Berényi István
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba, H
makaye@btk.ppke.hu
Az európai globalizáció kiterjedésével a táj és régió szerkezeti átalakulásának konfliktusai előtérbe kerültek, mert a tájon, illetve a régión kívüli területhasználók kevésbé vannak tekintettel a történeti kultúrtáj értékeire, mert sem tradicionális, sem emocionális tekintetben nem kötődnek az adott téregység elemeihez. Ennek negatív hatásai felismerhetőek abban, hogy
az európai kultúrtájak és -régiók egyre többet veszítenek karakterükből, csökken formagazdagságuk;
az építőanyagok, beépítési módok, építmények standardizálásával a tájak közötti különbségek nivellálódnak és tájképi monotónia kezd kialakulni;
a történeti kultúrtájszerkezet széttöredezik és átalakul, a tájelemek pedig eltűnnek;
a kultúrtájak és -régiók esztétikai értéke csökken, ami hatással van a társadalmi alapfunkciók egy részének működésére (lakókörnyezet, szabadidő eltöltés, idegenforgalom, stb.)
Az így kialakuló standard tájak negatív hatásai a személyiségfejlődésben is jelentkeznek, különösen az úgynevezett városi tájak esetében.
Márpedig a kialakult kultúrtáj és -régió szerkezete, térelemei és az ehhez kötődő emberi viszonylatok éppen olyan dokumentumai az emberi gondolkodásnak és tevékenységnek, mint a nyilvántartott műemlékek vagy művészeti alkotások. Ennek felismerése vezetett az EUREK kidolgozásához, az Európa Tanács deklarációjához és az UNESCO projektjeinek elfogadásához.
A kultúrtáj és -régió szisztematikus, az európai projektekhez kapcsolódó kutatása ezért elengedhetetlennek látszik, aminek első lépése a fogalmak tisztázása. Nyilván az előadás keretei között nem vállalkozhatunk a kultúrtáj és -régió fogalmak teljes körének szakspecifikus értelmezésére, de talán sikerül felhívni a figyelmet az adott téma fontosságára, interdiszciplináris és nemzetközi jellegére és nem utolsó sorban gyakorlati jelentőségére.