l.
Műanyag földgömbök szerkesztési elvei
l.l. Általános elvek
Ugyanazok a
szerkesztési elvek, amelyek bármely térkép vagy térképmű elkészítése során
szem előtt tartandók, természetesen követhetők a földgömbök, illetve
glóbusz-sorozatok szerkesztése folyamán is. A gömbök — szorosabb értelemben
vett — szerkesztése előtt az alábbi logikai táblázatban összefoglalható
fő jellemzők megvizsgálása a további szerkesztői munkához
elengedhetetlenül szükséges:
l. Jelentkező igény
2.
Cél, rendeltetés
3. Példányszám: Egyedi darab; kis-, közepes és nagy
példányszám 4. Tartalom: Ábrázolni kívánt elemek, objektumok,
jelenségek
5.
Kivitelezés módja: Csak
manuális munka; manuális munka + sokszorosítás 6. Méretarány,
gömbátmérő 7. Egy gömb; vagy
több glóbuszból álló sorozat
8.
Részletesség foka
Vizsgáljuk
meg sorban, külön-külön, a logikai táblázat bekeretezett mezőit kissé
részletesebben:
l.)
Az igények jelentkezése több oldalról,
a)
az oktatás,
b)
a kutatás,
c) az „egyéni” megrendelők és
d) a nagyközönség
részéről történhet.
2.) A rendeltetés, a cél — azaz, hogy milyen igények kielégítése az
elkészítendő glóbusz(ok) feladata — alapvetően meghatározó
tényező egyrészt a példányszám, másrészt a tartalom szempontjából.
Az alap- és középfokú oktatás, valamint a nagyközönség
nagy példányszámú természeti földrajzi (hegy- és vízrajzi) és
gazdaságföldrajzi-politikai gömb-igénnyel jelentkezik elsősorban. A
felsőfokú oktatás és a tudományos intézetek kutatói — a tudományágaknak
megfelelően — tartalmi szempontból szerteágazó, példányszám tekintetében
közepes - vagy kis példányszámú gömbök készítésére tartanak számot. Az „egyéni”
megrendelők (intézmények: vállalatok, kutatóintézetek, múzeumok stb.) igen
kis példányszámú vagy egyedi gömbök kivitelezését kívánják a kartografusoktól.
3.)
Ennek megfelelően mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy egyedi
darab; kis-, közepes- vagy nagy példányszámú glóbusz készítése-e a
feladat. Ez döntő módon befolyásolja a választható méretarányt (a gömb
átmérőjét) egyrészt közvetlenül, másrészt közvetve, a szükséges
kivitelezési módon keresztül.
Az egyedi
(és kis példányszámú) gömb(ök) készítése bizonyos fokú „szabadságot” jelent,
tudniillik nem kell azzal foglalkozni, hogy a kivitelezéskor alkalmazott
módszer mennyire felel meg olyan követelményeknek, melyeket a nagy példányszámú
előállítás támaszt. Időigényes, manuális munkával, kellő
művészi és kísérletező hajlammal, nagy szakmai gyakorlattal,
tapasztalattal igen kiváló művek születhetnek ilyen módon. Jó példa erre a
Tanszékünkön két és fél éves munka eredményeképpen 1966-ban elkészült 212 cm
átmérőjű, l: 6 000 000-s méretarányú, átvilágítható ún. DUO )
kettős) műanyag földgömb, amely a szárazföldi, a vízi és a légi
közlekedés témakörét dolgozza föl domborművű — a szárazulatok
tekintetében relief megoldású, hipszometrikus színezésű, a tengerek
tekintetében izobatikus színezésű — gömbi alapot felhasználva. A
szerkesztés-tervezés és irányítás feladatait Dr. Füsi Lajos végezte.
A
legtöbb esetben az ilyen glóbuszok „egyéni” megrendelőkhöz kerülnek — az
előbb említett mű például a Közlekedési Múzeumba — és nem közvetlenül
a nagyközönség, az oktatás vagy a kutatómunka részéről jelentkező
igények kielégítését célozzák. Közvetve természetesen azt is, hiszen a
Közlekedési Múzeum látogatóinak bármikor „rendelkezésére áll” a fenti gömb.
Éppígy a Filmhíradó (1960), illetve a Magyar Televízió (l964) részére
elkészített egyedi domborművű glóbuszok (Füsi Lajos és Turner István
munkái; 110, illetve 80 cm átmérővel), mivel a tömegkommunikációban
játszanak szerepet — esztétikai élményt is nyújtva — a nagyközönséget
szolgálják.
Közepes-
és nagy példányszámú gömb(ök) előállításának legfontosabb kritériuma a
sokszorosíthatóság. Az ezzel kapcsolatban fölmerülő kérdésekkel a
későbbiekben foglalkozom.
4.) Tartalmukat — az ábrázolandó jelenségek, elemek, objektumok stb.
körét — tekintve a glóbuszok sokfélék lehetnek. Nem kívánom részletezni
ezt a témát, hiszen „véget nem érő” felsorolásba bonyolodnék. Azt
szeretném megjegyezni csupán, hogy mindazok a témák, melyeket 1965-ben Meynen
„A leggyakoribb tematikus térképek osztályokba sorolt jegyzéké”-be (Dr.
Klinghammer I.—Dr. Papp-Váry Á., 1974) fölvett, egy-két kivételtől eltekintve
gömbön is ábrázolhatók, ha a megfelelő adatok Földünk egészére ismertek.
5.) A kivitelezés módját elsősorban a példányszám határozza meg. Egyedi-,
vagy néhány gömb készítése kizárólag manuális munkát igényel, beleértve ebbe az
esetleges „sokszorosítást” is. Nagy példányszámú gömbök előállítása
azonban csak „ipari” méretekben történhet; hazánkban a Kartográfiai
Vállalatnál. A feladat az utóbbi esetben a Térképtudományi Tanszéken
kidolgozott, a műanyagok felhasználására épülő módszer nagyüzemi
szinten történő alkalmazásának megoldása lenne.
6.)
A térképek, még a tematikus térképek méretarány-skálája is igen széles:
(1: 100) 1: 1000-től akár 1: 100000 000-ig is terjedhet. A térképekhez
hasonlóan a glóbuszokat is csoportosíthatnók ennek alapján, például a
következőképpen (az értékek természetesen hozzávetőlegesek):
a)
nagyméretarányúak: 1 : 15 000 000 ) átmérő: >85 cm),
b)
közepes méretarányúak: l: 15000 000-1: 40 000 000 (átmérő: (átmérő: ~
85—32 cm),
c)
kis méretarányúak: < 1: 40 000 000, (átmérő: < 32 cm).
Ha
a fenti adatokat megvizsgáljuk, ţzonnal föltűnik, hogy a gömb-méretarányok
milliósak. Rögtön érthetővé válik ez azonban, ha meggondoljuk, milyen
átmérővel is bír például egy 1 : 500 000 méretarányú földgömb (25,5
méter!). Ilyen méretű gömb kivitelezése, ha nem is lehetetlen,
mindenesetre értelmetlen volna. (Talán a világ legnagyobb gömbjét készítette el
Vincenzo Coronelli a 17. század második felében (1680-ban), amelynek
átmérője 390 cm. Szétszedett
állapotban ma Versailles-ban őrzik.)
Éppen ezért
nem szokásos, nem használatos a fenti, méretarány szerinti felosztás. Helyette
az átmérő alapján tesznek megkülönböztetést a gömbök között. Ennek
megfelelően ismerünk:
a) „zseb”-glóbuszokat (átmérő:<11 cm),
b) asztali gömböket (szokásos átmérők: 11, 13, 21,
27, 31, 33, 35, 40, 50 cm) és
c) nagy átmérőjű (általában egyedi)
földgömböket (átmérő: >50 cm).
(A „zseb”-glóbuszok ma már alig fordulnak elő.
Virágkorukat a barokkban élték.)
A választandó méretarányt befolyásoló tényezők a
tartalom és a példányszám. A tartalom egyrészt közvetlenül, másrészt azon
keresztül hat, hogy egy gömb, vagy több glóbuszból álló sorozat felel-e meg
inkább az ábrázolni kivánt témakörnek. Ha viszonylag sok elenet, jelenségek
egész sorát akarjuk bemutatni, két megoldás kínálkozik az olvashatóság
megőrzésére: vagy viszonylag nagy átmérőjű egy gömb, vagy kisebb
átmérőjű gömbsorozat, amelyen ugyanaz a téma kisebb egységekre bontva
kerülhet külön-külön, gömbönként ábrázolásra. A példányszám — a tartalomhoz
hasonlóan — egyrészt közvetlenül befolyásolja a méretarányt (gömbátmérőt),
másrészt áttételesen, a kivitelezési módon keresztül.
7.)
Annak eldöntésére, hogy egy gömb, vagy több glóbuszból álló sorozat
készítendő-e részben a tartalom — az ábrázolni kívánt elemek, objektumok, jelenségek
köre — részben pedig az átmérő (méretarány) vizsgálata után kaphatunk
választ. A gömbátmérő; az egy gömb vagy glóbuszsorozat; valamint a
kivitelezési mód kérdése egymást kölcsönösen meghatározó-befolyásoló
tényezők (6. pont).
8.) A részletesség foka az előbbi (6. és 7. pontbeli) kérdések tisztázása
után dönthető el.
Miután a
fenti kérdésekre az egyértelmű válaszok kialakultak, akkor kerülhet sor a
tulajdonképpeni szerkesztés folyamatára, amely két részre bontható:
a)
tervek
b) tisztázati raţjzok
elkészitése.
A szűkebb értelemben vett
szerkesztést az anyaggyűjtés előzi meg, s követi a sokszorosítás.
Ezek kissé részletesebb elemzésével azonban már a konkrét feladatom kapcsán
foglalkozom majd. Mielőtt azonban erre rátérnék, itt kínálkozik alkalom
arra, hogy a Térképtudományi Tanszéken a gömbkészítés új módszerével
kapcsolatban végzett tudományos kutatómunkáról néhány szót ejtsek, már csak
azért is, mert ennek eredményeit magam is fölhasználtam.