Márton Mátyás:

„Tengervízzal fedett felszínek ábrázolása kisméretarányú térképeken”

c. kandidátusi értekezésének bírálata

 

A kandidátusi értekezést a 3/1984. TMB számú szabályzat előírásainak figyelembevételével bíráltam el. Megállapítom, hogy az értekezés a rendelkezésbe foglalt feltételeknek megfelel. Az értekezés és a tézisek anyaga a formai és általános tartalmi követelményeket kielégíti.

                    Az értekezés 151 számozott oldalból, 3 db, összesen 88 oldalt kitevő 4 ábrás mellékletből és 1 világtérkép lapból áll.

                    Az értekezés számozott oldalain belül a szövegközi ábrák száma 85 db, a táblázatok száma 24. Az értekezésbeli ábrák 8 oldalas jegyzéke és a 2 oldalas táblázat-jegyzék, továbbá az 1 oldalas melléklet jegyzéke a forrásanyagokat adja meg. A 25 oldalas irodalomjegyzékben a Jelölt a témához kacsolódó 160 db idézett és 126 db felhasznált szakirodalmi munkát (szakkönyvet, szakcikket, atlaszt) sorol fel. Ezt követi 21 db saját, magyar és idegennyelvű publikációjának, továbbá a szakterület számára részben társszerzőkkel készített 10 db kutatási jelentésnek és 3 db újítási javaslatának felsorolása.

                    Az értekezés témájának a társadalmi, a gazdasági és tudományos igényekkel való összefüggését a következő gondolati modellben lehet jellemezni.

                    A kartográfiának, mint alkalmazott tudománynak alapvető célja minden korban a geoinformációk gyűjtése, térképi ábrázolása, sokoldalú közlése és szűkebb vagy szélesebb körű használatba adása volt. Feltehető, hogy ez az általánosan fogalmazott cél nem változik meg a jövőben sem. Az ábrázolás tartalma és minősége minden időszakban a kartográfiai tudományág, továbbá a céljainak elérését segítő, kapcsolódó geo- és műszaki tudományok mindenkori fejlettségi szintjétől függ.

                    Az információk ábrázolásában és közlésében a fokozódó igények kielégítése és a minőségi követelmények teljesítése a kartográfia elméleti alapú, gyakorlati fejlesztésével érhető el. Ennek során fel kell használni és alkalmazni kell a kapcsolódó tudományok modern elméleti és gyakorlati eredményeit. Ez a járandó út a Föld szilárd felszínének (szárazföld és tengerfenék) ábrázolásakor is.

                    A szárazföld és tengerfenék korszerű ábrázolásaként a kartográfiai tudományág elméleti és gyakorlati fejlesztésének térképi eredményeit a szűkebb szakmai kutatói körön kívül az alsó- és középiskolai, továbbá a szakterületi felsőoktatás teljes egésze alkalmazza, ezeken felül pedig más szakterületeken is igényli a felhasználók széles köre.

                    Nagyjából ezek azok a körülmények, amelyek az e területre eső kutatómunka aktualitását, jelentősését, a téma fontosságát — igen csak vázlatosan — jellemezhetik.  A Jelölt kutatómunkája és annak eredményeit összefoglaló értekezése az előbb vázolt gondolati modellbe illeszthető. Témája a kartográfiai tudományág egyik részterülete: a tengervízzel borított felszínek kisméretarányú térképi ábrázolásának korszerű alapokon és módszereken nyugvó megoldása.

                    Az értekezés a „Tartalomjegyzék”, az „Előszó” és „Bevezetés” címszavakhoz írt szöveget követően négy szakmai fejezetre tagolódik. Sorrendben tartalmazza még az ábrák, a táblázatok és a mellékletek jegyzékét és forrásait; az idézett és felhasznált irodalom jegyzékét; a szerzőnek az értekezés témaköréhez kapcsolódó cikkeinek, tanulmányainak, kutatási jelentéseinek és újításainak sorát; a „Mellékletek” címszó alatt csatolt anyagot és egy térképet. A következőkben a munka szükséges részletességű értékelését, az általános megjegyzéseimet és részletekre vonatkozó esetenkénti észrevételeimet a fejezetek sorrendjében összefoglalóan ismertetem.

A Jelölt az „Előszó” és a „Bevezetés” címszavak alatt vázolja a témaválasztás indokait, az értekezés célját és a kutatási módszereket. (Az ismertetés szövege kis eltéréssek azonos a „Kandidátusi értekezés téziseiben írt I. és II. pontbeli szöveggel.) Ezekről — az értekezésnek az előzőekben vázolt gondolati modellhez való illeszkedését elismerve — már nyilatkoztam.

                    A bírálat szakmai értékelése előtt általános érvényű megjegyzésként szeretnék kitérni néhány mondatban a bírálónak az értekezés felhasznált és idézett irodalmi anyagával összefüggő, mindig visszatérő gondjaira. Az értekezés készítője szükségszerűen óriási szakirodalmi anyagot dolgoz fel. Ennek sokszor tekintélyes részét — objektív okok miatt — a bíráló eleve nem ismeri. Ezek közül sokat még utólag sem találhat meg, mert azok nem hozzáférhető egyedi művek, kéziratos kutatási jelentések stb. Az értekezésben még korrekt irodalmi hivatkozások esetén is nagy nehézséget jelent (és nagy időráfordítást igényel) a jelölt saját gondolatainak és az átvett gondolatoknak a szétválasztása az irodalom használatának megítéléséhez. Az említett gondok vázolása természetesen jelen értekezés esetében nem a Jelölt elmarasztalását jelenti, csak az opponens korlátainak tényszerű ismertetését. Jelölt önálló munkáját az itt is fellépő nehézségek ellenére — úgy vélem — mégis megfelelően el lehetett különíteni.

                    Az első „1. Az óceán- és tengerfenék-domborzat megismerése és térképezése” című fejezet a szakirodalomra való utalásokkal egy rövid téma-történeti áttekintés. Ismerteti a fenékdomborzat megismerésében a felmérés (méréstechnikák) és a térképi ábrázolási módok fejlődésének fontos szerepét. A fejezet új gondolatokat nem tartalmaz. Választ nem igénylő megjegyzéseim: a kótált projekciós ábrázolási módraonatkozóan a 9. oldal 3. bek.-ben a „tengerszinti vetületének” és a 12. oldal 1. bek.-ben a „tengerszintre vetített” szövegrész azt mondja ki, hogy a domborzati pontot a tengerszinten ábrázoljuk. Ez javítandó, mert mindkét esetben a térképezés vetületi síkjáról van szó.

                    A második „2. A domborzatrajz” című terjedelmes fejezet az értekezés érdemi része, mert a Jelölt ebben ismerteti a fenékdomborzat ábrázolásával kapcsolatos vizsgálatait A belőlük levonható következtetések révén alakítja ki azt a korábbiaktól korszerűbb tengerfenék-domborzatábrázolási szemléletet és módszert, amelybe tételesen is megfogalmazható új eredményeit is beépíti. A második fejezet tehát az értekezés egyik fontos, érdemi eredményeket tartalmazó fejezete.

                    A 2.1.—2.3. pontokban a Jelölt a tengerfenék domborzatábrázolásnak jelenlegi nem elégséges felmértségi állapotát, az ebben ható okokat és az állapot megszüntetésére vonatkozó igényeket vázolja. Ismerteti azokat a már publikált módszereket, amelyekkel ez az állapot és a korábbi szűk domborzati tartalmú sematikus ábrázolás megszüntethető, a morfológiai tartalom bővíthető. A 2.3. pont jelzi, hogy a különböző területek közös földtani-geofizikai jellemzői alapján az ismert morfológiájú területből a még nem ismert területé extrapolációval valószínűsíthatő és finomítható. E pontok, véleményem szerint, új eredményeket nem tartalmaznak.

Megjegyzések

                    A 16. old. 2. bek.-ben említi: „Matematikai értelemben vett egzakt ábrázolást ma sem adhatunk — még kisméretarány.”... Úgy vélem, hogy egzakt ábrázolásra nincs is igény. Továbbá: a kisméretarányú szó helyett szerintem inkább nagyméretű a helyes

                    A 2.2. pont 4. bek.-ben a 2-2. ábrabeli azonos területekről készített A, B, C jelű térképek mélységvonalainak eltérő rajzolatait a szerkesztők földtudományi ismereteinek különbözőségéből származónak tekinti annak igazolására, hogy ebből eredően a térképek „szubjektív elemeket” tartalmaznak. Véleményem szerint ez csak akkor lenne egzaktan bizonyító erejű példa, ha a három térképet az egyes szerkesztők ugyanazon felmérés azonos adathalmazából készítették volna („teret engedve a képzelet szárnyalásának”). Kérem, fejtse ki a megjegyzésekkel kapcsolatos véleményét!

 

                    A 2.4. pontban a Jelölt összefoglalja a domborzat ábrázolásának és a térképek generalizálásának alapfogalmait. Ezzel vezeti be a 2.5. és 2.6. pontok tárgyalásának témaköreit. Az e pontban említett gondolatok nyilvánvalóak és ismertek.

                    A 2.5. vertikális generalizálás 2.5.1. pontjában a Jelölt a szakirodalom alapján összefoglalja a szintfelület sorozatok fajtáit. Ismerteti a helyes sorozat kiválasztására végzett kísérletek tapasztalatait és a levonható következtetéseket. A 2.5.2.pontban az előzőekre alapozva vizsgálja és megadja a fenék-domborzat helyes alakábrázolásának minimális feltételeit. A 2.5.2. pontban feltárja a a lépcső-sorozat és az ábrázolandó terület mélységviszonyainak kapcsolatát és a 2.5.3.—2.5.5. pontokban a sorozat és a méretarány összefüggését az óceánok és tengerek vizsgálati térképeiről nyert számszerű adatok felhasználásával. Végeredményként a mélységlépcső-számok csoportjához a módosított Töpfer kiválasztási szabály segítségével méretarány-tartományokat határoz meg. Ezáltal eléri, hogy adott méretarányban való generalizáláshoz rendelt lépcsőszámmal megfelelő részletességű legyen az ábrázolt domborzat. A 2.5.3.—2.5.5. pontokba foglalt vizsgálatok és új eredmények az értekezés érdemi részét jelentik.

                    A 2.6. Horizontális generalizálás témakörében a Jelölt  bevezetésként méltatja a tengerfenék domborzatának egységes generalizálási szabály-alkotásában a morfológiai ismeretek és a modern földtudományok szerepét, indokolja ezek ismereteinek felhasználását. A szükséges morfológiai és modern földtudományi ismereteket összefoglaló jelleggel tárgyalja a 2.6.2.—2.6.5. pontokban a szakirodalomra megfelelően hivatkozva.

                    A 2.6.2. pontban ismerteti az endogén és exogén erők szerepét. A 2.6.3. pontban vázolja a tengerfenék domborzatának különböző alapokon való rendszerbe foglalását és ezek tartalmát. A 2.6.4. és 2.6.5. pontokban a kontinens-szegély, valamint a mélytengerfenék különböző képződményeit tárgyalja egyúttal előírva az ábrázolással kapcsolatos generalizálási szabályokat is. A 2.6.2.—2.6.5. pontokba foglalt összeállítás a dolgozat értékes része. Szakirodalmi ismeretekre támaszkodik ugyan, de önálló rendszerezésű munkajellegénél fogva érdemi eredménynek minősül.

Kérdés: a vertikális és horizontális generalizáláshoz rendelkezésre álló nagyméretarányú térképanyagok (egy vagy ugyanazon területről több különböző eredetű anyag) felhasználhatósága milyen alapvető kritériumokhoz köthető? Kérem, fejtse ki erről a véleményét!

                    A 2.7. pont a 2.7.1.—2.7.4. alpontjaiban a Jelölt négy gyakorlati térképészeti munkát ismertet, amelyekben szerkesztőként alkalmazta az értekezésbe foglalt elméleti és gyakorlati ismereteket. A bemutatott eredmények az elméleti és gyakorlati kutatómunkát igazoló értékes szakmai termékek. A 2.7.5. alpontban a további kutatási tervek olvashatók (Tengerfenék-morfológiai atlasz; Baranyi IV. vetületének átalakítása óceáni témákra; Nagy világatlasz bővítése). A2.8. pontban tömör összefoglalás rögzíti a 2. fejezetben tárgyalt kutatómunka eredményeit.

                    A „3. Aszínfeldolgozás. A szintfelületek (mélységlépcsők színezése” című fejezetben a Jelölt a tengeri területek ábrázolására a saját elgondolásai szerint kialakított színárnyalással és ennek gyakorlati megoldásával foglalkozik — bemutatva az eljárás alapján ábrázolt színes térképrészletet is. Az új eljárás eredményességének igazolása olvasható még e fejezetben a korábbi eljárással készült térképpel való összevetés szerint. A fejezetben ismertetett munka szakértelmen nyugvó értékes technikai eredményként értékelhető.

                    A „4. A névrajz” című fejezet az értekezés terjedelmes része, melyben a Jelölt a kartográfia nyelvészettel összefüggő feladatainak területén a tengerfenék-domborzati nevekkel kapcsolatos kutatómunkáját mutatja be.

                    A 4.1.—4.3. pontokban a nyelvészeti szakmai alapismeretek, hazai és nemzetközi előírások, igények és körülmények, tapasztalatok ismertetésével és elemzésével foglallkozik. Ezt követően a gazdag hazai és külföldi szakirodalomra támaszkodva, az e téren gyakorlati munkájában tapasztalt igényekre és saját elemző munkájára építve megkisérel egy új, egységes nevezékrendszert konstruálni, amelyben a névalakok földrajzi fogalomként és földrajzi köznéviutótagként egyaránt elfogadhatók. A 4.4. pontban a korszerű magyar földrajzinév alkotás témakörében ismerteti a tengerfenék-domborzati elnevezések történeti alakulását, kitér a névalkotás szabályozatlanságából a közelmúlt hazai kiadványainak fellelhető hibáira és a III. mellékletbeli Jeges-tenger földrajzinév-tára készítésének tapasztalataira. A 4.5. pontban a megelőző pontbeli elemzések alapján a földrajzi nevek előtagjainak írásmódjára szabályrendszert ad meg.

                    A 4.3.3. pontban ismertetett és a III. melléklet IX. fejezetbeli többnyelvű, kiegészített nevezékrendszer kialakítása, valamint a 4.5. pontbeli, a földrajzi nevek előtagjainak írásmódjára adott szabályrendszer önálló érdemi eredménynek minősíthető.

                    A 4.6. pont a névtárak név- és helyrögzítő szerepével, egységes névhasználatot elősegítő szerepével foglalkozik és indokolja a 4.7. pontban a névtárkészítés tárgyalását.

                    A 4.7. pontban a Jelölt a névtárkészítésre irányuló kutatómunkáját a Világtenger domborzatinév-tára és a Jeges-tenger domborzatinév-tára kialakításának folyamatában a munka előzményeinek, körülményeinek és ezideig elkészült anyagrészeinek ismertetésével kiséreli meg bemutatni. Az ismertetésből kitűnik, hogy a Világtenger domborzatinév-tára készítési munkái egy bizonyos készültségi fokon megálltak. E munka részeként a Jeges-tenger domborzatánnak névtára a hazai lehetőségek szintjén elkészült, de a teljes befejezéshez külső segítség szükséges, hogy végső formát öltsön. Az elkészült anyagrész (4.7.3. pont és III. melléklet I—IX. fejezete) még így is érdemi kutatómunka eredményének tekinthető.

                    A 4.8. pontban a Jelölt összefoglalóan értékeli a 4. fejezetben elért eredményeket és vázolja a tervezhető további feladatokat.

 

                    Az értekezésről összefoglaló értékelésben a következők mondhatók el.

                    Külalakja tetszetős, felépítése jól áttekinthető. Nyelvezete, fogalmazása világos. Készítésének gondosságát a szinte hibátlan gépelési, helyesírási munka jellemzi.

                    Az értekezésben vázolt kutatás logikus, általában célratörő, módszerei nyomon követhetők. A Jelölt nagy számú szakirodalmi anyagot dolgozott fel, kritikai vizsgálatára vállalkozott. A bíráló e téren mindig fellépő gondjait — elmarasztalási szándék nélkül — már a bírálat elején említettem.

                    Az értekezés tézisanyagának I. és II. pontjáról — mint formai és tartalmi követelmények teljesítéséről — már a bevezető részben nyilatkoztam. A véleményemet változatlanul fenntartava mégis meg kell jegyeznem, hogy a III. pontban az új tudományos eredmények szokásosan rövid összefoglalása helyett a Jelölt — feltehetően a széleskörű kutatási téma jellegéből és a jó megvilágítási szándékból eredően — az eredményeket terjedelmes fogalmazásban, nem tézisszerűen írja le.

                    Minthogy a tudományos eredményeket leíró terjedelmesebb szöveg tartalmazza a lehetséges tézisszerű megfogalmazást, kérem a Jelöltet, a bírálat feltett kérdéseire adandó írásbeli válaszok keretében sorszámozva, pontosan fogalmazza meg a téziseket.

                    Ezek előrebocsájtásával, felhasználva a III. pontbeli Jelölt által írt eredeti szövegrészt, az új tudományos eredményeket — tézisenként — a következőképpen értékelem:

 

1. A vertikális generalizáláshoz a különböző méretarány-tartományokba eső, a méretaránynak megfelelő részletességű domborzatábrázolást biztosító réteglépcsószámok meghatározási módja (minimális, közepes, optimális és maximális lépcsöszám számítása, a Töpfer-szabály átalakításával tapasztalati úton összefüggés megállapítása az M méretarány és N lépcsőszám között stb.) és számszerű eredménye új tudományos eredménynek minősíthető.

 

2. A horizontális generalizáláshoz a kontinens-szegély és a mélytengerfenék különböző képződményeit tárgyaló és generalizálási szabályait tartalmazó összefoglalást önálló rendszerezésű munkajellege alapján új tudományos eredménynek fogadom el.

 

3. A tengeri területek ábrázolására a saját elgondolással kialakított színárnyalási módszert és a gyakorlati kivitelezését újszerű technikai eredménynek tartom.

 

4. A tengerfenék-domborzati nevek egységes nevezékrendszerének kialakítását, amelyben a névalakok földrajzi fogalomként és földrajzi köznévi utótagként is elfogadhatók, új tudományos eredménynek ismerem el.

 

5. A földrajzi nevek előtagjainak írásmódjára kialakított szabályrendszer új tudományos eredménynek minősíthető.

 

A bírálatban részletesen leírtak alapján javasolom az értekezés nyilvános vitára bocsájtását.

 

Miskolc, 1992. május 8.

                                                                               Kolozsvári Gábor