13. MEGYEI FÖLDMÉRŐK - FOLYÓSZABÁLYOZÁS, ÚT- , HÍDÉPÍTÉS A XVIII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON
A törökök kiűzésével a XVIII. században a mezőgazdálkodás, a közlekedés
és a kereskedelem is rendezettebb viszonyokat követelt az uralkodótól és a megyei
közigazgatástól. A nagyobb földbirtokosok uradalmi mérnököket, térképészeket foglalkoztattak,
hogy a vadvizek, mocsarak lecsapolását, folyók hídjainak magépítését és a birtokhatároknak
megállapítását végezzék. A termékek szállítása, a közúti közlekedés, a postaforgalom
megindítása, az ármentesítés pedig megyei intézkedéseket követelt. Ezért a megyék
hites földmérőket alkalmaztak.
Ilyen mérnök volt maga Mikoviny is. A földmérőket előbb külföldön, később Szencen
képezték, itt 1736-tól 1776-ig működött műszaki főiskola, amely leégése után Tatára,
majd innen 1782-ben a budai egyetemre települt (Institutum Geometricum).
Ezek a megyei fölmérők főleg megyéjük területén dolgoztak. Műszereik a dioptrás
kvadráns, az iránytű és az irányvonalzós mérőasztal voltak. A megyetérképeken
kívül sok vízszabályozási, lecsapoló birtokrendezési térképet készítettek. Legkiválóbbjuk
Balla Antal és Bedekovich Lőrinc volt.
Balla Pest megyében dolgozott, Pest megye térképe 1793-ban nyomtatásban is megjelent.
Később Nógrád megyében tevékenykedett. Bedekovich 1779-től a Jászságot térképezi,
kéziratban fennmaradt 19 térképe a jász és kun szabad városokra terjedt ki. Fő
műve az a 31 lapból álló felvételi sorozat, amely a Zagyva vízrendszerét ábrázolja
Hatvan és Szolnok között.
 |
 |
 |