dr. Zentai László
az ELTE Térképtudományi Tanszék adjunktusa
(Megjelent az Élet és Tudomány, 1994/19. számában)
1993-ban a Téli Könyvvásárra jelent meg az egykori Teleki Pál Tudományos Intézet szakmai körökben is viszonylag kevéssé ismert Közép-Európa Atlasza (első és mindeddig egyetlen kiadása: Budapest-Balatonfüred, 1945). Az új kiadás gondolata már a nyolcvanas évek végén felvetődött, a mostani kiadás egyik előszavát az atlasz szerkesztője, dr. Rónai András még 1989-ben írta, aki sajnos ezt az új megjelenést már nem érhette meg, 1991-ben elhunyt. Jelen kiadást a Püski Kiadó és a Szent István Társulat közösen gondozta, a térképek az ELTE Térképtudományi Tanszékén készültek, a nyomtatást a Cartographia Kft. végezte.
Az eredeti kiadás történeti előzményei
Gróf Teleki Pál, egyetemi tanár, ki Magyarországnak két ízben is miniszterelnöke volt, 1926-ban alapította az Államtudományi Intézetet. Dr. Rónai András, az intézet későbbi vezetője az új kiadáshoz 1989-ben készült előszóban így idézi fel az eredeti kiadás körülményeit:
"Az 1930-as évek második felében az európai politikai közvéleményben érezhetővé vált az, hogy az 1919-20-ban kialakított területi rend revízió alá fog kerülni. Ekkor született meg a gondolat, hogy Közép-Európa egész területéről olyan átfogó adatgyűjteményt kell összeállítani, amely e terület földrajzi, népességi, nemzetiségi viszonyait tárgyilagosan, minden állam saját statisztikái alapján egységesen szemlélteti. Ez egy szöveges atlasszal látszott legjobban megvalósíthatónak. Magyarországon az Államtudományi Intézetben rendelkezésre állottak mindazon források és adatok, amelyek egy ilyen összefoglaló mű elkészítéséhez szükségesek voltak.
Mint az Államtudományi Intézetnek 1938. május óta igazgatóhelyettese, majd igazgatója javaslatot tettem Teleki Pálnak, az Intézet elnökének egy ilyen atlasz szerkesztésére, s erre tőle a megbízást megkaptam. Teleki Pál halála után Hóman Bálint kultuszminiszter igazgatói működésemben megerősített és tudomásul vette, hogy a békeelőkészítési munkálatok keretében elsősorban a Közép-Európa Atlasz összeállításán dolgozom. 1944 tavaszán Hóman Bálint az Intézetet - a bombázások elől védendő - kitelepítette Balatonfüredre. Ott sikerült megfelelően berendezkedni és az Atlaszt 1945 március közepére két nyelven színes térképekkel rotaprint sokszorosításban befejezni."
Az atlaszt a háborús viszonyok miatt nem sikerült az eredeti terveknek megfelelően befejezni. Az addigi többéves munka eredményét a kéziratok megsemmisülésének veszélye fenyegette. Ezért határozta el dr. Rónai András az addig elkészült lapoknak szinte házi körülmények között történő ideiglenes kinyomtatását és ezekből a lapokból néhány összefűzött példány elkészítését. Ennek megfelelően a címlap hátoldalán az alábbi megjegyzés olvasható: "BIZALMAS KÉZIRAT. Utánnyomás, terjesztés, ismertetés tilos. Házi Rotaprint nyomás."
Előbb a magyar változat jelent meg 134 térképpel, a magyarázó szöveggel együtt 334 oldalon, az előszó dátuma: 1945. január 3. A kibővített angol változat 171 térképlapot tartalmazott, a szöveggel együtt 367 oldalon.
Ismereteink szerint kb. 80 bekötött példány készült el, de mint Rónai András térképezett történelem című könyvében is olvasható, ezek egy része a szovjet csapatok bevonulásakor, illetve az ötvenes években eltűnt, vagy megsemmisült, így az eredeti mű ma már legfeljebb csak néhány könyvtárban hozzáférhető.
A mű általános atlasznak készült, az abban az időben népszerű nemzeti atlaszok (finn, német) mintájára. A lényeges különbséget az jelentette, hogy nem belső oktatási, közigazgatási célokat szolgált, hanem összehasonlította az egymás mellett élő államok legfontosabb viszonyait. A szerkesztés nehézségeire mutat, hogy a térképlapokon szereplő tíz országban 22 nemzetiség élt jelentős számban és kétszer annyi szórványban.
A tartalom fő fejezetei a következők voltak:
I. A terület helye a kontinensen
Hogy az atlasz jelentőségét, az elődeink által elvégzett munka nagyságát kellően értékelni tudjuk, álljon itt néhány számadat dr. Rónai András említett könyvéből az angol változat térképeinek tartalom szerinti megoszlásáról, illetve a térképek készítéséhez felhasznált adatok számáról:
| földrajz és geológia | 14 térkép | 140 000 adat |
| éghajlat | 20 térkép | 60 000 adat |
| népesség, kisebbségek | 60 térkép | 1 900 000 adat |
| mezőgazdaság | 43 térkép | 1 400 000 adat |
| bányászat, ipar | 6 térkép | 40 000 adat |
| kereskedelem, közlekedés | 22 térkép | 300 000 adat |
| egyéb | 6 térkép | 20 000 adat |
Az új kiadás alternatívái
Amikor a 80-as évek végén felmerült az új kiadás igénye, a térképek reprodukálására eleinte két módszer kínálkozott:
1. Az eredetivel teljesen megegyező kivitelben (valódi fakszimile). A korábbi kiadás Rotaprint nyomólemezei ugyan rendelkezésre álltak, de ezekről nem lehetett volna még az eredetivel egyező, ma már kifogásolható minőségben sem elkészíteni az új kiadást.
Lehetőségként kínálkozott az eredeti térképek színrebontása professzionális nyomdai szkennerrel. Erre történt is kísérlet (elkészült néhány színes próba), de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a módszerrel a háborús helyzet miatt csak próbanyomat minőségben megjelent atlaszt reprodukálnák a korabeli nyomdatechnikának és kartográfiai ábrázolásmódnak megfelelő - ma már nem kielégítő - színvonalon.
Az eredetivel teljesen egyező kiadás ellen így több érv is szólt:
-nem célszerű az akkori, hibákkal többszörösen terhelt "szükségkiadás" reprodukálása,
-az angol és a magyar változat különbözősége (új kiadás esetén célszerű lett volna a két kiadás összehangolása); a térképek esetében egyébként az angol változat csak abban különbözött a magyartól, hogy annak jelmagyarázatát, címét papírra kiszedve egyszerűen ráragasztották a magyar térképek megfelelő helyeire - még a magyar változatból kimaradt térképek esetében is így készítették el az angol verziót,
-az eredeti kiadásban a szöveg a kezdetleges nyomdatechnika miatt több helyen olvashatatlan, a szükséghelyzet miatt a szöveg lektorálására, egységesítésére már nem jutott idő.
2. Az eredetivel csak tartalmában megegyező kivitelben (tartalmi fakszimile). A szöveg esetében ez a megoldás lehetővé teszi az eredeti változat hibáinak, következetlenségeinek javítását.
A térképek esetében természetesen a megoldás nem lehet ilyen egyszerű. Minden egyes térképet újra el kellett készíteni. Erre két lehetőség kínálkozott:
Mivel tanszékünk Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni a számítógéppel segített térképszerkesztéssel és -kiadással, így a személyi feltételek jórészt adottak voltak.
A digitális eljárás előnyei:A digitális eljárás egy ilyen komplex feladat esetében nem köthető egyetlen számítógépes program alkalmazásához. Napjaink digitális kartográfiájában térképkészítésre kétfajta típusú szoftvert használnak: általános célú grafikai szoftvereket és térinformatikai szoftvereket. Egy ilyen atlasz elkészítéséhez feltétlenül az utóbbi típusba eső szoftvert célszerű választani, hiszen éppen a térinformatikai szoftverek jellemzője, hogy szöveges adatokat (adatbázisokat) képesek térképi elemekhez kapcsolni. A térinformatikai szoftverek azonban grafikai szempontból viszonylag kisebb képességűek, hiszen nem céljuk nyomdakész filmek előállítása.
Mivel az adott feladat esetében egyrészt a térinformatikai szoftver alkalmazásának volt egy igazán komoly akadálya: nem álltak rendelkezésre az eredeti atlasz elkészítéséhez felhasznált adatok, másrészt igény volt a jó minőségű, nyomdai sokszorosításra alkalmas grafikai megjelenítés, így szükségszerűen valamilyen általános célú grafikai szoftver mellett kellett döntenünk.
Az ELTE Térképtudományi Tanszéke komolyabban csak 1992. nyarán kapcsolódott be az atlasz új kiadásának munkálataiba. (Konzultációs jelleggel már korábban is részt vettünk az előkészítő munkálatokban, így nyílt lehetőségünk többszöri személyes konzultációra dr. Rónai Andrással.) Ekkorra vált véglegesen nyilvánvalóvá, hogy minden olyan megoldás, amely az eredeti atlaszt változatlan formában reprodukálja, inkább ártana az ábrázolt téma, az adott térképen felhalmozott információ értelmezésének, és az atlaszban testet öltött igen értékes szellemi munka a gyenge vizuális megjelenítés miatt esetleg eladhatatlanná válna.
Háttértérképek
Az általunk vállalt feladat bonyolultsága már a kezdet-kezdetén nyilvánvaló volt. Nem pusztán egy meglévő atlasz reprodukálásáról volt szó, el kellett végeznünk azokat a változtatásokat, korrekciókat is, amelyekre a háborús helyzet miatt az akkori alkotóknak már nem jutott idejük: igazi homogén atlaszt kellett készítenünk.
A tartalmában és megjelenésében az eredetivel megegyező fakszimile kiadást a digitális feldolgozás is lehetővé tette volna, de úgy éreztük (és erről sikerült meggyőzni az atlasz kiadóit is), hogy nem lenne célszerű reprodukálni azt a térképészeti ábrázolásmódot, amelynek kialakítását, grafikai megjelenési módját a korabeli nyomdai lehetőségekhez, illetve a háborús helyzethez igazították.
Úgy döntöttünk, hogy az atlasz ábrázolási módszereit messzemenően megtartva célunknak nem az eredeti kiadás minél pontosabb újraalkotását tűzzük ki. A valódi fakszimiléktől eltérően a térképek tehát nem az eredeti atlaszlapok grafikailag pontos reprodukciói, hanem a kartográfiai és rajzi pontatlanságokat kiszűrő, a tartalmat erősítő, kihangsúlyozó, mégis tartalomhű digitális fakszimilék.
Az atlasz térképeit megvizsgálva látható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden térkép alapja vízrajzi, vagy közigazgatási határokat ábrázoló háttértérkép. Az azonos területet ábrázoló háttértérképek mindkét esetben több, kisebb-nagyobb mértékben eltérő változatban is megjelentek az eredeti atlaszban. Ezeket az eltéréseket az atlasz hosszú ideig, viszontagságos körülmények között, több - esetenként egymástól elszigetelt - csoportban végzett előkészítő munkálatai magyarázzák. Így az atlasz elkészítésének kimaradt fázisát, a térképek megjelenési formájának egységesítését - függetlenül a feldolgozás digitális módszerétől - a tartalom hangsúlyozásának érdekében is vállalnunk kellett.
A vízrajzi háttértérképek esetében is különböző részletességű és eltérő rajzi finomságú változatokkal találkozhattunk az eredeti kiadásban. A digitális feldolgozás céljára a méretarányhoz illeszkedő, egységes feldolgozású és finom rajzolatú folyóhálózat készült az eredeti térképek felhasználásával.
Igen komoly problémát okozott az a tény is, hogy az eredeti térképek névírása nem egységes. Ennek két oka van: egyrészt akkoriban nem volt még egységes, szabályozott írásmód az idegen nevek használatára, másrészt a gyakori határváltozások a névírást is befolyásolták. A háttértérképek névírását mind tartalmi, mind formai szempontok figyelembevételével egységesítettük - megőrizve az eredeti, esetleg ma már hibásnak számító, vagy szokatlannak tűnő névírási formát. Az atlasz egyszerűbb használhatósága érdekében a háttértérképeken előforduló, ill. az egyes térképlapok tematikájához tartozó földrajzi nevek ma használatos alakját az atlasz végén található függelék tartalmazza.
Az angol és magyar változat összehangolása is komoly problémákat vetett fel. Olyan térképek esetében amelyek az eredeti atlaszban csak az egyik változatban jelentek meg, el kellett készítenünk az adott térkép nyelvi párját is, ami gyakran nemcsak egy egyszerű fordításból állt.
A feldolgozás számítástechnikai háttere
A nyolcvanas évek elejétől kezdődően a számítógépek ár/teljesítmény viszonyának minden képzeletet felülmúlóan kedvező alakulása, a személyi számítógépek térhódítása, a megfelelő szoftverek képességeinek javulása lehetővé tette, hogy az addig igen költséges kiadványszerkesztő rendszereket lassan felváltsák a személyi számítógépek (IBM PC klónok, illetve Apple-MacIntosh computerek) - a kiadványszerkesztés, mint az alkalmazott számítástechnika egyik legfontosabb területe, egyszemélyes alkotó tevékenységgé válhatott. A magyarországi kezdetek a Xerox Ventura Publisher PC-s kiadványszerkesztő program magyar változatának 1987-es megjelenéséhez köthetők. Akkoriban több száz kisvállalkozás építette erre az egy szoftverre szolgáltatásait. Az új digitális eljárással készülő első magyar napilap a Mai Nap volt, amelyet igen rövid időn belül sorra követett az összes országos, sőt megyei napilap is a kilencvenes évek elején. Mára már a grafikailag legigényesebb színes magazinok, könyvek kiadványszerkesztési feladatai is megoldhatók ilyen kategóriájú gépekkel.
A másik kedvező tényező a sokszorosító-, fénymásoló gépek hasonlóan nagymértékű fejlődése és térhódítása, melyek - mivel működési elvük igen hasonló - közvetlenül hatnak a számítástechnikában használatos nyomtatók, illetve egyéb output eszközök fejlődésére.
Az atlasz új kiadásához használt módszer, a digitális fakszimile nem más mint célszerűen összegezett ismeretek rendszerezett felhasználása. Ebben az esetben már meglévő térképeket kellett reprodukálni a számítógépes eljárások segítségével, illetve a térképi tartalom hangsúlyozásával, a tematika minél jobb minőségben történő kiemelésével. Az atlasz több mint 180, egymástól esetenként jelentősen eltérő ábrázolási módokat használó tematikus térképet tartalmaz. Így nem volt lehetséges cél az, hogy az összes térképet egy konkrét módszer, illetve egy konkrét szoftver segítségével készítsük el.
A számítógéppel segített térképszerkesztés elve már a nyolcvanas évek végén kialakult. Megfelelő közvetítő szoftver segítségével a térkép valamilyen formában bekerül a számítógépbe (természetesen már ez a fázis is igen sok alternatívát kínál a tematikától függően):
A Közép-Európa Atlasz esetében a kiválasztott szoftver grafikai lehetőségei szerint az általunk gondosan kidolgozott jelkulcs alkalmazásával megrajzolom a teljes térképet, majd színrebontva létrehozom a kimeneti eszközre, a levilágítóra küldhető Postscript adatállományokat. A módszer igazi előnye a hagyományos eljárással szemben, hogy a folyamat során - még a nyomdakész filmek elkészítése (levilágítás) előtt - bármikor készíthető színes vagy fekete-fehér próbanyomat. A levilágító egy olyan kimeneti eszköz, mely a nyomtató és a fényképezőgép keverékének tekinthető, képes a számítógéppel előállított kép alapján a nyomdakész film elkészítésére.
A digitális fakszimile módszer egy komplex eljárás-rendszer, melynek újszerűsége abban áll, hogy a térképi tematika milyensége, a térképkészítő által kitalált, megálmodott formában kompromisszumok nélkül előállítható. Ehhez megfelelően jól képzett szakemberekre van szükség: a számítógépes programok kezelése viszonylag könnyen elsajátítható, ezért sokkal fontosabb a szakember térképész képzettsége, hiszen így az adott szoftver grafikai képességeit saját, speciális térképész tudása szolgálatába tudja állítani - él, de nem visszaél a szoftverek általános képességeivel. A módszer alapvető jellemzője, hogy minél több szoftvert ismerünk meg (elsősorban térképész szemmel vizsgálva azokat), annál könnyebben tudjuk megválasztani feladatainkhoz a megfelelő számítógépes programot. Elképzelhető, hogy egy jól kiválasztott grafikus szoftver sok speciális kartográfiai jellegű igényünket képes kielégíteni, de más területeken korlátozott képességei esetleg behatárolják lehetőségeinket. Több szoftver ismerete esetén tulajdonképpen képzeletünk előtt nincsenek korlátok, amilyen tematikus módszert, grafikai ábrázolást mint térképészek elképzeltünk, azt a feladathoz kiválasztott szoftverrel önmagunk képesek vagyunk megoldani: az általunk képzeletben megalkotott ábrázolást mi magunk visszük végig (akár vizualizálható gondolatkísérletek segítségével is) a térképszerkesztés teljes folyamatán.
Az atlasz digitális formában történő elkészítése napjainkban már többféle számítógépes környezetben is lehetséges lett volna. Ilyen szintű feladat megoldásához minimálisan mikroszámítógépek szükségesek (IBM kompatibilis PC-k vagy Apple-McIntosh számítógépek), de optimális valamilyen munkaállomás használata lett volna.
A Tanszék hardver lehetőségei miatt egyértelműen a PC-s vonalat kellett előnyben részesítenünk. A térképek jellegétől függően azonban a rendelkezésünkre álló más hardvereket (elsősorban Apple-McIntosh gépeket) is használtunk.
A feladat bemeneti eszköze szinte kizárólag szkenner volt, csak néhány esetben használtunk digitalizáló táblát. Általában nem magát az eredeti térképet szkenneltük be, hanem annak valamilyen egyszerűsített kivonatát (pl. csak az izovonalakat), így nem is volt fontos nagy felbontás használata.
Mivel a nagyszámú térkép miatt nem volt tervbe véve próbanyomatok készítése (csak a végleges nyomás előtt kis idővel készült, elsősorban a színek kiválasztása érdekében öt térképről próbanyomat), így alapvető fontosságú volt egy olyan színes printer beszerzése, melynek nyomtatási minősége megközelítette a próbanyomat minőségét. A tintasugaras nyomtatási technológia viszonylag olcsón teszi lehetővé az ilyen jellegű színes nyomtatást még A3-as méretben is.
A kiválasztandó szoftvernek az atlasz térképeinek elkészítéséhez minimálisan az alábbi képességekkel kellett rendelkeznie:
Fenti követelményeknek a PC-s környezetben csak néhány grafikus szoftver felel meg. Elterjedtsége, viszonylag alacsony ára miatt választottuk munkánk alapszoftverévé az igen nagy teljesítményekre képes CorelDraw szoftvert. De az ismertebb számítógépes programok közül használtuk még az AutoCAD, az Illustrator és a Photoshop programokat is.
Új jelkulcs
A digitális feldolgozás nagy előnye, hogy a térkép grafikai megjelenése tág határok között is igen egyszerűen változtatható.
Az eredeti atlaszban a háttértérképek döntő többsége halvány, kék színű nyomat. Ezen került ábrázolásra a tematikus tartalom zömmel különböző felületkitöltő csíkozással (sraffozással). A digitális feldolgozás során a csíkozást könnyebben olvasható és értelmezhető színkategóriák alkalmazásával helyettesítettük, ezért a háttértérképek kék színét egységesen szürkére változtattuk.
Az akkori nyomdatechnikának megfelelően a térképek csak igen kis részénél alkalmaztak a tematika megjelenítésére egynél több színt. Az eredeti atlaszban az összefüggő tematikájú térképcsoportok különböző színkulcsokkal készültek, mivel azonban a nyomás már háborús körülmények között történt, ezen elvek véghezvitele objektív okok miatt sem volt lehetséges. A digitális feldolgozás során vezérszínek alkalmazásával hangsúlyoztuk a tartalmi összetartozást: pl. az éghajlati tényezők térképeinek csoportját, az egyes népek elterjedését, a vallásos népesség megoszlását szemléltető lapokat vagy a mezőgazdasági művelési ágak típusait bemutató térképeken.
Mivel a térképek nagy részén felületi színezést, illetve sraffozást használtak, így a digitális változatnál mi a hagyományos kartográfiában még kissé szokatlan színezési lehetőségeket is használhattunk. A hagyományos kartográfiában a térképi elemek általunk választott színfeldolgozása általában ún. direkt színek alkalmazását teszi szükségessé. Mivel mi a négyszínnyomás mellett döntöttünk így a színek, színskálák kialakításánál sokkal szabadabban válogathattunk. Praktikus okokból, illetve amiatt, hogy az új kiadás térképei a lehetőség szerint hasonlítsanak az eredetihez, minimális számú térkép esetén direkt barna, illetve zöld színt is használtunk. Előbbit elsősorban azokon a térképeken, amelyeken domborzatárnyékolás is szerepelt, az utóbbit néhány vegetációs térképen.
Térképfajták
A konkrét számítógéppel segített térképszerkesztést négyen végeztük: a szerzőn kívül Márton Mátyás, illetve a munkába később bekapcsolódó Jesus Reyes és Vellai István. A térképek egymás közötti elosztását a munkát végzők gyakorlottsága, illetve az adott térképen alkalmazott ábrázolási módszerek alapján döntöttük el: a kevésbé gyakorlottak jórészt hasonló jellegű térképek elkészítését kapták feladatul.
A térképek, grafikonok és a szövegközi ábrák, illetve néhány további lap (címoldalak) elkészítése igen gyakran olyan egyedi, különleges problémákat is felvetett, amit jórészt a témafelelősnek kellett megoldani. A digitiális feldolgozásnál alkalmazott módszerek alapján az általunk készített térképek az alábbi kategóriákba sorolhatók:
1. Izovonalas térképek felületkitöltéssel (főleg éghajlattani és néhány mezőgazdasági térképen).
2. Felületkitöltés az adminisztratív határoknak megfelelően (népességi, vallási és földhasználati térképek esetében).
Az adminisztratív határokat tartalmazó háttértérképen 1818 db önálló közigazgatási egység található. Az ilyen típusú térképek nagy részén ezek mindegyike ki van töltve valamilyen színfokozattal. A jelkulcsban általában 7-10 kategória volt feltüntetve, de ezek egyedi elkülönítése, besorolása minden egyes közigazgatási egységre - a rossz minőségű nyomtatás következtében - igencsak nehézkes és rendkívül hosszadalmas volt.
3. Kör- és hasábdiagramok (különféle témákban).
4. Hagyományos közigazgatási térképek (határ- és településábrázolások).
A térképek a különféle időpontban érvényes határok ábrázolása mellett esetenként igen bő névrajzot is tartalmaznak. Néhány esetben csak hosszas nyomozással, az összes hozzáférhető korabeli térkép vizsgálatával lehetett csak fényt deríteni az alkotók szándékára, esetleg sajátos névírására.
5. Pontszórás térképek (főleg termények és állatállomány).
Az ilyen típusú térképek jellemzője, hogy óriási mennyiségű pontot tartalmaznak (ezek száma egyes térképek esetében becsléseink szerint eléri az 50 000-et. A grafikus programok korlátozott képességei igazából itt jelentettek igazi problémát. Ezen térképek esetében a hagyományos és a számítógépes technológia közös alkalmazása adta a megoldást.
6. Domborzatárnyékolást tartalmazó térképek.
Az eredeti domborzatárnyékolás több szempontból sem volt reprodukálható, így ezeket az eredeti kiadás alapján újra el kellett készíteni. Természetesen itt is igénybe vettük a számítógépes technológiát, hiszen az elkészült domborzatárnyékolást szkenner segítségével bevittük a számítógépbe s megfelelő programok segítségével tovább javítottuk a minőségét.
7. Egyéb, feldolgozásában egyedinek számító térképek (geológia, talajtan, bányászat, közlekedés, illetve néhány eltérő kivágatú térkép).
Ezen térképek szinte mindegyike más és más problémákat vetett fel. A bányászati térképek már az eredeti kiadásban is kissé kilógtak a többi közül sűrű, olvashatatlanul apró betűs tematikájukkal, névírási következetlenségeivel.