Rétvári László
Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron, H
A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete az 1970-es évek második felében indította útjára a Tatai-medence "környezetvédelmi terepasztalán" a nagyméretarányú - 1:10 000-es - komplex település-környezeti minősítési térképezési munkálatokat. A kutatási irányzat elsősorban metodikai indíttatású volt, vagyis egyfelől kísérletet tettünk a szocialista tervgazdálkodást jellemző extenzív fejlesztéspolitika hatására a különböző funkciójú települések művi környezetében lejátszódó folyamatok helyes értelmezésére, másfelől a terepmunkálatok során nyert adatok kartográfiai módszereinek (jelkulcsi megoldásainak) kidolgozására. A kéziratos térképeket a Kartográfiai Vállalat közreműködésével 1:25 000-es méretarányban adtuk ki; a települések fejlődési pályáját, problémáit is tartalmazó tanulmányok publikálása a Földrajzi Értesítőben és másutt a 90-es évek közepéig húzódott el.
A környezetminősítési térképezés alapjait Katona Sándor teremtette meg, amikor
az ipari-városi területhasznosítás,
a természeteshez közel álló területhasznosítás, valamint
a tönkretett, hasznosításból kivont színterek
mérvadó térkategóriáit vázolta fel. Ezen a bázison indult meg Tatabánya bányászati, energiagazdálkodási, nehéz- és építőanyagipari stb. ártalmaktól súlyosan veszélyeztetett települési környezetének állapotfelvételezése. A környezeti elemek helyszíni értelmezésével, azok kifejező jelkulcsi megoldásaival elkészített térkép (1978-79), majd publikált magyarázója mintája lett minden további településkörnyezeti felvételezésnek. E térkép kiadásának évében került sor Tata, a hajdani langyos vizű források, a jelenben főleg lakó, oktatási és idegenforgalmi funkciókkal jellemezhető város felvételezésére. 1986-ban a vegyes agrárfunkciójú, de intenzív nagyüzemi állattenyésztése folytán országosan ismert Környe bel- és külterületének felvételezése következett. Tata térképe és magyarázója 1988-ban jelent meg, Környe - anyagiak híján - kéziratos formában maradt meg. A sorozat utolsó tagja a Duna vonalán kétezer éve kiemelkedő stratégiai adottságokkal rendelkező Komárom volt. Pontosabban a védelem és folyami átkelés által determinált "ikerváros" Magyarországon maradt része (1991), mely térkép megjelenését és több helyen való publikálását a kivételes oktató-nevelő erényeket és eredményeket felmutató szerzőtársam, Sóvágó Gyula, 1992. márciusában bekövetkezett váratlan halála miatt már nem élhette meg.
A Tatai-medence településeiben végzett környezetminősítő munkálataink - a metodikai térkategóriák nyitottsága miatt - mintául szolgálhatnak hazánkon belül, illetve határainkon kívül hasonló célú térképek elkészítéséhez és feldolgozások elvégzéséhez.