Márton Mátyás:
Az óceán és tengerfenék
domborzata.
Tenger alatti felszínek
ábrázolása kis méretarányú térképeken
című doktori
értekezéséről
A dolgozat célja a
földtudomány új eredményeit, lényegében a lemeztektonikát felhasználó
fenékdomborzat ábrázolási módszer kidolgozása és gyakorlati megvalósítása.
Aktuális és fontos kutatómunka elvégzését vállalta a szerző és
eredményeinek meggyőző dokumentuma a doktori értekezés. A módszer kidolgozásának szükségességét (2.
fejezet), történeti előzményeket (3. fejezet) majd a térképészeti
extrapoláció alapjául szolgáló földtudományi alapfogalmakat (4. fejezet)
kellő részletességgel, igen jó illusztrációkkal meggyőzően
érvelve foglalja össze. Munkamódszerének lényegét a „Térképészeti extrapoláció”
és „Az óceánfenék morfológiája és kartográfiai ábrázolása” című (5. és 6.)
fejezetekben fejti ki, igazolja, hogy a mélységadatok mellett
földtani-geofizikai adatokat is hasznosítani kell a térképek szerkesztésénél és
az ún. „szabályos interpoláció” helyett a szerkezeti sajátságokat tükröző
generalizálásra van szükség. A 7. fejezet foglalkozik a gyakorlati kivitelezés
részleteivel. A GEBCO (General Bathymetric Chart of the Oceans) térképsorozat
részben 1 : 10 000 000 résben 1 : 3 200 000 méretarányú szelvényeiből
kiindulva elkészítette 4 gömbi szegmensen, az É-i szélesség 50° és D-i
szélesség 60° valamint a Ny-i hosszúság 70° és K-i hosszúság 20° közötti
terület óceán- és tengerfenék térképét (1 : 32 000 000 méretarányban, 40 cm
átmérőjű gömbre).
A továbbiakban a 4., 5. és 6. fejezetekkel
foglalkozom, mert elsősorban ezek tartalmaznak szakterületemre (geofizika)
eső ismereteket. Természetesen vannak utalások a földtani-geofizikai
adatok hasznosítására a történeti részben is. Az 1960-as évektől kezdve a
tengerkutatásban jelentős szerepet kaptak a komplex geológiai-geofizikai
kutatások, majd a műhold-mérésekből (seasat) levezetett geoid kisebb
hullámhosszúságú komponenseiből próbáltak meg következtetni a tengerfenék
domborzat formáira. A dolgozat a legújabb szakirodalom ismeretét mutatja ebben
a (3.) fejezetben is.
A 4. fejezet rámutat arra a döntő
szemléletváltozásra, melyet a lemeztektonika kidolgozása hozott: az ismeretek
hiányában mozdulatlannak vélt tengeri és óceáni területekről kiderítette,
hogy itt találhatók a legaktívabb zónák: növekvő lemezszegélyek, transzfom
vetők illetve szubdukciós övek. A lemeztektonika jó összefoglalását adja a
fejezet jól választott és szép illusztrációkkal. A 30. ábra helyett talán
szerencsésebb lett volna olyat bemutatni, ahol a forgástengelytől
jelentősen eltér a rotációs tengely. (Bár az ábra helyes, de a kevéssé
járatos olvasó azt vélheti, hogy a két tengely mindig csaknem egybeesik.)
Az 5. fejezet a térképészeti extrapoláció
bevezetéseként rámutat arra, hogy modern térképészeti munkák forrásanyagában az
echo szondázások mellett a geofizikai-geológiai adatok is lényeges szerepet
kapnak (VI. táblázat, 59. oldal). A térképészeti extrapolációnak nevezett
módszer éppen ezeket használja fel arra, hogy a morfológiai-szerkezeti (és
indirekt módon a genetikai) sajátságokat jól tükrözze. Kis méretarányokban
éppen ezek rögzítése a cél, a mérhetőség másodrendű
jelentőségű. Példa a módszer alkalmazására a földrengések epicentruma
és fészekmechanizmusa alapján transzformvetők megrajzolása.
Az óceánfenék morfológiája és kartográfiai
ábrázolása című fejezetben kiemelhető a szerzőnek az a
törekvése, hogy a morfológiát az azt létrehozó folyamatoktól indulva közelítse
meg. Lényegretörő, jó leírást ad a kontinensperemi területekről (ezen
belül a globális transzgressziós és regressziós folyamatokról), a kontinentális
lejtőről, mélytengeri medencékről, az óceánközépi hátságokról —
kitérve a nagyobb egységeken belül megkülönböztetendő jellegzetes pozitív
és negatív formákra. Ugyancsak itt adja meg a generalizálás néhány fontos
elvét.
Az utolsó fejezet 7.6. alfejezet („Névrajzi
kérdések”, 107—117 oldalak) ismét általános érdeklődésre tarthat számot.
Az angol szakkifejezések találó magyar változatainak kialakítása és konzekvens
használata a földtudomány egészének komoly gondja. A dolgozatban szereplő
összeállítás — bár a térképészet szempontjai a mérvadók és emiatt
szüklségképpen nem lehet teljes — segítséget ad ebben is.
A dolgozat minimális számú elírást vagy gépelési
hibát tartalmaz. (Pl. 62. old. egyetlen — egyenetlen, 79. old. ábrázolás, 83.
old. mellett stb.) Ábraanyaga gondosan összeválogatott, szép kivitelű.
Külön kiemelendő, hogy szerző az ábrák és táblázatok forrását külön
összeállította. A felhasznált irodalom jelentős tájékozottságot bizonyít,
az általam ismert tudományterületről valóban a dolgozat számára mérvadó
munkákat tartalmazza.
Összefoglaló véleményem az, hogy Márton Mátyás
tudományos célkitűzéseit maradéktalanul megvalósította. Alapos, céltudatos
munkája kiemelkedően jó dolgozatot eredményezett.
Javasolt minősítés: summa cum laude.
Meskó
Attila
egyetemi
tanár