Az a tekintélyes nemzeti vagyon, amelyet valamely ország állatállománya képvisel, már régóta arra indította a kormányokat, hogy e vagyont a betegségek okozta károsodástól alkalmas védekezési és gyógyító intézkedésekkel megóvják. Magyarországon legelőször az 1859-ben kiadott helytartósági szabályrendelet foglalkozott az állati járványok elleni védekezéssel. Az 1874. évi XX. tc. intézkedett a rendezett állategészségügyi közigazgatás létrehozásáról, a betegségek elleni védekezésről oly formában, hogy a beteg állatok kártérítés melletti leöléséről gondoskodott, valamint az ellenőrzött élő-állatkereskedelem feltételeit (marhalevél-intézmény bevezetése) teremtette meg. (Megtekinthető a virtuális kiállítás anyagában.)