A földhasználat regionális változásainak (vissza)hatása az éghajlatra
Kelet-Magyarországon
Mika János1, Horváth Szilvia2, Makra László2 1Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, H 2Szegedi Tudományegyetem, H
mika@met.hu
Világszerte mérések igazolják, hogy a légkör üvegházhatása erősödik, ami a Föld melegedéséhez, s ezzel összefüggésben regionális éghajlatváltozáshoz vezethet. A költséges korlátozó intézkedéseket is előrevetítő éghajlati prognózisok ugyanakkor az energiamérleg 1 % körüli eltolódását mutató számításokon alapulnak. Ez viszont elég kis szám a legtöbb paraméter mérési pontosságához és a modellszámítások relatív hibájához viszonyítva. Érdemes tehát megvizsgálni azokat az egyéb tényezőket és visszacsatolásokat, amelyek hatással lehetnek az éghajlatra. Poszterünkön egy ilyen hatásra, a növénytakaró változására korlátozódunk.
A földművelés az elmúlt fél évszázadban hazánkban is sokat változott. Ezért megvizsgáltuk, hogy módosult-e a felszín energia- és vízháztartása a növények területi arányainak ingadozása nyomán. A földhasználat változásai leginkább két módon hatnak az energia- és vízmérlegre. Egyfelől a különböző növényeknek más a fényvisszaverő képessége (albedója), így azok eltérő területi arányai is okozhatnak módosulást a területi átlagban. A másik hatás a tényleges párolgás növényfajtánként eltérő befolyásolása, amely a növény-konstansok bevezetésén keresztül reprezentálja, hogy milyen a tényleges és a potenciális párolgás aránya.
Poszterünkön a hivatalos statisztikai adatokat felhasználva számszerűsítjük ezeket a hatásokat a Tisza magyarországi síkvidéki vízgyűjtőjével közel egybeeső hat megyére (34 ezer négyzetkilométerre), az 1951 és 1993 közötti időszakban. Három kérdésre keresünk választ:
Voltak-e egyirányú változások az energia- és vízmérlegben?
Összemérhetők-e ezek a globális klímaváltozáshoz kapcsolódó, más hatásokkal?
Kapcsolatba hozhatók-e a számítási eredmények a GAIA-hipotézissel?
Az elvégzett számítások szerint - legalábbis Kelet-Magyarország vizsgált területén - a földhasználat miatt egyirányú változások léptek fel, amelyek összemérhetők a regionális energia- és vízmérleg eddigi változásaival. Az energiamérleget a földhasználat változásai ugyanúgy a melegedés irányába tolták el, mint maga az erősödő üvegházhatás.
Arra a kérdésre, hogy a földhasználat változásai levezethetőek-e a megfigyelt éghajlati adatsorokból, tagadó választ kell adnunk. A földhasználat évtizedes időléptékben bizonyára az éghajlattól független tényezők hatására alakult úgy, ahogy ezt a statisztika mutatja.
Ha ezek után azt kérdeznénk, hogy a földhasználat kiválthatta-e magának a regionális éghajlatnak ugyanilyen arányú módosulását, akkor erre nem tudtunk választ adni. Ehhez ugyanis sokkal nagyobb területen kellene ismernünk a földhasználat alakulását, mert a magyarországi éghajlat jóval nagyobb terület energia- és vízmérlegének (a távolsággal azért csökkenő szorosságú) függvénye. A hő- és a vízmérleg pedig erősen függ e mennyiségek horizontális szállításától. Emiatt, ha a mérlegek változása csak nálunk jelentkezik és a környező térségben nem, akkor a horizontális kicserélődés e változást "szétkeni" egy jóval nagyobb területen.
Más szóval: az az eredmény, hogy az elmúlt évtizedek földhasználatának változásai Kelet-Magyarországon számottevően gyarapították a felszíni energiamérleget, de kissé apasztották a vízkészletet, akkor hasznosul majd igazán, ha az - a környező országok hasonló vizsgálataival együtt - beépül az éghajlat regionális modelljeinek valamelyikébe.