A globális klímaváltozás várható éghajlati sajátosságai a Kárpát-medencében
Mika János
Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, H
mika@met.hu
A globális klímaváltozás egyre valószínűbben kimutatható eseménye a földtörténet utóbbi és következő néhány száz évének. Ehhez kapcsolódva, megválaszolásra érdemes kérdés, hogy ez miként jelentkezik (majd) a Kárpát-medencében. A globális prognózisokat megalapozó, úgynevezett általános cirkulációs modellek térbeli felbontása ma még nem teszi lehetővé valamennyi fontos légköri folyamat beépítését, ezért maguk a modell-kísérletek eredmény-mezői is csak nagyjából kontinentális és ennél nagyobb térskálákon hitelesek. A regionális-lokális lépték, illetve a modell-válaszok hasznos léptékei közötti kapcsolatkeresést nevezzük térbeli leskálázásnak.
Előadásunkban először röviden összefoglaljuk a térbeli leskálázás terén korábban elért Magyarországra vonatkozó eredményeinket. E módszerek lényege, hogy statisztikai kapcsolatokat kerestünk a múltban végbement hazai és félgömbi léptékű változások között, majd feltételeztük, hogy e kapcsolatok a jövőben is fennmaradnak. Az elmúlt száz-egynéhány év adatsorain e kapcsolatokat az úgynevezett szeletelés módszerével állapítottuk meg, míg a régebbi időszakokban az adathiányokhoz igazodó kompromisszumokra kényszerültünk.
A számítások fő állítása, hogy az üvegházhatás erősödésével a hazai éghajlat szárazabbá és napfényben gazdagabbá válik, legalábbis a melegedés kezdeti, néhány évtizedes tartományában. Később a nedvességellátás javul, s évszakonként eltérő fázisban megközelíti, később felül is múlja a mai állapotot.
Újabb vizsgálatainkban sikerült kimutatni a helyi és a félgömbi elemek kapcsolatának 1981 utáni megmaradását, a lokális inhomogenitások lényeges, a regressziós együttható alulbecslését okozó szerepét és azt, hogy az aeroszolok hatása még nyáron sem módosítja lényegesen a regressziós együtthatókat. E két vizsgálathoz kapcsolódóan elemezzük, hogy az elmúlt 2-3 év csapadékosabb időjárása összeegyeztethető-e még a múltbeli kapcsolatokon alapuló szárazodási forgatókönyvekkel. A szeletelés módszerét alkalmaztuk a szórás változásának analízisére is. Emellett bemutatjuk a Tisza síkvidéki vízgyűjtőjére készült energia- és vízmérleg modell válaszát négy újabb globális éghajlati forgatókönyv szerinti gerjesztésre.
E forgatókönyvek hatásvizsgálati alkalmazása érdekében szükséges a szezonális, illetve félévi bontású feltételes prognózisok időbeni leskálázása is. Ennek részfeladatai: egy sztochasztikus időjárás-generátor kifejlesztése (lásd Wantuchné Dobi Ildikóelőadását) és e modell paramétereinek megadása a feltételezett jövőbeni állapotban. Előadásunk záró részében bemutatjuk, hogyan oldható meg az időbeli leskálázás ezen második része és hogyan kapcsolható az egész térbeli és időbeli leskálázási sorozat a hatásvizsgálati modellekhez. Előadásunk végén összefoglaljuk a forgatókönyveinkre alapuló hidrológiai és ökológiai hatásvizsgálatok eredményeit.
Dolgozatunk kapcsolódik két másik poszterhez is. Az egyik a regionális változások mértéke és a tengerszint feletti magasság kapcsolatát elemzi (Vajda et al.). A másik poszter a globális hatásokkal egyidejűleg ugyancsak módosuló mezőgazdasági területhasználatnak a felszín albedójára és tényleges párolgására gyakorolt hatását mutatja be (Mika et al.).