Zentai László,
az ELTE Térképtudományi Tanszék docense
(Megjelent a Geodézia és Kartográfia szakfolyóirat 2001/1. számában)
Az új ISOM (International Specification for Orienteering Maps), a tájfutó térképek új jelkulcsa 2000 január 1-től van érvényben. Az alábbi írás bemutatja a korábbi jelkulcsok történetét és az ISOM 2000 újdonságait.
1. Történet
Az első tájfutó versenyek az adott ország topográfiai
térképei alapján készültek, így a méretarány
1:20000 és 1:5000 között változott. Az idősebb
tájfutók bizonyára emlékeznek még az elnagyolt
és elavult információkat tartalmazó fotózott
térképekre. Ezek a térképek még nem jelölték
a futhatóságot. Gyakran a terep előzetes ismerete, illetve
a véletlen döntötte el a versenyt.
Ilyen körülmények között a versenyszabályok
megszületésével együtt a térképek szabványosítására
is igény mutatkozott. Az egyes országok első kísérletei
a topográfiai térképeket helyesbítették és
futhatósági információkkal "tájfutósították"
a versenytérképeket. A nemzetközi versenyekkel kapcsolatban
a szabványosítás igénye a hatvanas évek elején
vetődött fel. Egy szakértői csoport 1967-ben készítette
el az első vázlatot.
ISOM 1969
Az első ISOM-ot az 1969-es csehszlovákiai IOF kongresszus (Doksy)
fogadta el. Szabvány helyett ez inkább csak ajánlásnak
tekinthető, igaz már teljesen konkrét követelményeket
fogalmazott meg. A legfontosabb elemei a következők voltak:
- A méretarány 1:20000 és 1:25000.
- A színek: fekete, barna és kék a topográfiai
elemek; sárga a nyílt terület; szürke vagy zöld a
korlátozott futhatóság (növényzet).
Igen jól reprezentálja ezt a szabványt az 1970-es NDK VB
térképe.
ISOM 1975
Az ISOM második (már kis füzetként megjelent) kiadása
1975-ben jelent meg. A jelkulcs tulajdonképpen a skandináv országok
topográfiai térképein alapul. A jeleket logikailag öt
csoportba sorolták (ezek a csoportok napjainkig tovább élnek).
Az előző kiadáshoz képest az alábbi változásokat
vezették be:
- A méretarány 1:15000 és 1:20000.
- A zöld három árnyalata a növényzeti futhatóságot
jelzi.
- A sárga szín és az átlós sárga
csíkozás a félig nyílt területeket (tarvágásokat)
jelzi.
- Szürke szín a csupasz sziklafelszínekre.
Az újdonságként megjelent pályajelölésekkel
együtt a jelek száma éppen 100 lett.
Az ISOM 1975 egy kompromisszum volt a tagországok különféle
igényei között.
- Voltak ún. A kategóriás jelek, melyek használata
kötelező volt.
- 25 B kategóriás jelet tartalmazott a jelkulcs, hogy az egyes
tereptípusok sajátosságai ábrázolhatók
legyenek.
- A C kategóriás jelek kiegészítik az A és
B kategóriás jeleket, de ezeket csak hazai versenyeken lehetett
használni (ilyen jel volt nálunk például a kidőlt
fa).
A nemzetközi jelkulcs a fontosabb B kategóriás jeleket is tartalmazta
(pl. leküzdhető kerítés).
ISOM 1982
Az ISOM harmadik kiadása az 1975-ös változat szisztematikus
továbbfejlesztése: a hibásnak bizonyult részeket kiszűrték,
az általánosan elfogadott részeket erősítették
benne. A jelek száma alig változott. A fontos változások
a következők voltak:
- A méretarány 1:10000 és 1:15000.
- Megjelennek a sárga egyes árnyalatai (raszterfokozatai) a
láthatóság és a futhatóság lehetséges
kombinációi ábrázolására.
- Zöld sraffozás az aljnövényzet jelölésére.
- Egyes nyomtatási színek kisebb megváltoztatása
(barna, sárga, zöld).
ISOM 1990
Az ISOM negyedik kiadása már egy 20 éves gyakorlatra építhetett.
Megszűnt az A és B kategóriás jelek közötti
megkülönböztetés és a C jelek teljes egészében
kikerültek a jelkulcsból. Mivel a B kategóriás jelek
egy része bekerült a jelkulcsba, így a jelek száma 105-re
nőtt.
Összefoglalva az ISOM 30 éves fejlődését az alábbiak
jelenthetők ki:
- A folyamatos fejlődés, az alapos tanulmányok és
tesztelés következtében ajánlásból szabályzattá
vált.
- A méretarány folyamatosan nőtt: 1:40000 ==>1:25000
==>1: 20000 ==>1:15000 ==>1:10000.
- A felülvizsgálatok között eltelt növekvő
időszakok az egyre nagyobb elfogadottságot jelzik.
2. ISOM2000
Mi az ISOM ma?
Ma az ISOM 1990 a hagyományos tájfutás szinte tökéletesen
kidolgozott szabványa:
- a sportszerű versenyek megbízható alapja,
- világosan mutatja a rendezők számára az elvárható
térképminőséget,
- a versenyzők számára egyértelmű, hogy
mit várhatnak a térképtől,
- mind a versenyzők, mind az IOF tagországok körében
teljes mértékű az elfogadottsága.
Mi nem az ISOM?
Egy ilyen szabályzat csak a legfontosabb, precízen definiált
információkat tartalmazza. Hogy ezt a világos szerkezetet
megtarthassa, az ISOM-nak rövidnek és világos szerkezetűnek
kell lennie. Egy ilyen anyag nem lehet egyszerre szabvány és a térképkészítés
segédkönyve. A Térképbizottság véleménye
szerint ezt a szerepet az "Instructor's Kit" tölti be. Ez egy gazdagon
illusztrált, sok példát tartalmazó CD, mely a terepmunka,
a rajzolás és a nyomtatás "kézikönyve".
De ennek ellenére az ISOM azért tartalmaz néhány fontos
magyarázó megjegyzést.
Mint a versenyszabályzat része, az ISOM nem a kísérletezések
terepe. Új jelek, új színek kikísérletezése
inkább helyi versenyeken, mint nemzetközi vagy országos versenyeken
szerencsés.
Miért volt szükség az ISOM 1990 megváltoztatására?
Még egy jó áru is tovább fejleszthető. Az ISOM
1990 a kézi térképrajzoláshoz, a tusrajzhoz vagy a
karceljáráshoz igazodott. A számítógépek
tömeges elterjedése teljesen új rajzolási és
nyomtatási technikák használatát tette lehetővé.
Ráadásul az IOF hivatalos "politikája" újabb
szakágakat emelt a hagyományos tájfutással azonos
rangra. Ezeket az új lehetőségeket és kihívásokat
bele kell foglalni a térképszabványba. Az elmúlt években
nyilvánvalóvá vált, hogy az ISOM 1990 egyes részeiben
tett engedményeket a térképrajzolók olyan nem kívánt
hatások elérésére használták, melyek
kerülendők a nemzetközi versenyek térképein. Tehát
az ISOM változtatásai a következő célok érdekében
történtek:
- a meglévő szabványok igazítása a számítógépes
térképészethez,
- az új nyomtatási módszerek figyelembe vétele,
- tartalmazza a tájfutás új formáit,
- szüntesse meg a kísérletezés lehetőségeit
az IOF hivatalos versenyein.
A Térképbizottság politikája
Az elmúlt években a Térképbizottság folyamatosan
nagy számú javaslatot kapott. Többségük csak kis
mértékű változást javasolt, esetleg tisztázni
szándékozott egyes részleteket. A nagy számú
javaslat ellenére nem volt szükség jelentős, nagy változásokra.
Tehát a beérkezett javaslatokkal összhangban az IOF Térképbizottság
úgy döntött, hogy elkerüli az olyan komoly változtatásokat,
ami például az 1975-ös, vagy az 1982-es kiadást jellemezte.
A döntés hátterében a következő érvek
álltak:
- a versenyzők és térképkészítők
már jól ismerik az 1990-es jelkulcsot,
- a nagyobb változások bevezetése hosszabb időt
vesz igénybe,
- a meglévő térképekbe befektetett munkát
és pénzmennyiséget védeni kell,
- az elit versenyeken a sport komolysága, a professzionalizmus igényli
a kiforrott szabályokat.
A látszólag konzervatív álláspont nem jelenti
azt, hogy a Térképbizottság ne lenne nyitott az új
trendekre.
3. Az ISOM 2000 változásai általánosságban
A digitális kartográfiához történő
igazítás
A vonalvastagságok variációi a hozzáférhető
csőtollak, karceszközök méreteihez igazodtak. Másrészt,
a nagyon vékony vonalak a tusrajz és a technológia hiányosságai
miatt gyakran megvastagodtak. A vonalvastagság sokszor a rajzoló
gyakorlottságától és a csőtollak minőségétől
is függött.
A raszterek pótlása, javítása rendkívül
bonyolult volt.
A számítógépes térképészet segítségével
a jelek, a vonalvastagságok, a raszterek tetszőlegesen változtathatók,
alkalmazásuknak csak a nyomtatási technológia korlátai
szabnak határt. Ezzel búcsút is mondhatunk a hagyományos
technológiának. Azonban a korábbi jelkulcs pontos reprodukálása
is hozhat nem kívánt hatásokat, egy 0.125 mm vastag szintvonal
gyakran nehezen olvasható a térképen. Ezek az érvek
vezettek az ISOM 2000 egyes változtatásaihoz:
- a legvékonyabb vonalak vastagsága 0.125 mm-ről 0.14
mm-re nő. Ez a nyomtatott térképen körülbelül
ugyanúgy néz ki, mint a tusrajz esetén a 0.125 mm-es vastagság,
- standard vonalvastagságok: 0.14, 0.16, 0.18, 0.25 és 0.35
mm,
- nincs szükség 1/1000 mm pontosságú vonalmegadásra,
- a raszterek finomságát 40 vonal/cm-ről 60 vonal/cm-re
célszerű növelni - ezzel növelhető az olvashatóság,
- a szabvány jelmérettől való eltérés
± 5 %-a engedélyezett (ez is csak a nyomtatási folyamat hibahatárait
veszi figyelembe).
Ez utóbbi lehetőség nem használható a térképen
előforduló vonalak tetszés szerinti megváltoztatására.
A négyszínnyomás bemutatkozása
A számítógépes térképészet lehetővé
teszi a számunkra, hogy a térképet a három alapszínre
(cián, magenta, sárga) és a feketére bontsuk közvetlenül
a számítógépes állomány felhasználásával.
Természetesen mindez csak egy lehetőség és továbbra
is az öt szín alkalmazása javasolt. Jóval nehezebb a
méretek, színek állandósítása négyszínnyomás
esetén - nem kívánt hatásként csökkenhet
a térkép olvashatósága. A nehézségei
ellenére bizonyos körülmények között a négyszínnyomás
gond nélkül használható. Az ISOM 2000 ezzel kapcsolatban
a következő ajánlásokat javasolja:
- ilyen térkép csak akkor használható nemzetközi
versenyeken, ha a vonalvastagság, az olvashatóság, a színek
pontosan eléri az ötszínnyomásnál már
megszokott minőséget ,
- a színes fénymásolás jó alternatíva
egyes szakágakban, ahol a körülmények gyorsan változhatnak
és emiatt még közvetlenül a verseny előtt is szükség
lehet a térkép javítására.
A tájfutás további formái, szakágai
A hagyományos tájfutást "szabványosító" ISOM 2000 az alapja a többi szakág jelkulcsának is. Mind a vonalvastagságok és raszter definíciók, mind a térképjelek azonosak. Ennek ellenére a többi szakág térképeinek generalizáltsági foka eltérő és további jelek alkalmazása is szükséges.
4. Az ISOM 2000 konkrét változásai, újdonságai
A vonalvastagságok és raszterértékek globális megváltoztatásán felül az ISOM 2000 a hagyományos szakág térképei esetén a következő változásokat hozta:
Új jelek
113 Hosszúkás kúp
Olyan szembetűnően elnyúlt kúp, mely méretei
következtében szintvonallal már nem ábrázolható
(hossza a 12 métert, szélessége a 4 métert nem éri
el). A kúpnak legalább 1 méterrel ki kell emelkednie a környező
tájból. Az ennél nagyobb kúpokat már szintvonallal
kell ábrázolni. A jel alakja nem változtatható meg
(pontszerű jel) és két ilyen jel nem érhet össze.
Ezek a jelek nem érhetnek hozzá a szintvonalhoz.
420 Speciális növényzeti objektum (zöld pont)
Ez a jel (a zöld körrel és x-szel együtt a kis növényzeti
tereptárgyak ábrázolására szolgál. A
jel pontos jelentését jelkulcs-kiegészítésben
kell megadni.
Törölt jelek
Két korábban használt jel tulajdonképpen más
jelek kombinációja. Ezen két jel külön kiemelése
felesleges, így törlésre kerültek (természetesen
ettől függetlenül az eddigiekhez hasonlóan használhatók):
515 széles nyiladék
532 sportpálya
Új szekció
Egyes jelek nem köthetők egyértelműen az eddigi öt
csoport egyikéhez sem. Ezért egy új csoportot hoztunk létre
az ún. "technikai jelek" számára. Három
olyan jelet tartalmaz, amely korábban más csoportban volt, vagy
csak szövegesen volt megadva:
601 mágneses északi irány
602 illesztő jel
603 magassági érték (korábban 118)
A hagyományos tájfutás térképeinek méretarányai
Az elmúlt évek legtöbbet vitatott kérdése
a megfelelő méretarány meghatározása. Nagyszámú
elit tájfutó megkérdezése is alátámasztotta
az 1997-es VB ideje alatt tartott konferencián elhatározottakat:
- A hagyományos tájfutáshoz a megfelelő méretarány
1:15 000
- 1:10 000 méretarány alkalmazható
- váltón,
- rövidtávú versenyen,
- szenior és fiatal kategóriákban.
- Nagyobb méretarányú térképek csak oktatási
célra használhatók.
Az 1:10 000 méretarányú az 1:15 000 méretarányú
térképek nagyítása:
- Az ábrázolt objektumok száma megegyezik (nincs több
részlet a 10 000-es térképen).
- A generalizálás ugyanolyan szintű.
- Egyedül a raszterek finomsága egyezik meg a 15 000-es térképekével.
Azok a terepek, amelyek 1:15 000-es méretarányban nem mutathatók
be "olvashatóan", nem alkalmasok nemzetközi tájfutó
versenyek rendezésére.
A versenytérképek mérete lehetőleg ne haladja meg
az A3-as méretet.
Annak oka, hogy a junior és felnőtt versenyek klasszikus távjain
csak a 15 000-es méretarány használható, a 10 000-es
térképek következő hátrányai:
- Útvonalválasztási probléma
A két pontot összekötő egyenestől nagyon eltérő
útvonalakat a nagyobb méretarányban nem választják
a versenyzők.
- Hosszú átmenet probléma
A 2 km-nél hosszabb átmeneteket (a térképen 20 cm)
nagyon nehéz áttekinteni.
- A térképméret problémája
A 15-20 km-es elit pályákhoz nagyon nagy méretű ("lepedő")
térkép kell, ezeket verseny közben nehéz kezelni.
- Az ellenőrzőpontok száma probléma
Általános tapasztalat, hogy az 1: 10 000 méretarányú
térképen tervezett versenypályák több pontot
tartalmaznak, mint az ugyanolyan hosszú pályák 15 000-es
térképeken. Ezek a pályák gyakran hosszú sprintpályák,
ahol zömmel az iránymenet dominál és alig van útvonalválasztási
lehetőség.
- Az állatvilág megóvása probléma
Egy A3 méretű 10 000-es térkép legfeljebb 12 km2-t
fed le. Ekkora területen egy nagy létszámú versenyt
csak az állatvilág nagymértékű zavarásával
lehet lebonyolítani.
A futhatóság "finomhangolása"
A legtöbb megjegyzés és javaslat a futhatósággal
kapcsolatban érkezett a Térképbizottsághoz. Több
kifogás érte az aljnövényzet jelölését
és a futhatósági kategóriákat. Igény
mutatkozott egy új a "növényzeti akadály"
alkalmazására, ami olyan igazi 3-as zöld terület, ami
minden körülmények között áthatolhatatlan (ilyen
igazán áthatolhatatlan terület Magyarországon igen ritka,
de egyes országokban valóban fontos lehet a használatuk).
Az aljnövényzet ábrázolására (407 és
409 számú jel) nem tudtunk a korábbinál grafikailag
jobb megoldást javasolni, hiszen mindenképpen olyan jelet kell alkalmazni,
ami lehetővé teszi aljnövényzet és egyes sárga
színek kombinálását. Szintén nem került
sor új, "nagyon zöld" jel bevezetésére. Viszont
az alábbi jelek definíciója kis mértékben megváltozott:
406: lassan futható erdő
407: lassan futható aljnövényzet
A futhatósági kategória 50-80%-ról 60-80%-ra változott.
408: nehezen futható erdő
409: nehezen futható aljnövényzet
A futhatósági kategória 10-50%-ról 20-60%-ra változott.
410: nehezen leküzdhető bozót
A futhatósági kategória 0-10%-ról 0-20%-ra változott.
A raszterek változásai
Az alábbi raszterek grafikai jellemzői változtak meg:
310: mocsár
311: vizenyős terület
A vonalvastagság 0.125 mm-ről 0.1 mm-re, a vonalak közötti
távolság 0.25 mm-ről 0.2 mm-re csökkent. Emiatt a kis
méretű mocsarak ábrázolása is javult.
402: nyílt terület, elszórt fákkal
Az ISOM 1990 ezt a jelet ellentmondásosan definiálta, ott a sárga
színnel borított terület csak 35% volt az előírt
50% helyett. Az így ábrázolt terület nagyságának
a térképen el kell érnie a 10 mm2-t.
404: durva nyílt terület, elszórt fákkal
Az ISOM 1990 definíciója nehezen értelmezhető volt.
A jel olvashatóságát azzal javítottuk, hogy növeltük
a fehér pontok méretét, de a sárga rész tónusértékét
50%-ról 70%-ra növeltük. Az így ábrázolt
terület nagyságának a térképen el kell érnie
a 16 mm2-t.
406: lassan futható erdő
407: lassan futható aljnövényzet
A jobb olvashatóság érdekében a zöld raszter
értéke 20%-ról 30%-ra, illetve 50%-ról 60%-ra nőtt.
A jelek felnagyítása
Az egyetlen speciális eset, amikor el lehet térni a jelkulcsban
megadott jelméretektől az ausztrálok kérésére
került az ISOM 2000-be. Tehát azt szeretném javasolni a magyar
térképhelyesbítőknek, hogy ne használják
ezt a lehetőséget. Az alábbi térképjelek esetében
lehetséges a jelek méretének 20-25%-os nagyítása:
206: sziklatömb, kő (+20%)
208: sziklamező (+20%)
209: sziklacsoport (+25%)
Nyitott kérdések
Már most látható, hogy a nyomda- és fénymásoló
technológiák rohamos fejlődése és a további
szakágak saját szabványosítási igényei
miatt szükséges lesz at ISOM 2000 módosítása.
A sítájfutás már korábban elkészítette
saját térképszabványát, a trail-o és
a tájbringa is dolgozik már rajta. Utóbbi ugyan még
a versenyszabályzatával sem készült el teljesen.
Az ISOM, a technikai fejlődés, a szabványosítási
igények odáig jutottak, hogy most már olyan "lényegtelen"
grafikai apróságokon is vitatkozhatunk, amelyekre az egyes országok
gyakorlata eltérő:
- A sziklafalak koronavonala szögletesen vagy lekerekítetten
végződjön?
- A sziklafalak fogazásánál a szélső fogak
közvetlenül a koronavonalak végén legyenek vagy attól
kissé beljebb?
- Pontosan hogyan is nézzen ki a gödör "V" alakú
jele? Legyen a csúcs szögletes vagy enyhén lekerekített?