SZAKVÉLEMÉNY

„A Földrajzinév-tár bővítésének lehetőségei” című,

a FÖMI Geokartográfiai osztályán készült tanulmány 8. fejezetéről (23—38. oldal)

Tételes megjegyzések

8.1.

(1) Nem egészen világos a kijelentés. Párhuzamosságok, vagy rövid időn belüli ismétlések a tanácsnál teljes érdektelenséget eredményeznének. Egyszer kell, de nagyon rámenősen egyeztetni.

(3) Az előkészítést véleményem szerint egy, a térképészeti intézményektől független csoport kell, hogy végezze, az azoktól független pénzügyi alap terhére. Ellenkező esetben a vállalati anyagi „ellenérdekeltség” a végzett munka rovására megy. Az előkészítés alapossága döntő módon befolyásolja az eredmény jóságát.

(4) Ennek az embernek, vagy csoportnak joga a szervezés és a vállalatok fölött is rendelkezhet? Anyagi értelemben is? Lehet ilyen hatáskörű, és valóban hozzáértő embereket találni?

(5) Lásd 8.1 (1)-et. Ki képes az összes alaptérkép, földmérési topográfiai térkép és körzeti térkép új elkészítését, illetve felújítási munkáit összehangolni? Párhuzamosság?!

8.21

(1) Szükségesnek látom a határok rögzítését egy időpontra. Egyébként időközi módosítások miatt kimaradhatnak területek.

(2) „Földrészlethatár” létezése nélkül is létezhetnek nevek. Ha két dűlőt összeszántottak és kukoricát vetettek bele, nem lehetetlen, hogy a következő évben szétválasztják. Nem? A „kisparcellák” idején is volt, hogy két gazda összeállt, majd szétváltak. Ha most nem rögzítjük a részletneveket, később aligha kerülhet rá sor. Szerintem a legrészletgazdagabbtól kell a szegényesebb felé haladni.

8.22

(1) Lásd az előző mondatot!

8.23

(1) Javaslom a régi 1 : 2880-as felmérés anyagát alapvető adatként kezelni. Az új 1 : 1000, 1:4000 (illetve 1967 körül „helyesbített” 1 : 2880-as) kevés természeti földrajzi nevet tartalmaz. Dominálnak a létesítménynevek.

(11) Csak a lokalizálást megvizsgálva, összevetve térképi adatokkal!! Ennek ellenére felhasználása indokolt.

8.25

(1) „... a részlet érintheti”. Az adott községnél fel nem merült, de a szomszéd község határán, vagy annak közelében lévő neveket én felvenném a névanyagba. Így az utólagos egyeztetés egy része kiküszöbölhető lenne.

Pl.:

(2) És viszont. Lásd az előző példát!

8.3

(3) Megerősíti a 8. 21 (2) végén tett megjegyzésemet!

(5) Természetesen a kis részlet határait is be kell jelölni, ha lehet; lásd 8.3 (3)-at.

(7) Külön — illesztett — fólia kell! Lásd FNT II.-t!

8.41

Megkérni a tanácsokat: ahol már volt nyelvi névgyűjtés és még élnek az adatközlők, azokat vonják be elsősorban; olyan pedagógusokat, akik honismereti szakkört vezetnek, olyan egyéneket, akik hobbyból foglalkoznak névgyűjtéssel! (Elég szép számmal akadnak.) Esetleg a helyi lapban felhívást tenni, önként jelentkezőkre. Nagyobb településeknél, pl. Miskolc, külön szirmai, görömbölyi, hejőcsabai stb. helyismeretű egyéneket!

8.42

(1) Az eredeti anyag megszerzése nehézkes, de érdemes megpróbálni. Mindenesetre — véleményem szerint — a gyűjtés anyagát már a „névelhelyezési vázlatba” bedolgozva kellene a helyszínelésre vinni. Ahol egyértelmű, hogy keveredés van a gyűjtés anyagában, ott a nevek csak az űrlapra kerüljenek. „Hol is van?” kérdésre — ha a tanács komolyan veszi a feladatot — lesz aki rábök: „Itt!”

(5) Mivel az előkészítés során kellő biztonsággal nem állapítható meg, melyek az „élő” földrészletek, mindent ábrázolni kell! [Lásd 8.21 (2) vége; 8.3 (3).]

(6) Bontani kellene! Ha az összevonás meg is történik „hivatalosan”, a részletek pontos helyének megőrzése kellene „nem hivatalosan”.

(7) Helyes. De (6) figyelembevételével!

(11) Pl.: Pesty Frigyes névgyűjtési listája. Gyűjtés van, csak meg kell keresni (lásd 8.41).

(13) Ezért kellene a határon lévőket előre összeszedni. Lásd: 8.25 (1).

8.44

(3)—(4) A Tatai (Öreg)-tó típust nem lehet elkerülni. Ha csak kétféle változat van, el kellene fogadni. Csak a 3—5 változat egységesítését látom indokoltnak. A „külön részlet” probléma előre megoldható 8.25 (1), 8.42 (13) figyelembevételével.

Általános megjegyzések

Lásd a mellékelt dolgozatot:

Márton Mátyás: Földrajzinév-tárak Magyarországon. MÉM-OFTH pályázat, Budapest, 1979

Budapest, 1982. február 12.

Készítette: Márton Mátyás

Jóváhagyták: Ajtay Ágnes, osztályvezető és Sziládi József felelős szerkesztő