A törökök kiűzése után (1699) nyílt arra lehetőség, hogy részletes felméréseket, helymeghatározásokat végezzenek Magyarország területén. Johann Christoph Müller, az osztrák császár szolgálatában álló olasz hadmérnök, Luigi Ferdinano Marsigli adatait felhasználva rajzolta meg az első felmérésen alapuló Magyarország-térképet. Müller a Duna és a Tisza folyók mentén végzett méréseket a földrajzi szélesség meghatározásához. Ezek voltak az első kifejezetten felsőgeodéziai céllal végzett csillagászati észlelések, amelyeket hazánk területén végeztek. E térképen a legfeltűnőbb változás a korábbi ábrázolásokhoz képest az, hogy a Duna magyarországi szakaszát már a valóságos helyzetnek megfelelően tüntette fel. Erdély területének ábrázolásához Müller Giovanni Morando Viscontinak az 1699-ben Nagyszebenben kiadott Mappa della Transiluania [...] című művét használta fel. A tervezett 2500 példányból 500 darabot a Magyar Kamara a hivatalnokok és a főnemesek között kívánt szétosztani. A térképhez külön névmutató is készült, amelyben több mint 4000 településnevet találhatunk. (Megtekinthető a virtuális kiállítás anyagában.)