Zentai László,
az ELTE Térképtudományi Tanszék docense
(megjelent a Geodézia és Kartográfia 1997/3. számában)
1. A WWW mint új média
A World Wide Web napjaink divatos új médiája. Ez - hasonlóan minden más médiához - két részre osztja a felhasználókat. Az egyik oldalon a WWW szerver, az információszolgáltató található, míg a másik oldalon vannak az ún. browserek, a "fogyasztók", akik számára az információkat összegyűjtik és folyamatosan közvetítik. Ebben az esetben azonban nincs olyan nagy különbség a két oldal között, más médiáktól eltérően nagyon könnyen válhat bárki információszolgáltatóvá. Ez utóbbi lehetôség adja a WWW igazi vonzerejét.
2. A térkép mint információközlő eszköz
A térkép az egyik legtömörebb, legkoncentráltabb
információhordozó eszköz. Egy térkép
már egy pillantás után is hatalmas mennyiségű
térbeli és minőségi információval
árasztja el a térképolvasót, mely információk
felfogása általában csak részlegesen lehetséges.
2.1. Térképfajták
A térképek két fő fajtája (topográfiai-földrajzi,
ill. tematikus térképek) esetében elsôsorban a felhasználó
felé "sugárzott" információ minôsége
változik. Elôbbi esetben az információ elsôdlegesen
a terepi tájékozódást, ill. nagyobb földrajzi
egységek általános szemléltetését
segíti. Itt elsôsorban a térképi részletek
bonyolultsága, nagy száma okoz nehézséget a szemlélô
számára. Ilyen térképek az egyszerű "fogyasztóhoz"
pl. mint turista- vagy autótérkép, esetleg valamilyen CD
atlasz formájában jutnak el.
A tematikus térképek esetében a háttértérképként
szereplő földrajzi térkép fölé elsôdleges
információként valamilyen speciális (földrajzi
helyhez köthetô) tartalom kerül. Ez esetben a háttérben
lévô tartalom lehet csak jelzésszerű, hiszen a tematika
kiemelése a fontos. Ez a térképfajta jelenik meg elsôdlegesen
az írott és az elektronikus sajtóban, ez ismert leginkább
térképként még a laikus felhasználók
elôtt is (pl. idôjárástérképek).
Nem véletlenül létezik a "térképolvasás"
kifejezés, hiszen ennek a koncentrált tartalomnak a teljes értékű
visszafejtése már a felhasználói oldallal szemben
is komoly követelményeket támaszt. Ismerni, érteni
kell a jelkulcsot, képesnek kell lenni a térképi ábrázolás
alapján elképzelni az ábrázolt valóságot.
3. A digitális térkép és a hagyományos térkép (technikai háttér)
A kartográfiában B mint sok más területen is B a
személyi számítógépek tömeges elterjedése
okozott óriási változást. A hagyományos térképelőállítást
napjainkra már majdnem teljes egészében felváltotta
a számítógépes térképszerkesztés.
A térképszerkesztésre használt szoftverek, ill.
a kartográfiai igények egyértelműen vektoros grafikát
igényelnek, azaz olyan állományformátumot, ahol
minden egyes térképi elem egyedi objektum, önállóan
szerkeszthetô. Ezek a programok B hűen követve a hagyományos
térképelôállítás folyamatát
B lehetôvé teszik a rajzi objektumok rétegekbe szervezését.
Ebből a digitális térképbôl, mely leginkább
egy grafikus adatbázisnak tekinthetô, kétféle végtermék
készíthetô: papírtérkép (nyomtató,
levilágító, illetve a hagyományos ofszetnyomtatás
segítségével a kézbe vehetô térkép)
és digitális térkép.
Digitális térkép alatt olyan térképet értünk
amelynek elsődleges célja a képernyôn való
megjelentetés. Természetesen a legtöbb kezelôprogram
lehetôvé teszi a képernyôn látható kép
kinyomtatását is, de ez már igazából a szoftver
egy szolgáltatása.
3.1. Formátumok
A digitális térkép kétféleképpen
kerülhet a képernyőre: raszteres állományként
(általában egyszerű képernyôképként),
ill. egy lassabban felépülô, rétegekbe szervezett vektoros
képként. Mindkét módszernek megvan a maga elônye,
illetve hátránya.
Vektoros megjelenítés esetén a kép elvileg folyamatosan
nagyítható, kicsinyíthető, de a kép kirajzolása
hosszú idôt vehet igénybe. Raszteres megjelenítés
esetén a kép mérete adott, emiatt nagyítással
már nem juthatunk újabb részletekhez, sôt a nagyítás
a képet egyre inkább élvezhetetlenné teszi a pixelek
megnagyobbodásával.
WWW-s szempontból a vektoros adatstruktúrának egyelőre
kicsi a jelentôsége. Létezik ugyan a két (elsôsorban
személyi számítógépes körökben)
legismertebb grafikus programnak: a CorelDrawnak már egy ún. CMX
modulja, illetve a Macromedianak egy Shockwave nevű modulja a Freehand
grafikus formátumhoz. Azonban ezek a modulok csak akkor lesznek elterjedtek
és elfogadottak WWW-s körökben is, ha az említett szoftverek
folyamatosan hozzáférhetôk lesznek a PC-s és a MacIntosh
platform mellett UNIX alatt is. Egyelôre nincs tudomásom arról,
hogy a legtöbb platformon elterjedt vektoros formátum, a DXF megjelent
volna már plug-in formájában, de ez kevéssé
is valószínű, mert ezzel a formátummal inkább
professzionális felhasználók találkoznak (CAD) és
az említett formátum egyébként sem tartozik a tömör
grafikus formátumok közé.
Raszteres formátumban érdekes módon a minden platformon
elterjedt B már kvázi szabványnak tekinthető B TIFF
formátum kimaradt a WWW-bôl. Ennek egyértelmű oka,
hogy a korábban nem minden platformon elterjedt GIF és JPG formátum
lett használatos a tömörségük miatt. Itt is arról
van szó mint az elôbbiekben említett DXF formátum
esetében, a TIFF elsôsorban a professzionális felhasználók
platformfüggetlen raszteres formátuma, hiszen csak a nagy felbontásban
és nagy színmélységben beszkennelt képek
esetében van értelme a professzionális outputnak (színrebontás
és levilágítás) és ebben az esetben szinte
kizárólag a TIFF formátum használatos. További
hátránya a sokféle "nyelvjárás",
platformoktól függôen vannak kisebb eltérések
az állomány szerkezetében.
Ugyancsak a vektoros formátumok ellen szól az is, hogy amíg
egy vektoros térkép tulajdonképpen maga a sok munkával
létrehozott értékes térképi adatbázis,
addig ennek raszteres térképe csak egy egyszerű "fényképnek"
tekinthető, mely kiválóan alkalmas a térkép
bemutatására, a figyelem felkeltésére. Azaz a vektoros
térképek WWW-sítése esetében a copyright
csak jogilag oldható meg, technikailag nem.
3.2. Digitális térképek raszteres formátumban
A térképek ábrázolási lehetőségei
igencsak kötöttek. Ennek oka egyrészt a hosszú idôszak
alatt kialakult tradíció, másrészt a térképi
ábrázolást egyértelműen meghatározza
az alkalmazott jelkulcs. A térképi jelkulcs kialakítását
az elmúlt 200 évben egyértelműen a nyomdatechnika
lehetôségei szabályozták, korlátozták.
A színes reprodukálás lehetôsége csak a XX.
században vált olyan egyszerűvé és olcsóvá
az ofszetnyomtatás révén, hogy elterjedtsége a térképészetben
majdnem teljeskörű lehessen. Korábban az eltérô
színek nagypéldányszámú reprodukálása
igen nehéz feladatot jelentett (kézi színezés, litográfia).
A hagyományos ofszetnyomtatás költségei egyértelműen
a nyomtatott színek számától függnek és
mivel a térképek speciális ábrázolási
formái (vékony vonalak, kisméretű színes szövegek)
nem tették lehetővé az ún. négyszínnyomást
(cián, magenta, sárga, fekete) ezért a térképek
nyomtatása esetén az ún. direkt színes módszer
terjedt el. A térkép jelkulcsát, színeit úgy
határozták meg, hogy maximum öt-hat szín, annak árnyalatai,
illetve az egyes színek egymással kombinálása (sárga+kék=zöld)
adták ki a térképi színvilágot. Ez a fajta
színhasználat sokban hasonlít a grafikus felhasználói
felületek színkezelésére (paletták), de még
közelebb áll a raszteres GIF állományok szerkezetéhez,
ahol a JPG formátumtól eltérôen egyértelműen
definiálható, korlátozható a használt színek
száma.
3.3 A GIF formátum jelentősége
A színek korlátozásának jelentősége
elsôsorban abban áll, hogy ezzel a grafikus állományok
mérete jelentôsen csökkenhet az alkalmazott színek
számának csökkenésével. Ez a fajta csökkentés
általában csak abban az esetben alkalmazható, ha a térkép
valamilyen vektoros grafikus formátumban készült és
ennek raszteres formátumba konvertálása ilyenkor az általunk
definiált feltételek (pixelméret, színek száma)
alapján történik. Egy már kinyomtatott papírtérkép
beszkennelése is adhat önmagában kiváló minôségű
raszteres képet, de ebben az esetben a színek számának
csökkentése már nem egyszerű feladat. Márpedig
létfontosságú a WWW-n a kép méretének
csökkentése. A színek számának csökkentése
egy megfelelô raszteres szoftverrel (legismertebb talán a minden
fontosabb platformon hozzáférhetô Photoshop program) nagyon
egyszerű, de hogy az "érzékeny" térképi
elemek (vékony vonalak) a konverzió után is megtartsák
korábbi jellemzôiket már bizony egy megfelelô szaktudást,
illetve sok idôt és precizitást igénylô művelet.
Egyébként egy már kinyomtatott térkép beszkennelése
azért sem igazán szerencsés megoldás, mert egy papírtérkép
információtartalma általában a legjobb képernyő
felbontóképességének is a sokszorosa, így
csak a teljes térkép egy téglalap alakú kivágata
kerül bele a raszteres állományba (esetleg értékes
térképi tartalmat, megírásokat félbevágva).
4. Térképek a WWW-re
Már a fent leírtak alapján is levonhatjuk azt a következtetést,
hogy a WWW-s térképek előállítása
egy speciális feladat: kompromisszumkeresés az ábrázolni
szándékozott tematika, a képernyô, azaz a WWW-s lap
korlátozott méretei, illetve B az átviteli idôtartam
csökkentése érdekében B a minél kisebb állományméret
között.
Elsődlegesen az output eszköz, a képernyô korlátozza
a grafikus állomány méretét. Ma még a felhasználói
oldalon jórészt 14 "-os monitorokon, kis képességű
grafikus kártyákat használva kalandoznak a Weben. A hazai
felhasználók zöme Windowst használ, melynél
legrosszabb esetben a 640x480 képpontos megjelenítés mindenképpen
elérhetô, de a grafikus kártyák és a memóriák
árának csökkenésével egyre jobban terjednek
a nagyobb felbontások is (800x600, 1024x768); a felbontások nagyságrendje
hasonló más típusú gépek esetében
is, hiszen az alkalmazott monitorok is hasonlóak. Térképeink
méretezésénél ezt célszerű elsôsorban
figyelembe venni: olyan szélességűre kell terveznünk
a képet, hogy ne legyen szükség vízszintes irányú
görgetésre a kép megtekintéséhez, azaz lehetôleg
600-800 pixelnél szélesebb állományt csak különleges
esetben használjunk.
4.1 Térképminták
Ha például egy Magyarország térképet szeretnénk
a Web oldalunkra, akkor általában ennek maximális mérete
600-800x400-600 pixel
(pl. http://lazarus.elte.hu/tajfutas/county/hung03.gif).
A kérdés az, hogy mekkora mennyiségű grafikus információ
sűríthető bele egy ilyen térképbe. Ebben az
esetben a kritikus térképi információ a szöveg,
a térképeken található megírások.
Ahhoz, hogy egy karakter a képernyôn olvasható, egyértelműen
azonosítható legyen legalább 9-10 pixel magasnak kell lennie
(gondoljunk csak a 9 tűs mátrixnyomtatókra), de ha a magyar
ábécé karaktereit is szeretnénk használni,
szerencsésebb, ha legalább 13-15 pixel magasak a betűink.
Figyelembe véve a térképek tradicionális ábrázolási
formáit (pl. egy település esetében található
egy térképjel, és egy ehhez tartozó megírás;
a térképi tartalom túlzsúfoltsága még
szaktérképek esetében is kerülendô, míg
a WWW-s nézôközönség nem igazán tekinthetô
szakmainak) látható, hogy ilyen korlátok mellett az információtartalmat
csökkenteni kell.
Léteznek olyan térképi elemek is, melyek bár nagyon
látványosak, a laikusok számára is szépek,
de már eredeti formájukban is csak raszteres állományként
lehetett kezelni őket. Ennek legismertebb példája térképek
esetében a domborzatárnyékolás (summer). Bár
készült már erre a célra számítógépes
program is, ezek az árnyékolások szinte minden esetben
kézi munkával készülnek és a végtermék
beszkennelése után a vektoros térképpel együtt
szerepel a térképállományban. Az ilyen állományok
WWW-sítésekor elsôsorban a felbontás csökkentése
kerülhet csak szóba, hiszen itt a színek száma a szürkefokozatokat
tartalmazó summer miatt nem csökkenthetô (ezért ezek
általában JPG formátumú raszteres állományok).
Például ilyen a következô két színes
summer a Kárpát-medencérôl:
http://lazarus.elte.hu/hun/summerk.jpg és
http://lazarus.elte.hu/hun/buszke/teleki/summer.gif, illetve egy vektoros térképi
információkat nem tartalmazó szürkefokozatos árnyékolás
ugyanerről a területrôl:
http://lazarus.elte.hu/hun/buszke/teleki/summer2.gif
Természetesen ha egy térképen szeretnénk konkrét
mennyiségű információt ábrázolni, akkor
szükségszerűen az állomány mérete már
messze meghaladhatja a fentebb leírt ésszerű méretet.
Jó példa erre a
http://lazarus.elte.hu/gb/general/mo10.gif,
mely Magyarország összes városát ábrázolja
(200 körüli a számuk jelenleg) méghozzá olymódon,
hogy jelekkel, illetve különböző típusú
megírásokkal utalás történik a város
lélekszámára is. Ennek a 9 színű GIF állománynak
a mérete kb. 2400x1500 pixel, 174 Kb. Mindenképpen ajánlatos
a hivatkozásnál a GIF állomány méretét
elôre közölni, hiszen lassú átviteli sebesség
esetén ennek ismerete nagyon fontos. Ennek a térképnek
a tervezésénél arra is gondolni kellett, hogy újabb
városok felvételére is maradjon még hely (ez a pótlás
akár egy raszteres programmal is megoldható). Az állomány
mérete úgy csökkenthetô radikálisan, hogy már
a jelkulcs kialakításánál igyekezni kell a színekkel
takarékosan gazdálkodni. Szerencsére a "térképész
gondolkodásmód" ebben a tekintetben nagyon hasznos: ha a
jelkulcsban alkalmazott színek számát átültetjük
a GIF file-ban meglévô színekre, akkor az eredmény
kézzelfoghatóan megnyilvánul az állomány
méretében.
Sajnos sok esetben a raszteres szoftverek eltérő palettakezelése
miatt az elképzelés és a végtermék eltérhet
egymástól. Jó példa erre a
http://lazarus.elte.hu/hun/moterkep.htm
oldalon található megyetérképek gyűjteménye.
Itt konverziós hibából adódóan a keskeny
vízfolyások kék színe szürkére változott,
homogénnek tűnô színek több színbôl
tevôdnek össze, stb.).
4.2 A térképek szerepe egy Web oldalon
Térképeket általában akkor szerepeltetünk a
Web oldalakon ha valamilyen térbeli helyhez kötött információt
szeretnénk bemutatni (tematikus térkép), illetve ha célunk
az általános bemutatás, esetlegesen a tájékozódás
segítése. Vidéki Web oldalaink majd mindegyikén
megtalálható az adott település belső részének
térképe, esetleg az intézmény épületeinek
elhelyezkedése. Mindenképpen szerencsés egy olyan térkép
alkalmazása is, ahol intézményünk kiemelten került
ábrázolásra az adott településen belül,
segítséget adva a helyes megközelítéshez is
(vasút- és autóbuszállomás, helyi tömegközlekedés
feltüntetése) a települést nem ismerôk számára.
Természetesen akár a település teljes térképe
elhelyezhető a WWW-n, de ehhez már szükséges a copyright
jogokat is tisztázni az eredeti térkép készítôjével,
kiadójával; tudtuk és beleegyezésük nélkül
ilyen térképeket ne használjunk fel. Az ilyen térképek
esetében annak információgazdagsága miatt már
mindenképpen szelvényezett térképben kell gondolkodni
a papír városatlaszokhoz hasonlóan. A megvalósításhoz
a html "image map" lehetôsége ad kellô segítséget.
A konkrét megvalósításhoz mindenképpen szükséges
egy olyan kezdô állomány, amely a teljes ábrázolt
területet a szelvényhatárokkal együtt mutatja be. Itt
minden esetben javasolt, hogy ez a raszteres állomány speciálisan
erre a célra készüljön; kevés, de jól
olvasható megírást, illetve rajzi elemet tartalmazzon.
Ez még abban az esetben is célszerű, ha a részletesebb
térképek egyébként egy meglévô papírtérképbôl
kerültek beszkennelésre. Sôt nagyobb városok esetében
akár még a többlépcsôs bemutatás is alkalmazható,
figyelembevéve a képernyô korlátozott infromációközlô
képességét. Igen hasznos, ha az egész térképhez
kapcsolódik egy keresôrendszer is, ahol az általunk keresett
utca, vagy pontszerű térképi elem (épület, intézmény)
helyét a térkép automatikusan mutatja. Ilyen jellegű
rendszer felépítéséhez már komoly WWW-s ismeretekre
is szükség lehet, nem is beszélve a ráfordított
idôrôl.
A térkép funkciója egy Web oldalon nemcsak az információközlés
lehet. Egy szép térkép oldhatja a szöveges információk
monotonitását, esztétikai élményt is adhat.
Munkahelyem, az ELTE Térképtudományi Tanszéke az
ország egyetlen olyan tanszéke, ahol térképészképzés
folyik. Mint a tanszék webmestere szívesen vagyok az érdeklődôk
segítségére, ha oldalaikon térképeket szeretnének
használni és ehhez tanácsot kérnek tôlünk.