Elkerülhető halálokok atlasza
Zentai László,
az ELTE Térképtudományi Tanszék docense
(Megjelent a Geodézia és Kartográfia szakfolyóirat 1998/1. számában)
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális irodája és a Központi Statisztikai Hivatal szervezésében Józan Péter és Remigijus Prokhorskas szerkesztésében 1997. szeptemberében jelent meg az Elkerülhető halálokok atlasza (Atlas of leading and "avoidable" causes of death in countries of Central and Eastern Europe). A 324 oldalas angol nyelvű, reprezentatív kiállítású atlaszt a KSH adta ki (a nyomtatást a Kossuth Nyomda végezte), a térképek az ELTE Térképtudományi Tanszékén készültek.
Az atlasz ötlete, előzménye az 1988-ban, illetve 1991-92-ben kiadott hasonló témájú szakatlasz volt, amely az Európai Közösség 10, illetve 12 országát dolgozta fel (European Community Atlas of "Avoidable Death").
A most kiadott atlasz követte az elődök szerkezetét, beosztását.
Az egészségügyi statisztikában elfogadott 25 elkerülhető halálokot mutatja be a tárgyalt régió 14 országában, illetve a átfogóan a teljes régióban. További 16 térkép Európa összes országára vonatkozik. Így az atlaszban összesen található 406 színes térkép teszi ki a könyv terjedelmének 70 %-át. A további 30 % az adatokat tartalmazza és az alkalmazott statisztikai eljárásokat mutatja be.
Az egyszerű felületkitöltéses térképek (felületkartogramok) általában hat kategóriába sorolják az értékeket. Az előző atlaszokhoz igazodva a zöldtől a vörösig terjedő színskálát alkalmaztunk, előbbi színnel jelölve a kedvező értékeket, míg utóbbival a kedvezőtleneket.
Mit is nevez az egészségügyi statisztika elkerülhető haláloknak? Az olyan halálokokat, amelyekbe átlagos szintű egészségügyi ellátás mellett a betegek nem halnának meg. Ilyenek például a keringési rendszer megbetegedései, a külső sérülések, ill. mérgezések okozta halálozások, az asztma, a vakbél, a közlekedési balesetek áldozatai.
A térképek mind a 14 ország esetében a megyei szintű közigazgatási egységekre vonatkoznak (sok országban - beleértve Magyarországot is - nincs ennél mélyebb szintű egészségügyi statisztika). A térképkészítés első munkálatai (digitalizálás) már 1994 elején elkezdődtek. Ekkoriban az atlasz kiadását 1995. Augusztusára tervezték.
S bár mi térképészek is megküzdöttünk a saját problémáinkkal, a KSH, mint a munka fő szervezője, finanszírozója sokkal nehezebb helyzetben volt. Szerette volna a régió összes országát bemutatni, de annak ellenére, hogy minden adatot hivatalosan a WHO kért meg a tagországoktól, nem sikerült a tervet maradéktalanul végrehajtani. Egyes országok egyszerűen nem reagáltak a WHO felkérésére, más országok esetében a statisztikai mintavétel eltérő volta okozott problémákat. Végül 14 ország: Bulgária, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Jugoszlávia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna került be az atlaszba. Különféle okok miatt Horvátország, NDK és Moldova maradt ki és végül nem került be az időközben felmerült - az előző kötetekből kimaradt - Finnország és Ausztria sem.
Mint látható az államok zöme az adatszolgáltatás időpontjában (ez országonként eltérően 2-5 éves időtartamot fog át a nyolcvanas évek végén) még nem létezett önálló államként. Úgy döntöttünk, hogy - lévén az országok felbomlása, alakulása a lakosság egészségügyi helyzetét nem befolyásolta számottevően - így az atlasz térképei a mai aktuális földrajzi helyzetnek megfelelőek lesznek. Szerencsére a volt Szovjetunió, illetve Jugoszlávia tagköztársaságaiban korábban is létezett megyei szintű egészségügyi adatgyűjtés, és a szétválások után alakult új országokban a megyei szintű adminisztratív beosztás Szlovénia kivételével nem változott meg jelentősen, így az elhatározás realizálása nem ütközött nagy nehézségekbe.
Térképészeti szempontból az alábbi problémákat kellett megoldanunk:
- Meg kellett győződni arról, hogy az újonnan alakult országokban változatlanul maradt a megyei szintű közigazgatási beosztás. Mint már említettem, Szlovénia esetében egyértelmű volt a változás, de voltak problémák Szlovákia és Csehország esetében is, ahol korábban kétszintű közigazgatási beosztás élt. Mivel azonban fontos volt, hogy az adatok nagyjából összehasonlítható nagyságú területekre vonatkozzanak, így ott is a magasabb szintű közigazgatási beosztást részesítettük előnyben.
Olyan vetületet kellett választanunk, amelyben a kérdéses régió együtt is megfelelő részletességgel volt ábrázolható. Adott volt az atlasz mérete, adott volt az ábrázolandó országok köre, ehhez kellett keresnünk egy megfelelő vetületet. Oroszország esetében az adatok a teljes országra vonatkoztak, beleértve az ázsiai területet is, ahol a régió legnagyobb "megyéje", a 3,1 millió km2-es Szakha (korábbi nevén Jakutföld) található. A megyék átlagos nagysága Lettország és Szlovénia esetén volt a legkisebb, kb. 2000 km2. Nyilvánvaló volt, hogy a teljes régiót ábrázoló térképen nem lehetséges olyan vetületet választani, hogy ez az 1500-szoros területi különbség ne tegye lehetetlenné a kisebb megyék azonosítását. Mivel ezek a kiugróan nagyméretű "megyék" elsősorban Oroszország ázsiai részén helyezkednek el, így úgy döntöttünk, hogy a régió térképeken Oroszországot kettévágjuk és csak az európai részét ábrázoljuk a régió többi országával összefüggően, azonos méretarányban. Ezzel a módszerrel elértük, hogy még a régió térképeken is azonosíthatók a régió legkisebb területű megyéi.
- A kiadás folyamatos csúszása lehetővé tette a WHO kérésének megfelelően néhány európai szintű egészségügyi tematikus térkép elkészítését is. Ezek a térképek már csak ország szintűek voltak, de ugyanúgy tartalmaztak adatokat Izlandra, Izraelre, ill. Máltára, mint a már említett Oroszországra. Természetesen alkalmazkodnunk kellett a már használt vetülethez, azaz egy olyan országhatáros térképet kellett készíteni, mely Izlandtól a Csukcsföldig, azaz Európa legnyugatibb pontjától Oroszország legkeletibb ázsiai pontjáig azonosítható méretben mutatja az egyes országokat. Málta esetében nem volt elegendő az ország kitöltése, itt, hogy az adott szín érzékelhető legyen azt, a szigeten kívül is megrajzoltuk. A második legkisebb ország, amelyről rendelkeztünk adatokkal, Luxemburg volt. Szerencsére ennek nagysága a térképen már megfelelő méretű volt a kitöltő szín érzékeléséhez.
- Javaslatunkra bekerült az atlaszba az egyes országtérképek elé, egy-egy közigazgatási térkép, amelyről a régió földrajzi viszonyait kevésbé ismerők megismerhették az adott ország nagyságát, szomszédait, fontosabb városait (lehetőség szerint az összes közigazgatási egység székhelyét), jelentősebb folyó- és állóvizeit. Itt hívtuk fel először a KSH figyelmét a földrajzi nevek írásának problémájára. Mivel az atlaszt kiegészítette az összes adat táblázatos formában, így biztosítani kellett, hogy az általunk a térképeken használt minden karakter a táblázatokban is megjelenjen. A régió latin betűs írást használó országai sem szűkölködnek a speciális karakterekben (gondoljunk csak a román, lengyel, cseh, észt, lett, litván vagy akár a magyar nyelvre), de a legkomolyabb problémát a volt szovjet tagköztársaságok jelentették.
Fehéroroszország és Ukrajna esetében végül sikerült olyan helyi kiadású, hivatalos angol nyelvű térképet szerezni, melynek írásmódját alkalmazhattuk a térképen. Jellemző ezekre az írásmódokra, hogy a WHO orosz származású szerkesztője is csak akkor fogadta el őket, amikor lefénymásoltuk számára az adott térképeket. Fehéroroszország például olyan karaktereket is alkalmaz földrajzi nevei saját maguk által hivatalosnak tartott angol átírásánál, amely semmilyen más latin ábécét használó nyelvben nem fordul elő. Ukrajnánál a nagy gondot az okozza, hogy míg korábban az átírás oroszról angolra történt, addig most ukránról oroszra kell az átírást elvégezni. Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi, hogy a különféle angol nyelvű világatlaszokban például, hogy írják a főváros (Kiev, Kijev, Kiiv, stb.) nevét, akkor láthatja a feladat nehézségeit.
- Ki kellett választanunk a térképek elkészítéséhez a megfelelő szoftvert. Mivel a munka 1994 elején indult, így akkori tudásunkhoz, illetve hardver-, szoftver-lehetőségeinkhez kellett igazodni. Össze kellett egyeztetni azokat az igényeket, amelyeket mindenképpen ki kellett elégíteni (speciális karakterek kezelése és a nyomdakész filmek elkészítéséhez a négy színre bontás), azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a tematikus térképek elkészítéséhez (lévén az adatokat számítógépes formában kapjuk meg) mindenképpen valamilyen térinformatikai szoftvert kell választanunk, mely az általunk megadott kategóriáknak megfelelően elkészíti a tematikus térképeket.
Ezeket a követelményeket ebben az időben legfeljebb csak a munkaállomásokon futó térinformatikai szoftverek voltak képesek kielégíteni. S bár ilyen szoftverrel már mi is rendelkeztünk akkoriban, de a kezelését még csak kismértékben sajátítottuk el. Mivel az első határidők igen közeliek voltak, így más megoldást kellett választanunk: két külön szoftvert használtunk. A tematikus térképeket a MapInfo 3 segítségével készítettük el (az adatokat a KSH-ban akkoriban szabványosan használt QuattroPro formátumban kaptuk meg), majd az így elkészült térképeket CorelDraw-ban bontottuk színre, illetve szükség szerint kiegészítettük egyes speciális karakterekkel.
Magyarországon már a rendszerváltás előtt sem volt titok, hogy nem lehetünk büszkék a lakosság egészségi állapotára. A régió többi országában - tőlünk keletebbre - ezek az adatok talán még titkosak is voltak. Bizonyosan lesznek országok, amelyek nem fognak örülni az atlasz megjelenésének. Nekem, mint az atlasz térképészeti része témavezetőjeként tulajdonképpen laikusnak meglepő volt, hogy országunk még a régió többi országával összehasonlítva is kedvezőtlen statisztikai adatokat mondhat magáénak. Természetesen azt hogy az egyes országok statisztikai adatszolgáltatása mennyire megbízható ez az atlasz nem vizsgálja.
Végezetül az atlasz adatai:
Teljes címe: Atlas of leading and 'avoidable' causes of death in countries of Central and Eastern Europe
Kiadó: KSH, 1977., ISBN 963 215 146 1
A térképek az ELTE Térképtudományi Tanszékén készültek.
Tanszékvezető: Klinghammer István
Témavezető: Zentai László
Munkatársak: Jesús Reyes, Kovács Béla, Kőhegyi Zoltán.
A térképeken alkalmazott vetületet Györffy János szerkesztette.