(1940-1978)
BÚCSÚLEVÉL ARATÓ JÁNOSHOZ
Hát tudod János, ez nem volt szép! Meg sem vártad leveledre a választ. Pedig szép rendben meg akartam írni, hogy mi az, amit elintéztünk, mi az amit nem és természetesen mi az, amit kérünk. És mondd, most hová írjak? Üvöltsem bele az aknába, ahol január elején a szinte zuhanva érkező kas szétzúzta életed? De miért ne válaszoljak? Hiszen az a pillanat csak biológiai léted végét jelentette.
Mert élted folytatódik feleséged, gyermekeid életében és folytatódik az Ajkai Bányász, és a város tájfutó életében. És azért érdemes elintéznünk közös dolgainkat, mert hiszem és remélem, hogy Csinger környékén nem hiába áldoztál annyi időt erre a sok örömet és valljuk be -, néha nem kevés bosszúságot is okozó sportra. De menjünk sorjában ...
A szakosztályi értékelő lapot megkaptuk, s ebben a számban, már meg is jelent a teljes lista. Második mondatod kínosan érint, mert sajnos az 5 km2-es Ajka-Csékút-Jókai-bánya terület alaptérképe még nincs kézben. Az általad korábban küldött - tudod a fénymásolat vázlat nem fedi egészen az engedélyt és így kicsit más fog megjelenni, mint amit Te szerettél volna. Egyszerűsítsük a dolgot, s bízzál bennem, jó területet fogok kiválasztani! Örülök, hogy rendezést, ellenőrzést szívesen vállalnál, habár, mint írod, a Hungária messze van. Igen, Ajkához Eger túl messze van, de én a főiskolás bajnokság ellenőrzésére szerettelek volna felkérni, amely Zalaegerszegen lesz. Gondoltam, úgyis vannak rossz emlékeid arról a tájról. Legyen jó is! Igen a Hungária 5. napjára gondolok, arra az etetőre. De most kire bízzam?
Térképnyilvántartást kérsz. Küldöm, hozom, de környéketeken csak a Csalányos-völgy van jelenleg. Ti a 40 darab Szélrózsát, mi meg a befizetést megkaptuk. Tehát egy igérettel, a térképpel most a szövetség az adós.
Szemrehányást persze tehet Neked a sport, mert itt hagytál minket. Minek kellett türelmetlenkedned? Vártál volna nyugodtan arra az átkozott liftre. Jó tudom, ha az ember mindig csak várakozna; akkor nem lenne válogatott, magyar bajnok, elismert edző, versenybíró, járási elnök, meg az Isten tudja még mi. Akkor nem lenne Ajkán tájfutás!
Furcsa módon leveledet sportbaráti üdvözlettel zárod. De én hadd köszönjek el úgy, ahogy annyiunktól búcsúztál sok-sok levélben, olyan "aratósan", hogy "ölel barátod".
Skerletz Iván
Tájfutás, 1978/1