Márton Mátyás:
„Tengervízzal fedett
felszínek ábrázolása kisméretarányú térképeken”
c. kandidátusi értekezésének
bírálata
A kandidátusi értekezést a
3/1984. TMB számú szabályzat előírásainak figyelembevételével bíráltam el.
Megállapítom, hogy az értekezés a rendelkezésbe foglalt feltételeknek megfelel.
Az értekezés és a tézisek anyaga a formai és általános tartalmi követelményeket
kielégíti.
Az értekezés 151 számozott oldalból, 3 db,
összesen 88 oldalt kitevő 4 ábrás mellékletből és 1 világtérkép
lapból áll.
Az értekezés számozott oldalain belül a
szövegközi ábrák száma 85 db, a táblázatok száma 24. Az értekezésbeli ábrák 8
oldalas jegyzéke és a 2 oldalas táblázat-jegyzék, továbbá az 1 oldalas
melléklet jegyzéke a forrásanyagokat adja meg. A 25 oldalas irodalomjegyzékben
a Jelölt a témához kacsolódó 160 db idézett és 126 db felhasznált szakirodalmi
munkát (szakkönyvet, szakcikket, atlaszt) sorol fel. Ezt követi 21 db saját,
magyar és idegennyelvű publikációjának, továbbá a szakterület számára részben
társszerzőkkel készített 10 db kutatási jelentésnek és 3 db újítási
javaslatának felsorolása.
Az értekezés témájának a társadalmi, a gazdasági
és tudományos igényekkel való összefüggését a következő gondolati modellben lehet jellemezni.
A kartográfiának, mint alkalmazott tudománynak
alapvető célja minden korban a geoinformációk gyűjtése, térképi
ábrázolása, sokoldalú közlése és szűkebb vagy szélesebb körű
használatba adása volt. Feltehető, hogy ez az általánosan fogalmazott cél
nem változik meg a jövőben sem. Az ábrázolás tartalma és minősége
minden időszakban a kartográfiai tudományág, továbbá a céljainak elérését
segítő, kapcsolódó geo- és műszaki tudományok mindenkori fejlettségi
szintjétől függ.
Az információk ábrázolásában és közlésében a
fokozódó igények kielégítése és a minőségi követelmények teljesítése a
kartográfia elméleti alapú, gyakorlati fejlesztésével érhető el. Ennek
során fel kell használni és alkalmazni kell a kapcsolódó tudományok modern
elméleti és gyakorlati eredményeit. Ez a járandó út a Föld szilárd felszínének
(szárazföld és tengerfenék) ábrázolásakor is.
A szárazföld és tengerfenék korszerű
ábrázolásaként a kartográfiai tudományág elméleti és gyakorlati fejlesztésének
térképi eredményeit a szűkebb szakmai kutatói körön kívül az alsó- és
középiskolai, továbbá a szakterületi felsőoktatás teljes egésze
alkalmazza, ezeken felül pedig más szakterületeken is igényli a felhasználók
széles köre.
Nagyjából ezek azok a körülmények, amelyek az e
területre eső kutatómunka aktualitását, jelentősését, a téma
fontosságát — igen csak vázlatosan — jellemezhetik. A Jelölt kutatómunkája és annak eredményeit összefoglaló
értekezése az előbb vázolt gondolati modellbe illeszthető. Témája a
kartográfiai tudományág egyik részterülete: a tengervízzel borított felszínek
kisméretarányú térképi ábrázolásának korszerű alapokon és módszereken
nyugvó megoldása.
Az értekezés a „Tartalomjegyzék”, az
„Előszó” és „Bevezetés” címszavakhoz írt szöveget követően négy
szakmai fejezetre tagolódik. Sorrendben tartalmazza még az ábrák, a táblázatok
és a mellékletek jegyzékét és forrásait; az idézett és felhasznált irodalom
jegyzékét; a szerzőnek az értekezés témaköréhez kapcsolódó cikkeinek,
tanulmányainak, kutatási jelentéseinek és újításainak sorát; a „Mellékletek”
címszó alatt csatolt anyagot és egy térképet. A következőkben a munka
szükséges részletességű értékelését, az általános megjegyzéseimet és
részletekre vonatkozó esetenkénti észrevételeimet a fejezetek sorrendjében
összefoglalóan ismertetem.
A Jelölt az „Előszó” és
a „Bevezetés” címszavak alatt vázolja a témaválasztás indokait, az értekezés
célját és a kutatási módszereket. (Az ismertetés szövege kis eltéréssek azonos
a „Kandidátusi értekezés téziseiben írt I. és II. pontbeli szöveggel.)
Ezekről — az értekezésnek az előzőekben vázolt gondolati
modellhez való illeszkedését elismerve — már nyilatkoztam.
A bírálat szakmai értékelése előtt általános
érvényű megjegyzésként szeretnék kitérni néhány mondatban a bírálónak az
értekezés felhasznált és idézett irodalmi anyagával összefüggő, mindig
visszatérő gondjaira. Az értekezés készítője szükségszerűen
óriási szakirodalmi anyagot dolgoz fel. Ennek sokszor tekintélyes részét —
objektív okok miatt — a bíráló eleve nem ismeri. Ezek közül sokat még utólag
sem találhat meg, mert azok nem hozzáférhető egyedi művek, kéziratos
kutatási jelentések stb. Az értekezésben még korrekt irodalmi hivatkozások
esetén is nagy nehézséget jelent (és nagy időráfordítást igényel) a jelölt
saját gondolatainak és az átvett gondolatoknak a szétválasztása az irodalom
használatának megítéléséhez. Az említett gondok vázolása természetesen jelen
értekezés esetében nem a Jelölt elmarasztalását jelenti, csak az opponens
korlátainak tényszerű ismertetését. Jelölt önálló munkáját az itt is
fellépő nehézségek ellenére — úgy vélem — mégis megfelelően el
lehetett különíteni.
Az első „1.
Az óceán- és tengerfenék-domborzat megismerése és térképezése” című
fejezet a szakirodalomra való utalásokkal egy rövid téma-történeti áttekintés.
Ismerteti a fenékdomborzat megismerésében a felmérés (méréstechnikák) és a
térképi ábrázolási módok fejlődésének fontos szerepét. A fejezet új
gondolatokat nem tartalmaz. Választ nem igénylő megjegyzéseim: a kótált projekciós ábrázolási módraonatkozóan a 9.
oldal 3. bek.-ben a „tengerszinti vetületének” és a 12. oldal 1. bek.-ben a
„tengerszintre vetített” szövegrész azt mondja ki, hogy a domborzati pontot a
tengerszinten ábrázoljuk. Ez javítandó, mert mindkét esetben a térképezés vetületi síkjáról van szó.
A második „2.
A domborzatrajz” című terjedelmes fejezet az értekezés érdemi része,
mert a Jelölt ebben ismerteti a fenékdomborzat ábrázolásával kapcsolatos
vizsgálatait A belőlük levonható következtetések révén alakítja ki azt a
korábbiaktól korszerűbb tengerfenék-domborzatábrázolási szemléletet és
módszert, amelybe tételesen is megfogalmazható új eredményeit is beépíti. A
második fejezet tehát az értekezés egyik fontos, érdemi eredményeket tartalmazó
fejezete.
A 2.1.—2.3.
pontokban a Jelölt a tengerfenék domborzatábrázolásnak jelenlegi nem elégséges
felmértségi állapotát, az ebben ható okokat és az állapot megszüntetésére
vonatkozó igényeket vázolja. Ismerteti azokat a már publikált módszereket,
amelyekkel ez az állapot és a korábbi szűk domborzati tartalmú sematikus
ábrázolás megszüntethető, a morfológiai tartalom bővíthető. A 2.3. pont jelzi, hogy a különböző
területek közös földtani-geofizikai jellemzői alapján az ismert
morfológiájú területből a még nem ismert területé extrapolációval
valószínűsíthatő és finomítható. E pontok, véleményem szerint, új
eredményeket nem tartalmaznak.
Megjegyzések
A 16. old. 2. bek.-ben említi: „Matematikai
értelemben vett egzakt ábrázolást ma sem adhatunk — még kisméretarány.”... Úgy
vélem, hogy egzakt ábrázolásra nincs is igény. Továbbá: a kisméretarányú szó
helyett szerintem inkább nagyméretű a helyes
A 2.2. pont 4. bek.-ben a 2-2. ábrabeli azonos
területekről készített A, B, C jelű térképek mélységvonalainak
eltérő rajzolatait a szerkesztők földtudományi ismereteinek
különbözőségéből származónak tekinti annak igazolására, hogy
ebből eredően a térképek „szubjektív elemeket” tartalmaznak.
Véleményem szerint ez csak akkor lenne egzaktan bizonyító erejű példa, ha
a három térképet az egyes szerkesztők ugyanazon felmérés azonos
adathalmazából készítették volna („teret engedve a képzelet szárnyalásának”).
Kérem, fejtse ki a megjegyzésekkel kapcsolatos véleményét!
A 2.4.
pontban a Jelölt összefoglalja a domborzat ábrázolásának és a térképek
generalizálásának alapfogalmait. Ezzel vezeti be a 2.5. és 2.6. pontok
tárgyalásának témaköreit. Az e pontban említett gondolatok nyilvánvalóak és
ismertek.
A 2.5.
vertikális generalizálás 2.5.1. pontjában a Jelölt a szakirodalom alapján
összefoglalja a szintfelület sorozatok fajtáit. Ismerteti a helyes sorozat
kiválasztására végzett kísérletek tapasztalatait és a levonható
következtetéseket. A 2.5.2.pontban az előzőekre alapozva vizsgálja és
megadja a fenék-domborzat helyes alakábrázolásának minimális feltételeit. A
2.5.2. pontban feltárja a a lépcső-sorozat és az ábrázolandó terület
mélységviszonyainak kapcsolatát és a 2.5.3.—2.5.5. pontokban a sorozat és a
méretarány összefüggését az óceánok és tengerek vizsgálati térképeiről
nyert számszerű adatok felhasználásával. Végeredményként a mélységlépcső-számok
csoportjához a módosított Töpfer kiválasztási szabály segítségével
méretarány-tartományokat határoz meg. Ezáltal eléri, hogy adott méretarányban
való generalizáláshoz rendelt lépcsőszámmal megfelelő
részletességű legyen az ábrázolt domborzat. A 2.5.3.—2.5.5. pontokba
foglalt vizsgálatok és új eredmények az értekezés érdemi részét jelentik.
A 2.6.
Horizontális generalizálás témakörében a Jelölt bevezetésként méltatja a tengerfenék domborzatának egységes
generalizálási szabály-alkotásában a morfológiai ismeretek és a modern
földtudományok szerepét, indokolja ezek ismereteinek felhasználását. A
szükséges morfológiai és modern földtudományi ismereteket összefoglaló
jelleggel tárgyalja a 2.6.2.—2.6.5. pontokban a szakirodalomra megfelelően
hivatkozva.
A 2.6.2. pontban ismerteti az endogén és exogén
erők szerepét. A 2.6.3. pontban vázolja a tengerfenék domborzatának
különböző alapokon való rendszerbe foglalását és ezek tartalmát. A 2.6.4.
és 2.6.5. pontokban a kontinens-szegély, valamint a mélytengerfenék
különböző képződményeit tárgyalja egyúttal előírva az
ábrázolással kapcsolatos generalizálási szabályokat is. A 2.6.2.—2.6.5.
pontokba foglalt összeállítás a dolgozat értékes része. Szakirodalmi
ismeretekre támaszkodik ugyan, de önálló rendszerezésű munkajellegénél fogva
érdemi eredménynek minősül.
Kérdés: a
vertikális és horizontális generalizáláshoz rendelkezésre álló nagyméretarányú
térképanyagok (egy vagy ugyanazon területről több különböző
eredetű anyag) felhasználhatósága milyen alapvető kritériumokhoz
köthető? Kérem, fejtse ki erről a véleményét!
A 2.7. pont a 2.7.1.—2.7.4. alpontjaiban a Jelölt
négy gyakorlati térképészeti munkát ismertet, amelyekben szerkesztőként
alkalmazta az értekezésbe foglalt elméleti és gyakorlati ismereteket. A
bemutatott eredmények az elméleti és gyakorlati kutatómunkát igazoló értékes
szakmai termékek. A 2.7.5. alpontban a további kutatási tervek olvashatók
(Tengerfenék-morfológiai atlasz; Baranyi IV. vetületének átalakítása óceáni
témákra; Nagy világatlasz bővítése). A2.8. pontban tömör összefoglalás
rögzíti a 2. fejezetben tárgyalt kutatómunka eredményeit.
A „3.
Aszínfeldolgozás. A szintfelületek (mélységlépcsők színezése”
című fejezetben a Jelölt a tengeri területek ábrázolására a saját
elgondolásai szerint kialakított színárnyalással és ennek gyakorlati
megoldásával foglalkozik — bemutatva az eljárás alapján ábrázolt színes
térképrészletet is. Az új eljárás eredményességének igazolása olvasható még e
fejezetben a korábbi eljárással készült térképpel való összevetés szerint. A
fejezetben ismertetett munka szakértelmen nyugvó értékes technikai eredményként
értékelhető.
A „4. A
névrajz” című fejezet az értekezés terjedelmes része, melyben a Jelölt
a kartográfia nyelvészettel összefüggő feladatainak területén a
tengerfenék-domborzati nevekkel kapcsolatos kutatómunkáját mutatja be.
A 4.1.—4.3. pontokban a nyelvészeti szakmai
alapismeretek, hazai és nemzetközi előírások, igények és körülmények,
tapasztalatok ismertetésével és elemzésével foglallkozik. Ezt követően a
gazdag hazai és külföldi szakirodalomra támaszkodva, az e téren gyakorlati
munkájában tapasztalt igényekre és saját elemző munkájára építve
megkisérel egy új, egységes nevezékrendszert konstruálni, amelyben a névalakok
földrajzi fogalomként és földrajzi köznéviutótagként egyaránt elfogadhatók. A
4.4. pontban a korszerű magyar földrajzinév alkotás témakörében ismerteti
a tengerfenék-domborzati elnevezések történeti alakulását, kitér a névalkotás
szabályozatlanságából a közelmúlt hazai kiadványainak fellelhető hibáira és
a III. mellékletbeli Jeges-tenger földrajzinév-tára készítésének
tapasztalataira. A 4.5. pontban a megelőző pontbeli elemzések alapján
a földrajzi nevek előtagjainak írásmódjára szabályrendszert ad meg.
A 4.3.3. pontban ismertetett és a III. melléklet
IX. fejezetbeli többnyelvű, kiegészített nevezékrendszer kialakítása,
valamint a 4.5. pontbeli, a földrajzi nevek előtagjainak írásmódjára adott
szabályrendszer önálló érdemi eredménynek minősíthető.
A 4.6. pont
a névtárak név- és helyrögzítő szerepével, egységes névhasználatot
elősegítő szerepével foglalkozik és indokolja a 4.7. pontban a
névtárkészítés tárgyalását.
A 4.7.
pontban a Jelölt a névtárkészítésre irányuló kutatómunkáját a Világtenger
domborzatinév-tára és a Jeges-tenger domborzatinév-tára kialakításának
folyamatában a munka előzményeinek, körülményeinek és ezideig elkészült
anyagrészeinek ismertetésével kiséreli meg bemutatni. Az ismertetésből
kitűnik, hogy a Világtenger domborzatinév-tára készítési munkái egy
bizonyos készültségi fokon megálltak. E munka részeként a Jeges-tenger
domborzatánnak névtára a hazai lehetőségek szintjén elkészült, de a teljes
befejezéshez külső segítség szükséges, hogy végső formát öltsön. Az
elkészült anyagrész (4.7.3. pont és III. melléklet I—IX. fejezete) még így is érdemi
kutatómunka eredményének tekinthető.
A 4.8.
pontban a Jelölt összefoglalóan értékeli a 4. fejezetben elért eredményeket
és vázolja a tervezhető további feladatokat.
Az értekezésről összefoglaló értékelésben a
következők mondhatók el.
Külalakja tetszetős, felépítése jól
áttekinthető. Nyelvezete, fogalmazása világos. Készítésének gondosságát a
szinte hibátlan gépelési, helyesírási munka jellemzi.
Az értekezésben vázolt kutatás logikus, általában
célratörő, módszerei nyomon követhetők. A Jelölt nagy számú
szakirodalmi anyagot dolgozott fel, kritikai vizsgálatára vállalkozott. A
bíráló e téren mindig fellépő gondjait — elmarasztalási szándék nélkül —
már a bírálat elején említettem.
Az értekezés tézisanyagának I. és II. pontjáról —
mint formai és tartalmi követelmények teljesítéséről — már a bevezető
részben nyilatkoztam. A véleményemet változatlanul fenntartava mégis meg kell
jegyeznem, hogy a III. pontban az új tudományos eredmények szokásosan rövid
összefoglalása helyett a Jelölt — feltehetően a széleskörű kutatási
téma jellegéből és a jó megvilágítási szándékból eredően — az
eredményeket terjedelmes fogalmazásban, nem
tézisszerűen írja le.
Minthogy a tudományos eredményeket leíró
terjedelmesebb szöveg tartalmazza a lehetséges tézisszerű megfogalmazást,
kérem a Jelöltet, a bírálat feltett kérdéseire adandó írásbeli válaszok
keretében sorszámozva, pontosan fogalmazza meg a téziseket.
Ezek előrebocsájtásával, felhasználva a III.
pontbeli Jelölt által írt eredeti szövegrészt, az új tudományos eredményeket —
tézisenként — a következőképpen értékelem:
1. A vertikális
generalizáláshoz a különböző méretarány-tartományokba eső, a
méretaránynak megfelelő részletességű domborzatábrázolást biztosító
réteglépcsószámok meghatározási módja (minimális, közepes, optimális és maximális
lépcsöszám számítása, a Töpfer-szabály átalakításával tapasztalati úton
összefüggés megállapítása az M méretarány és N lépcsőszám között stb.) és
számszerű eredménye új tudományos eredménynek minősíthető.
2. A horizontális
generalizáláshoz a kontinens-szegély és a mélytengerfenék különböző
képződményeit tárgyaló és generalizálási szabályait tartalmazó
összefoglalást önálló rendszerezésű munkajellege alapján új tudományos
eredménynek fogadom el.
3. A tengeri területek
ábrázolására a saját elgondolással kialakított színárnyalási módszert és a
gyakorlati kivitelezését újszerű technikai eredménynek tartom.
4. A tengerfenék-domborzati
nevek egységes nevezékrendszerének kialakítását, amelyben a névalakok földrajzi
fogalomként és földrajzi köznévi utótagként is elfogadhatók, új tudományos
eredménynek ismerem el.
5. A földrajzi nevek
előtagjainak írásmódjára kialakított szabályrendszer új tudományos
eredménynek minősíthető.
A bírálatban részletesen
leírtak alapján javasolom az értekezés nyilvános vitára bocsájtását.
Miskolc, 1992. május 8.
Kolozsvári
Gábor