporttisztviselői feladatokat vállalt. 1989-ben a Magyar Tájékozódási Futó-szövetség (MTFSZ) alelnöke lett. 1990-től a Heves megyei Tájfutó-szövetség főtitkára volt.
2007-től haláláig a Hegyisport Szentendre verenyzőjeként 2009. VIII. 21-én, Répáshután, a magyarországi tájfutó VB alatt vette feleségül klubtársát Tömördi Ágnest.
