[Tajfutas] Különös eset...

[László Kaján]

Ma éjjel történt...

A lakótelepen hiába kerestem parkolóhelyet a fehér trabantommal, mindenfelé
értelmetlen közlekedési táblák voltak, minden aszfaltozott parkolóhelynél
tiltó tábla volt, csak a füvön lehetett parkolni, ezért összevissza
bolyongtam de végül sikerült helyet találnom, bár éreztem, hogy nem fogok
visszatalálni.
Nagyon éhes voltam, ezért a menzán beálltam a sorba, mert éppen
sárgaborsó-főzelék volt (amit az egyetemi menzáról már jól ismertem), de
mikor odaértem a tálcával a pénztárhoz, kiderült, hogy nibncs ebédjegyem,
és pénzzel nem lehetett fizetni, így hát éhen maradtam...
Kerestem az autómat, de nem találtam, tényleg nem emlékeztem, hova álltam
le. Kétségbeesetten rohantam vissza a menzához, és kiderült, hogy ott áll a
kocsim a lépcső alján.
Rengeteg szétszedhető gyerekjátékot meg egy babakocsit kellett bepakolnom,
többen segítettek a szétszedésnél, és végül annyira tele lett a kocsi, hogy
alig fértem be. Belül csiricsári színű lett, mint egy cigányasszony
szoknyája. De az autó az istennek se indult, így hát gyalog keltem útra a
földeken keresztül a másik városba.
Út közben nagyon beborult, és szürke színű fellegek jöttek-mentek, baljós
idő volt. A földúton sok óriási pocsolya volt, és Mikivel (aki előttem
ment) menet közben fejest ugrottunk beléjük, kicsit úsztunk a víz alatt,
majd mentünk tovább.
Egyszer csak Miki egy érdekes dolgot vett észre az égen és mutatta nekem:
egy hatalmas szürke, függőleges, keskeny gyűrű alakú felhő volt az, aminek
az üres közepe lassan szabálytalan, de felismerhető szív alakot formált,
majd hirtelen szétpattant, és a szétfröccsenő maradékából ejtőernyőkön kis
(vagy inkább kicsinek látszó) űrhajók ereszkedtek alá, amikból fegyveresek
pattantak ki, akik össze voltak nőve a fegyvereikkel, majd azonnal
mindenfelé vaktában tüzelni kezdtek.
Megpróbáltam menekülni, de nem volt sehol fedezék, csak viszonylag magas fű
egy patfal és egy drótkerítés mögött, így ezen átmászva, kúszva menekültem,
Mikit közben elvesztettem.
Nagy nehezen a városba értem, ahol különös lényt láttam (ez elég
hihetetlenül hangzik, padig bizisten így volt): kb. 3 m magas, úgy 5 m
hosszú, széles, rövid lábú, rózsaszín, puha bőrű állat, leginkább egy
malacra emlékeztetett, de az orra hegyes volt, és a vége nagy fecskendőben
végződött, ahova az orrából sárgás folyadék csöpögött, már félig tele is
volt.
Ekkor az állat hirtelen odakakált egy hatalmasat az úttestre...
sötét-zöldesbarna volt, és több óriási "illatos" halmot alkotott. Ekkor az
oldalán nyílt egy ajtó, és kiugrott belőle két élénk kékszínű egyenruhát
viselő emberszerű, de annál puhább és pufókabb lény, széles, lapos testtel
és rövid végtagokkal, akik kezükkel megtisztították a hátulját (elég
kocsosak lettek enyhén szólva), majd az oldalán megnyomtak egy gombot, azon
nyílt egy függőleges keskeny rés, melyen behajoltak, és az rájuk tapadva
egyenként felszippantotta őket.
Zuhogásszerű hangot hallottam bentről, nyilván a LÉNY megtisztította őket,
majd a tetején egy átlátszó fülkében megjelentek tisztán, és sorba a többi
egyenruhás mellé ültek, akik egyébként rájuk sen néztek.
Közben az otthagyott áttetsző ürülékben - amit mint kiderült, szándékosan
nem takarítottak fel - egy nagy (kb, 20 cm hosszú) féreg, vagy inkább pajor
kezdett el nőni, miközben az ürüléket izegve-mozogva elfogyasztotta maga
körül, utána még feltisztította a többi halmot is maga körül, így az úttest
tökéletesen tiszta lett. Ekkor hirtelen begubódzott, és pár perc mocorgás
után szétpattant, és egy, az előzőhöz hasonló rózsaszínű lény kelt ki
belőle, csak sokkal kisebb, majd lassan elindult a másik után.

Ekkor sajnos felébredtem, és így nem tudom, mi történt azután. De leírtam,
mert ez a különös lény nagyon megtetszett a csepegő fecskendővel az orrán.
Nagyon aranyos, szimpatikus állat volt, nagy métere ellenére is. Úgy
emléxem, még mosolygott is rám az utcán.

Remélem, nektek is tetszett. Persze a terepen és a Gálán majd találkozunk,
remélem.
De Miki, azt ne mondd, hogy "Te hülye vagy Mester", mert ez az egész
tényleg megtörtént ma éjjel, igaz álmomban, de akkor is....

Az vesse rám az első követ, aki még sose álmodott...

OldKajLa F65
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20171220/a9f42e64/attachment.html>