Ifj. Zsiga György: Az aranymosás Magyarországon c. OTDK dolgozatáról
A szerző egy kétségtelenül érdekes, többszörösen határterületi téma feldolgozását vállalta. Az aranymosás "titokzatos" mestersége geológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi szempontból egyaránt izgalmas és érdeklődésre számot tartó téma.
1. A tartalmi összefoglaló a formai követelményeket betartja, a dolgozat lényegét megfelelően kiemeli.
2. A dolgozat két, jól elkülönülő részre
tagolódik: az első rész az aranyász mesterséggel
foglalkozik, míg a másodikban a magyarországi aranymosóhelyek
térképi ábrázolásának egy lehetséges
módját ismerteti a szerző.
A dolgozat célja - mint a bevezetőből megtudhatjuk - a
figyelemfelkeltés, s ezt a munka kétségkívül
eléri. Stílusa olvasmányos, élvezetes, néhol
azonban túlzottan is zsurnaliszta. Félreértés ne
essék: nem tudományoskodást kérek számon
a szerzőtől, ám egy tudományos dolgozatban mind
stiláris, mind formai vonatkozásokban vannak olyan normák,
amelyeket be kell tartani. Ezektől egy népszerűsítő
munkában természetesen el lehet tekinteni (s ezzel nem akarom
a tudományos népszerűsítés fontosságát
lebecsülni).
A szerző ismeri és használja a téma alapirodalmát,
ez kétségtelen. Szembeötlő azonban, hogy a szövegben
csak nyomait találjuk a tudományos munkában megkövetelt
pontos és alapos hivatkozásoknak. Ennek hiányában
(elsősorban az első részben) nem lehet eldönteni,
hogy melyik megállapítás, leírás honnan származik,
s azt sem, hogy melyek a szerző önálló megállapításai.
A második részben részletes beszámolót kaphatunk
a tematikus térképek készítésének
nehézségeiről, s az által szerkesztett térképlapok
készítésének menetéről. Ez a rész,
úgy érzem, túl részletező, bár - hála
a szerző olvasmányos stílusának - nem unalmas. A
végeredmény, az 5 db térképlap profi munka, amint
az elvárható egy harmadéves térképész
hallgatótól.
Bírálat
Ifj. Zsiga György: Az aranymosás Magyarországon
Az aranymosás ősi mesterségének sajátos,
térképész szemmel történő bemutatását
tűzte ki feladatául az ELTE TTK Térképtudományi
Tanszékének hallgatója. Dolgozatának első
fele a magyarországi aranymosás érdekes, olvasmányos
ismertetése, amelyben az aranymosás folyamatáról,
technikájáról is sok részletet tudhatunk meg. A
dolgozat második felét a kartográfiának, azon belül
is a tematikus térképszerkesztésnek szenteli a szerző,
kissé talán túl is méretezve a terjedelmét,
és csak lassan bontakozik ki a kapcsolat a címben felvázolt
aranymosás és a tematikus térképezés között.
A két eltérő szemléletű fejezet között
nagyobb összhangot kellett volna teremteni. Ebben a szerkesztési
formában lényegében elkülönül a dolgozat
két fő része egymástól és csak az
utolsó néhány oldal elolvasása során válik
világossá, hogy ez a munka lényegében nem az aranymosás
történetével foglalkozik, hanem az aranymosás területi
elterjedésének tematikus ábrázolási lehetőségét
vizsgálja.
A cím és a tartalom nincs teljesen összhangban, és
nem fedi le teljesen a dolgozat tartalmát. Utalnia kellett volna a címben
a kartográfiai szemléletű feldolgozásra. A szövegben
lényegében nincsenek hivatkozások, így nem lehet
tudni, hogy milyen forrásokból merítette anyagát
a szerző az egyébként érdekesen megírt dolgozatához.
A szövegkörnyezetben található személyekre vonatkozó
kevés utalás (Bertin 19. o., Arnberger 21. o.) ellenére
a megnevezett szerzők is hiányoznak az irodalomjegyzékből.
Az irodalomjegyzék jó áttekintést nyújt az
aranymosásról, ellenben teljesen hiányoznak a tematikus
térképezéshez kapcsolódó irodalmak. A mellékelt
saját szerkesztésű tematikus térképek jól
szemléltetik a vizsgált jelenséget.