Az 1975-ös Hungária Kupa befutója az 5. nap után F17A-ban.
Balról Vekerdy Zoltán, jobbról Harkányi Ádám.
 Fotó: Tasi Ákos |
Vekerdy Zoltán így emlékezett a befutóra 1996-ban: Nem sokra emlékszem már... Az egész pálya részletei elpárologtak, valoszinűleg a borzalmas meleg miatt. Mert az volt. És egy emelkedő (vagy 2 m szintkülönbséggel) ami a sportpályára felvezetett. Ez annyira megviselt, hogy nem feledhetem. És Ádi ott futott előttem. Aztán talán egy picit mögöttem. Majd megint ő volt elöl - vagy mégsem? Végül a befutó összeszűkült... Nem tudom, hogy mi történt volna, ha hosszabb a befutó. Gyötrelmes volt, ami az amúgy sem zergeszerű mozgásunkon nem javított (híresen ocsmány volt mindkettőnk futóstílusa - Ádi ugye nem haragszol!). Szenvedés, gyötrelem, patakzó veríték, tizedmásodperceken múló győzelem vagy vereség öt napnyi kiadós csalántiprás, bozótozás, keverés és pontfogás után - de jó lenne újból végigcsinálni. Ákos jól elkapta a tájfutás minden "szépségét" a fotón. Harkányi Ádám emlékei (1997): Ezen a Hungária Kupán esélyesként indultam. Mindjárt az első nap (Karancs) keményen kezdtem, trikóra hajtottam. Már azt hittem, hogy összejött, de a vége felé rajtoló Petőcz Laci hazavágott 2 perccel. A második nap (Pécskő) Vekkernek sikerült a legjobban, azt hiszem innentől összetettben végig előttem volt. A harmadik vagy negyedik napon (Ágasvár) Vekker egy perccel rajtolt mögöttem - végig üldözéses verseny volt kettőnk között - a pálya legvégén hibáztam egy kicsit, ott utolért. Ilyen előzmények után jött az ötödik nap. Időkiegyenlítésben 5 perc 16 mp hátránybol indultam. A rajtba menet ráadásul elszakadt a cipőfűzőm, valahogy megkötögettem, de már nagyon elgyengült. A terep (Salgó) elég szintes volt. A pályánk fölment, megkerülte a Salgó várat, ott pontőr is volt. Mondott valamit, hogy első vagyok, de gondoltam, hogy ez csak tévedes lehet. Pechemre lefelé egy dzsuvás helyen (éppen hibáztam egy kicsit), megint elszakadt a cipőfűzőm. Itt már nem vacakoltam vele tovább. Már csak a gyűjtő volt hátra, meg az igen hosszú befutó a focipályáig. A cipőmet a lábujjaimmal kapaszkodva probáltam meg nem elveszíteni. Kiértem a sűrűből, megpillantottam az utolsó pontot, bélyegeztem és usgyi tovább. Meg egy félő pillantást vetettem hátra, ekkor döbbentem meg. Láttam Vekkert, amint kb. 30 méterrel mögöttem bélyegez. Ennek a fele se tréfa! Tudtam, hogy jobb futó nálam. Egy darabig próbáltam az élen tartani magam, nem sokáig sikerült, a cipőm is nehezítette a helyzetemet. Azt hiszem ekkor egy pillanatra feladtam, hagytam magam elé futni. Közelítettünk a sportpálya felé. Dixi volt a Speaker. Hallottuk a hangját megemelkedni. Mi voltunk a főszereplők. Elértük a sportpálya bejaratát. Felvillant, hogy még nincs minden lejátszva, van meg erő és lendület bennem. Kis emelkedő volt a pálya bejaratánál. Visszakapcsoltam egy sebességfokozatot és felpörgettem a lábaimat. Elhúztam Vekker mellett es lendületből néhány méter előnyt szereztem. Ekkor láttam meg az emelkedő után a célt. Sajnos az egyenes legvégén volt, szinte elérhetetlen messzeségben. Ettol a pillanattól kezdve mar csak erőlködtem. Akartam győzni, de már nem hittem igazán benne. A cél előtt mintegy húsz méterre bekövetkezett az összeomlásom. A kordon beszűkült és én néhány centis hátrányból Vekker háta mögé kényszerültem. A vert mezőnyben szerepelt a svéd Bengt Levin, akit már az 1973-as bulgáriai versenyről ismertem es csodáltam. ő néhány évvel később O-Ringent is nyert. Soha nem tudtam megérteni az olyan eseteket, amit mar többször láttam hasonló helyzetben, hogy kézenfogva, átölelkezve együtt futnak be a célba. A verseny a célban végződik es azért futunk versenyt, mert nyerni akarunk. Ezen a befutón sokminden lezajlott bennem gondolatban. Feladás, nyerni akarás többször váltogatták egymást az agyamban. Végülis a győzni akarás gondolatával értem célba a második helyen ( ez utóbbi talán nem is olyan fontos). A webmester, azaz én akkor 16 éves voltam. Ugyan akkori lakóhelyemen Salgótarjánban volt a verseny, de a terepek nagy része számomra ismeretlen volt. 1. Vekerdy Zoltán STE 228.29 2. Harkányi Ádám K. Lombik 228.29 3. Zdenek Tutsch CS 236.22 . 61. Zentai László NBSC 331.19Én egyébként éppen az utolsó nap értem el a legjobb eredményt. Az 5560 méteres pályán (9 e.p.) 41.09-et ért el az aznapi győztes, egy svéd. Ádám ideje 43.39, Vekkeré 49.67, az enyém 48.56 (23. hely). Ebből úgy látszik, hogy Zoli kb. 6 perc előnnyel ment ki. Ádi egyébként csak az első nap volt jobb Vekkernél. |
Vissza a magyar tájfutó archívumhoz!