1. BEVEZETÉS, A SZOFTVER KIVÁLASZTÁSA

A tematikus térképek készítése a személyi számítógépek ár-teljesítmény viszonyának rendkívül kedvező alakulása miatt az utóbbi években már viszonylag olcsó hardverek és szoftverek segítségével is lehetségessé vált. Optimális esetben - amennyiben a háttérként használandó térkép már digitális formában is hozzáférhető - alkalmazható olyan GIS szoftver, mely képes adatbázisok és grafikus információk egymáshoz rendelésére. Ebben az esetben viszont mind a hardver, mind a szoftver költségigénye jóval nagyobb, már általában milliós nagyságrendű.

Az IBM kompatibilis PC-k világában (de akár MacIntosh, vagy Atari környezetben is) a legolcsóbb megoldás valamilyen általános célú, de igen komoly funkciókra képes grafikus szoftver használata. A feladat elvégzésére célszerű volt a BUVÁTI-nál is rendelkezésre álló hardverrel azonos konfiguráció használata és ennek figyelembevételével történt a grafikus program kiválasztása is. IBM PC-s környezetben a munka elkezdésének időpontjában a következő grafikus szoftverek látszottak alkalmasnak a feladat elvégzésére:

• COREL DRAW
• MICROGRAPHX DESIGNER
• GEM ARTLINE

A Corel Draw mellett elsődlegesen az alábbi tényezők döntöttek:

1. Magyarországon, de a világon mindenütt is ez jelenleg a legelterjedtebb általános célú grafikus szoftver.

2. Magyar nyelvű kézikönyv is jelent meg a közelmúltban, mely a gyakorlatlan felhasználók számára igen komoly segítség.

3. A magyar karakterek használata problémamentes bármilyen nyomtató használata esetén, beleértve a Postscript alapú output eszközöket is. Ehhez azonban szükséges a magyar kiegészítés megvásárlása is, mely kb. 9000 Ft-ért több mint 100 betűtípus felhasználási lehetőségét nyújtja.

A Corel Draw a Corel Systems Corporation terméke, magyarországi ára kb. 50000 Ft (+ÁFA). A program használatához szükséges a Windows grafikus keretrendszer 3.x verziója (kb. 10000 Ft), mint a legtöbb grafikai programhoz is. A Windows igen nagy előnye, hogy a nem szabványosított SVGA felbontásokat ki tudja használni, mivel a megvásárolt SVGA kártyákhoz minden esetben mellékelik Windows 3.x verzió driverét. A feladat elvégzésére használt gépen egyébként TSENG ET-4000 kompatibilis grafikus kártya volt 1 Mb RAM-mal, mely lehetővé tette a szabvány 640x480-as VGA felbontás és a 16 szín helyett az 1024x768-as felbontás mellett 256 szín használatát. A különbség elsősorban a színek használata esetén volt igazán előnyös a szabvány VGA kártyákkal és monitorokkal szemben.

A teljes magyar ábécé használatához a már fent említett magyar kiegészítés mellett célszerű egy billentyűzetmeghajtót is vásárolni, hogy a Windows alatt is könnyen bevihetők legyenek a speciális magyar karakterek is.

Az általam használt hardver egyébként egy 386-os 33 MHz-es gép volt 4 Mb RAM-mal. A memória XMS memóriának lett konfigurálva az MS-DOS HIMEM.SYS driverével. A Windowst egyébként standard módban futtattam, ami ugyan nem teszi lehetővé a multitaskingot (nem is akartam egyszerre több programot futtatni), de a programok kissé gyorsabban futnak. Alapvető fontosságú, hogy a winchesteren még elég sok üres hely legyen (néhány Mb).

2. A HÁTTÉRTÉRKÉP IMPORTÁLÁSA A COREL DRAWBA

A Corel Draw 2.01L verziója volt a legutóbbi a munka megkezdésének időpontjában, így ezt használtam. Mivel ez egy általános célú grafikus program, ezért nem lehetett minden esetben tetszőleges tematikus ábrázolási formát választani, figyelembe kellett venni a program korlátait.

Mivel a háttértérkép (Budapest utcahálózata) már digitális formában hozzáférhető volt, így az első probléma ennek a Corel Draw számára is importálható formátumba való konvertálása volt. Az ARC/INFO, melyben az említett nagy adatállomány készült két olyan vektoros file formátumot volt képes exportálni, mely importként szerepelt a Corel Drawban: a DXF és a HPGL formátumokat. Bár a DXF formátum egy kvázi standard GIS és CAD környezetben és korábban az AUTOCAD DXF file-ok importja problémamentes volt, az ARC/INFO által készített DXF output nem volt megfelelő. A Corel Draw látszólag gond nélkül beolvasta az állományt, de a képernyőn megjelenő kép inkább egy szabásmintára hasonlított a térkép helyett.

A HPGL formátum volt a végső megoldás. A nagy adatállomány miatt kicsit félő volt, hogy nem haladja-e meg a Corel Draw kapacitását a több mint 800 kB-os HPGL file importja. Az importálás során a Corel Draw saját korlátainak megfelelően - mivel egy objektum tárolási mérete sem haladhatja meg a 64 kB-ot - az utcahálózatot maximum 4000 töréspontot tartalmazó objektumokká alakította át. Bár az ARC/INFO-ban a kerülethatárok, a főutak, a városhatár külön layeren volt az import során ez a szeparáltság megszűnt, így utólag (már a Corel Draw-ban) kellett ezeket módosítani. Ekkor került sor attribútum hozzárendelésekre is: Budapest és a kerület határok pont-vonal, főútvonalak vastag vonal. Szintén már a Corel Drawban került sor a térkép végleges méretének eldöntésére is, illetve a minden térképen megjelenő feliratok (cím, jelkulcs, oldalszám) pontos helyének meghatározására.

3. A MUNKA KEZDETE, AZ ÁBRÁZOLÁSI MòDSZEREK PROBLÉMÁI

Bár térképész vagyok, a feladat elvégzésére rendelkezésemre álló elég rövid idő és az a tény, hogy a tematikus térképek kéziratos formában már készen voltak, nem nagyon tette lehetővé számomra, hogy érvényesíthessem a kartográfiában használatos és elfogadott szabályokat az alkalmazott ábrázolási módok tekintetében. Tulajdonképpen csak a szoftver korlátai voltak azok, melyek az eredeti szerző által elképzelt ábrázolási módok megváltoztatására kényszerítettek. Mivel a térképek némelyike térképész szemmel már eléggé túlzsúfolt volt, így igen gyakran beleütköztem a program teljesítőképességének határaiba.

A munka megkezdése előtt el kellett dönteni néhány igen fontos dolgot:

1. A számítógépes megvalósítás fő előnye az volt, hogy a programmal elkészített térképekből a szoftver Postscript outputja segítségével azonnal nyomdakész filmet lehetett előállítani. Erre egy lézerlevilágító nevű - viszonylag kevéssé közismert, de nyomdai, kiadványszerkesztéssel kapcsolatos munkákban alapvető fontosságú - eszközt kellett igénybe venni bérmunka formájában. A levilágítás szélesebb körben alig 5 éves múltra visszatekintő technológia. A legfőbb korlátja jelenleg, hogy Magyarországon csak a 30 cm széles tekercsfilmmel működő eszközök terjedtek el, emiatt végül az A3 méret mellett döntöttünk.

2. A program többféle színkeverési eljárást képes alkalmazni, de hogy melyiket is használjuk ezt célszerű - a nyomdával is konzultálva - a munka kezdetekor eldönteni. A térképek nyomtatásának módszere általában nem egyezik meg az egyéb színes nyomdai eljárásokkal. Bármilyen szín (például egy színes fénykép esetében) előállítható három úgynevezett alapszínből (cián, magenta, sárga). Negyedik színként praktikus okokból feketét használnak. A módszer korlátja, hogy nagyon vékony vonalakat, feliratokat csak az alapszínekben érdemes használni, mert a nyomda nem képes megfelelő pontossággal egymásra nyomni a színeket, térképek esetén elsősorban ezért nem használják. Mivel esetünkben az igen vékony vonalakat tartalmazó háttértérkép a tematikus tartalomtól függetlenül kerül kinyomtatásra, a tematikus tartalomhoz végül is ezt a négyszínnyomásos módszert használtam, mely a programban PROCESS néven szerepel. A térképeknél általában használt módszer, hogy minden alkalmazott szín külön kinyomásra kerül, ez a Corel Drawban a SPOT módszer.

3. A jelkulcs megtervezése (jeldoboz, a jelmagyarázat betűtípusa és pontos mérete, stb.).

4. A MUNKA MENETE

Bár a Corel Draw dokumentáció megemlíti, hogy a szoftver támogatja digitalizáló tábla használatát - mely a tematikus tartalom beviteléhez lenne fontos - ezt sehol nem részletezi bővebben. ìgy input eszközként maradt az egér, mégpedig olyan formában, hogy a képernyőn állandóan látható volt a háttértérkép és a kézirat alapján erre rajzoltam rá a tematikus tartalmat.

A Corel Draw vektor alapú program, ami azt jelenti, hogy az egyes rajzi elemeket vonalként (matematikai képlet vagy koordináták felhasználásával) tárolja. Ez olyan előnnyel is jár, hogy a rajz tetszőlegesen nagyítható, kicsinyíthető és a rajzi elemek minősége nem romlik, mint a raszteres tárolás esetén.

Tehát a rajz alapeleme a vonal. A program tetszőleges vastagságú és színű vonalak használatát teszi lehetővé, mindkét végén kb. 40 féle nyíllal, különféle szaggatásokkal. Szaggatott vonalat elég gyakran kellett használnom. Itt a dokumentációban erénynek tartott elég kellemetlen dolog okozott gondot. A szaggatott vonal tetszőlegesen definiálható ugyan, de nem abszolút, hanem relatív módon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szaggatások köze nem egy abszolút hosszmértékegység, hanem a vonal vastagságának bizonyos része. Tehát vastag vonalak esetén a szaggatások túl hosszúk lesznek. További hátrány hogy szabályos körökből álló pontozott vonalat nem képes produkálni (pedig látszólag van benne), csak valami hasonlót.

Egy terület akkor tölthető ki valamilyen színnel, ha egy vonal teljes egészében körbe zárja. Ez a legtöbb grafikus program esetében így van, a CAD programok általában rugalmasabbak, de nem kínálnak annyiféle kitöltési lehetőséget, mint pl. a Corel Draw.

Mivel a legtöbb térképen van valamilyen felületi jel, így nézzük meg részletesen a Corel Draw által támogatott lehetőségeket:

1. HOMOGÉN SZìNKITÖLTÉS: A program tetszőleges szín használatát teszi lehetővé, kb. 100 előre definiált közismert nevű szín mellett, a négy alapszínből százalékosan elméletben akár 16 millió szín is kikeverhető. Természetesen ezek között a képernyőn sajnos csak annyit tudunk megkülönböztetni, amennyit a grafikus kártyánk támogat (szabvány EGA, VGA esetén csak 16 szín, az én gépemen pl. 256). A grafikus szoftverek ezt a problémát általában a DITHERED COLORS nevű módszerrel, a színek képernyőn való keverésével tudják csak megoldani, ami nem nyújthat igazán jó megoldást.

2. RASZTERES KITÖLTÉS: ezt a módszert csak egy térkép esetében próbáltam meg használni, de később a rajz elmentése során olyan hibaüzenetet kaptam, hogy letettem használatáról (ld. később). A raszteres kitöltés azt jelenti egyébként, hogy tetszőleges raszteres állomány (tehát pl. egy bescannelt fénykép) használható kitöltő mintaként. Ez csak kétszínű lehet (háttér és rajz szín). Fő hátránya, hogy a felbontása adott, általában 300 dpi, vagyis pl. egy 1200 dpi-s levilágítón kicsit durvának hat a vektoros elemekhez képest.

3. VEKTOROS KITÖLTÉS: Igen gyakran használtam ezt a módszert. A program lehetővé teszi tetszőleges rajz lementését arra a célra, hogy ezt később kitöltő mintaként használhassam (CREATE PATTERN). Az összes vízszintes, függőleges vagy átlós csíkokkal kitöltött felület így került rá a térképre. Legfőbb hátránya - legalábbis a mostani feladat szempontjából -, hogy nem átlátszó, azaz ha egyfajta csíkozás eltérő színű háttéreken is megjelenik mindegyiket külön meg is kell tervezni. A sok és bonyolult vektoros kitöltő minta igen komoly problémákat okozott. Ezekről egy későbbi fejezetben részletesen lesz szó, most csak megemlítem az egyik legkellemetlenebbet: minden látszólag simán megy, de a levilágító nem képes elkészíteni a filmet, valószínűleg a rajz komplexitása miatt.

4. POSTSCRIPT KITÖLTő MINTA: kB. 40 féle előre definiált igen bonyolultan paraméterezhető lehetőség áll rendelkezésünkre, ha output eszközünk Postscript alapú (pl. sraffozás, pikkely, téglák, stb.). Sajnos azonban a képernyőn ezek a minták nem jelennek meg, csak egy PS felirat jelzi ottlétüket. További hátrány, hogy mindig a fekete színhez rendelődnek hozzá színrebontás esetén. Előny viszont, hogy lehet átlátszó is, azaz egy fekete sraffozás alatt lehet egy kitöltő szín. A levilágítás itt is komoly gondokat okozott, így végül csak egy térkép esetében sikerült ezt a kitöltési eljárást használni.

5. ÁTMENő RASZTER: Képes két szín közötti fokozatos átmenet létrehozására. Térképek esetében szerintem nem célszerű használni, általában árnyékhatás keltésére használható, de a levilágítót nagyon igénybe veszi.

Probléma, hogy egy felület csak egyféleképpen tölthető ki és a kitöltések egymást lefedik. (Ez utóbbi tulajdonság bizonyos esetekben hasznos volt, hiszen általában egész Budapestet kitölthettem egy alapszínnel és minden erre rákerülő szín lefedte ezt a háttérszínt. Így nem kellett a határoló vonalakat kétszer megrajzolni és elkerülhettem a pontatlan rajzolásból adódó esetlegesen fellépő fehér sávokat is). Emiatt a rajzolási sorrendet is igen gondosan meg kellett tervezni. Bár a rajzi elemek egymáshoz képesti hierarchiája utólag változtatható, de a Corel Draw ezen a téren nem túl ügyes. A rajzolást mindig a felület kitöltésekkel kezdtem és a vonalakkal fejeztem be.

Maga a rajzolás a képernyőn általában ún. drótvázas üzemmódban történik. Ekkor a megrajzolt rajzi elemeknek csak a körvonala látható. Megtekinthető a végleges kép is, sőt egyszerre látható mindkettő is, de a színes rajz (PREVIEW) nem szerkeszthető, de ennél jóval nagyobb probléma a PREVIEW mód lassúsága. Bonyolult rajzok esetén percekig tart a színes kép kirajzolása. Ezt a lassúságot tartják a Corel Draw legfőbb hibájának. S ezen sajnos még egy gyors 486-os gép sem segít túl sokat.

Elég gyakran különféle pontszerű jelek használatára is sor került. Itt - még egy egyszerű kör esetében is - azt a módszert követtem, hogy csak egyszer rajzoltam meg az adott jelet és ezt mindig átmásoltam a megfelelő helyre (LEAVE ORIGINAL). Bonyolultabb jelek rajzolásánál ez a módszer a természetes.

Mivel a rajzolás tulajdonképpen a képernyőn történt, így ott a háttérben állandóan látható volt a háttértérkép. A háttértérkép maga a Corel Draw saját CDR formátumában majdnem 400 kB volt, amely már igen nagynak számít, a tematikus tartalom további kb. 100 kB-ja már igen komoly feladat a Corel Draw számára. Miután minden rajzi elem felkerült a képernyőre és az ellenőrzés is megtörtént, a háttértérképet letöröltem. Ez akkor sem okozott problémát, ha valamilyen rajzi elem esetleg lemaradt, mert az alaptérkép újra a rajz alá volt tölthető. Bár inkább azt a módszert választottam, hogy egy új üres alaptérképre csak a hiányzó elemeket megrajzoltam és csak ezeket az új elemeket átvittem a már háttértérkép nélküli rajzba. Illesztési probléma nem volt, mert az új rajzi elem automatikusan a megfelelő helyre került.

6. OUTPUT KÉSZÍTÉS

Miután a térkép minden eleme felkerült a képernyőre és letöröltem a háttértérképet, kezdődhetett a Postscript file készítése. A Windows Control Panelben az aktív printert Postscript printerre kell állítani, a részletesebb konfigurációs menüben pedig azt a Postscript output eszközt kell beállítani, ahol majd a nyomtatás, levilágítás történik. A mostani térképek esetében a levilágítás a SZÜV Linotronic 300-as gépén történt. A nyomtatás outputját FILE-ra kell állítani, hiszen a levilágító nincs a számítógépünkhöz kötve és az így keletkező file-okat kell elvinni levilágítani. Postscript printelés során elég sok a beállítási lehetőség (ez egy ún. dialog boxban állítható), melyek jórésze az alkalmazott eszköztől is függ. A levilágítóval való konzultáció után végül nem a Corel Draw saját Postscript driverét használtam, hanem a Micrographx cég driverét. Bonyolultabb térképek esetén a létrejött Postscript file-ok mérete meghaladta a hajlékony lemez kapacitását, így azokat csak tömörítve tudtam elvinni levilágítani. Az egyszerűség érdekében mindig önkibontó állományokat készítettem.

A printer dialog box elég sok beállítási lehetőséget kínál. A legfontosabb a PRINT AS SEPARATION (színrebontás) beállítása. Ennek bekapcsolásakor automatikusan 3 további opció is bekapcsolódik:

-CROP MARKS (illesztőjelek), sajnos ezt nem tudtam használni ebben az esetben, mert a beállított oldaltól kifelé 5-5 mm távolságban helyezi el az illesztőket. A beállított oldal éppen A3 volt, de sajnos a levilágítóra küldhető maximális méret is éppen ennyi volt. Így bár a Postscript file-ba belekerült ez az információ, de a printer definiált lapméretén kívül esett, így nem került rá a filmre. Az illesztőjeleket így az A3 méretű lapok sarkaihoz manuálisan megrajzoltam, azaz az illesztőjelek minden egyes rajz részévé váltak.

-FILM NEGATIVE, ezt feltétlenül ki kell kapcsolni, hacsak a nyomda valamilyen okból kifolyólag nem negatív filmet kér.

-INCLUDE FILE INFO (tartalmazza a file információt), kereten belül, vagy kívül, pl. a szín neve, a létrehozás időpontja, a raszterelforgatás szöge.

Mindhárom kapcsolót kikapcsoltam végül a Postscript file készítésekor.

Nagyon fontos a következő kapcsolók használata:

-DEFAULT SCREEN FREQUNCY (a raszter finomsága), ha csak printerre nyomtatunk (300 dpi felbontással) maradhat az alapbeállítás, de levilágító használata esetén válasszuk a CUSTOM opciót és írjuk be a nyomdával megbeszélt értéket. A kartográfiában általában 40, esetleg 54 vonal/cm az alkalmazott raszterek finomsága, ez dpi-re átszámítva 102, illetve 137. Én ez utóbbi értéket választottam, amely a nyomdával szemben ugyan komoly követelményeket támaszt, de a színhatás homogénebb.

-PRINT TO FILE (file-ba nyomtatás), bár ezt már a Control Panelben is beállítottuk nem árt itt sem bekapcsolni.

A fenti Dialog box teljes kitöltése után egy újabb jelenik meg a színrebontással kapcsolatban. Ha az All Colors opciót választjuk, akkor a négy színnek megfelelő információ egy file-ba kerül, de a levilágítás során ebből négy film keletkezik. Ennek hátránya, hogy nagyon nagy file-t kapunk (nem fér rá egy lemezre) és ha valamilyekkel a négy közül probléma van, az esetleg kihat a többi film elkészítésérere is. Ezért én inkább a Selected Colors opciót választottam és kijelöltem az adott színt, azaz minden színhez külön file-t készítettem. A SCREEN ANGLES (raszterelforgatás szöge) opciót csak a nyomdával való konzultáció után változtassuk meg. Ha nincs ilyen kívánság hagyjuk meg az alapértékeket, mert egyébként fellép a moaré jelenség. Az újabb OK után már csak a file nevet kell megadni.

A feladat elvégzésének egy komoly problémája volt, hogy nem állt a rendelkezésemre egy Postscript nyomtató, ahol munkám eredményét papíron is láthattam volna. Ugyan ki lehetett volna printelni más printeren is, de ez messze nem garantálta volna a levilágítás sikerét.

5. A PROGRAM HÁTRÁNYAI

1.Legfontosabb - minden felhasználót azonosan sújtó - hátránya a program lassúsága. Ez a hátrány csak akkor észrevehető, ha a PREVIEW (színes) üzemmódot is használjuk. További hátrány, hogy PREVIEW módban a rajz nem módosítható. Hírek szerint a nyáron elkészülő 3.0 verzió ezeket a hátrányokat már jórészt kiküszöböli.

2.Ma már egy bonyolultabb programnál alapvető a szituáció érzékeny segítség (ON LINE HELP). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a program valamilyen részében elakadok, egy adott billentyű lenyomására a helyzetnek megfelelő szöveges segítséget kaphatok. Sajnos a Corel Draw esetében csak a programhoz adott kézikönyv használható, s a gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a felhasználók már nem igen fogadják el.

6. A PROGRAM HIBÁI:

Hibátlan programot igen nehéz készíteni. A Corel Draw igen bonyolult program. Mivel a Budapest problématérképe olyan bonyolult rajzok elkészítését jelentette, melyek sok esetben már a program teljesítőképességének határán mozogtak, a hibák jó része valószínűleg ebből adódott. A viszonylag hosszú hibalista nem azt jelenti, hogy rosszul választottuk meg a szoftvert, valószínűleg más programok használata esetén is ugyanilyen hosszú listát kapnánk, inkább azt, hogy nincs megfelelő kartográfiai célszoftver.

Az általam észlelt hibák felsorolásánál óhatatlanul is olyan kifejezéseket kell használnom, melyek a program alapos ismeretét igénylik, így elsősorban a hasonló térképeket készítők számára lehetnek hasznosak.

1. Főleg a munka kezdetén igen gyakori volt a Windows alapú programok rettegett hibaüzenete az UNRECOVERABLE APPLICATION ERROR (helyreállíthatatlan programhiba), amely általában a gép teljes lemerevedését is eredményezi, természetesen az eddigi munkánk elvesztésével párosulva. A Corel Drawban van automatikus mentési lehetőség, de ennek intervallumát a programból nem lehet állítani, ehhoz a CORELDRW.INI szöveg file szerkesztése szükséges. Az alapbeállítás 7 perc, de a munka során ezt én 15 percre állítottam át. Azért növeltem meg ezt az értéket, mert egy nagy rajz esetén a mentés majdnem egy percet vett igénybe. ìgy 15 percenként kellett a munkát megszakítanom a mentés idejére. Egy kockázatos művelet előtt mindig csináltam egy mentést. Ez a hiba minden esetben akkor következett be, amikor átkapcsoltam PREVIEW üzemmódba, így mint egy kockázatos lépés előtt, mindig elmentettem az addig elkészült rajzot.

2. Save error (mentési hiba). A program így jelzi, hogy a winchesteren nincs elég hely a mentésre. Bár egy rajz file a háttértérképpel együtt legfeljebb 5-600 kB, de kell hely az Autobackup által készített file-nak és minden Windows program elég sok átmeneti file-t használ működése során, sőt a winchester egy részét memóriaként is használhatja. Én kb. 17 Mb üres hellyel kezdtem a munkát, amely a végén 11-re csökkent és kaptam is emiatt save error hibaüzenetet. Ez a hibaüzenet nem végzetes, mert a program futása nem szakad meg, kiléphetek a File Managerbe és törölhetek néhány kevésbé fontos file-t a winchesterről, majd újra megkísérelhetem a mentést. Nagyon fontos, hogy a WINDOWS könyvtára alatti TEMP alkönyvtárból a Windows futása alatt soha ne töröljünk semmit, mert ez tartalmazza az átmeneti file-okat és törlésük beláthatatlan következményekkel jár.

3. System error - Divide by zero error (Rendszerhiba - nullával való osztás). Ezt az igen kellemetlen és érthetetlen hibát akkor kaptam, amikor egy bonyolult rajznál raszteres kitöltést alkalmaztam és kezdeményeztem a rajz elmentését. Bár ez a programfutást nem szakította meg, de valószínűleg programozási hiba miatt a szoftver végtelen ciklusba került és csak az újraindítás segített. Furcsa módon, ha kivártam az Autobackup intervallumát (mikor már tisztában voltam a hiba következményeivel) ez esetben a file probléma nélkül elmentődött. Végül letettem a raszteres kitöltés használatáról.

4. A PRINT AS SEPARATION menüben a program igencsak meglepő módon a 4 helyett 5 színt ajánlott fel, meghiúsítva ezzel a Postscript file-ok készítését. A hibát valószínűleg én okoztam azzal, hogy egy korábban SPOT színekkel létrehozott vektoros kitöltést alkalmaztam PROCESS színek mellett.

5. Printelés közben (Postscript output file-ba) szűkszavú PRINT ERROR (nyomtatási hiba) hibaüzenet és végtelen ciklusba kerültem. A hiba oka valószínűleg, hogy a printer lapméretét kisebbre állítottam, mint a térkép méretét, ami egyébként bizonyos print opciók beállítása mellett lehetséges.

6. Ha egy területet határoló vonal attribútumát valamilyen szaggatottnak adjuk meg, ne használjunk vektoros kitöltést, mert a PREVIEW módba való belépéskor szinte bizonyosan megkapjuk az 1. pont alatti hibaüzenetet. Sőt bonyolultabb alakzat esetén még homogén színkitöltés esetén se használjuk. Helyette duplázzuk meg az alakzatot! Legyen egy szaggatott határ kitöltés nélkül és egy kitöltés határ nélkül!

7. Az egyik legrejtélyesebb hiba akkor fordult elő, amikor egy térképen többfajta vektoros kitöltést használtam. A legutoljára megrajzolt kitöltés a PREVIEW üzemmódban egyszerűen átdefiniálja magát egy korábban használt kitöltésre. Ez ellen egy megoldás van: az összes azonos vektoros kitöltést egy objektummá kell kombinálni. Ennek van egy a dokumentációban említett határa, kb. 1000 töréspont, de tapasztalatom szerint már 150-200 töréspont esetén sem jön le a file a levilágítón. Ha viszont újra felbontom az alakzatot, megint átdefiniálódik a kitöltés. Ezt az egyértelmű programhibát csak úgy lehet elkerülni, ha kellő mértéktartással használom a vektoros kitöltéseket.

BEFEJEZÉS

A felsorolt hibák talán riasztóak, de a program egy hónapos, igen intenzív használata során jutottam a fenti tapasztalatok birtokába. Mint a magyar nyelvű Corel Draw kézikönyv is helyesen írja, a nyomtatáshoz igen nagy türelem kell. A Postscript alapú eszközök még folyamatosan fejlődnek, az ár egyidejű csökkenése mellett s a levilágítók és a szoftverek közötti kommunikációs problémák lassan meg fognak szűnni.

Nem állítom, hogy a Corel Draw volt a legalkalmasabb szoftver az említett hardverhez, de a legalkalmasabbak közé sorolható és igen nagy előnye, hogy Magyarországon való elterjedtsége lehetővé teszi a tapasztalatcserét más gyakorlott felhasználókkal.