A
Föld morfológiája teljesen érthetővé csak akkor válhat, ha ismerjük azokat
a fő folyamatokat, amelyek a Föld külső héját kialakítják, és
ismertek azok a folyamatok is, amelyek módosítják — építik vagy rombolják — az
elsődleges folyamatok által létrehozott képződményeket. Az 1960-as
évek elején morfológiai szempontból első közelítésként két alapvető
osztályba sorolták az óceánfenéki területeket: az ún. „egyenetlen” (nyers) — rough
— és az „elegyengetett” (sima) — smooth — területek csoportjába. Az
„elegyengetett” területeken a kéreg eredeti domborzata szinte teljesen fedett
az üledékfelhalmozódás következtében, míg az „egyenetlen” területeken még
számos morfológiai képződmény felismerhető, amelyek a keletkezés
folyamata során képződő új kéregbe „belevésődtek” [44 a].
Egy másik lehetséges megközelítése
a fenékdomborzati formák rendszerbe foglalásának nagyszerkezeti-morfológiai
alapon történhet, s ilyen értelemben három nagy egységről,
a) a
kontinentális peremterületek vagy kontinensperemi területek,
b) a
mélytengeri medencék vagy mélytengerfenék és
c) az
óceánközépi hátságok vidékéről beszélhetünk [101 a] (32. ábra).
a) A kontinensperemi területeknek szerkezeti szempontból két fajtája, az
aktív és a passzív perem különböztethető meg. Az aktív peremhez (pacifikus
típus) szubdukció kötődik. Jellemzi a viszonylag keskeny self, az
átlagosnál meredekebb lefutású kontinentális lejtő, valamint a
kontinenstalp „helyét elfoglaló” óceáni árok31.
A passzív perem (atlanti típus) szélesebb selfterülettel, kisebb
meredekségű kontinentális lejtővel és jól kifejlődött
kontinenstalppal jellemezhető. Kontinentális kérgű alapjai
hangsúlyozottabban őrizték meg a riftesedéssel kialakult szerkezet nyomait
(33. ábra).
A kontinensperemi területeken a
zömében szárazföldi eredetű, terrigén üledék nagymértékű
felhalmozódása, e felhalmozódással és az üledékszállítással kapcsolatos
domborzati formák kialakulása jellemző.
b) Az óceáni árkok területe — a
pacifikus típusú kontinensperemen —, illetve a jól kifejlődött
kontinenstalp (az esetenként előforduló mélytengeri dombvidékkel) — az
atlanti típusú kontinentális peremterületek szélén —, jelöli az átmenetet a
4000—6000 méter mélységben elhelyezkedő mélytengeri medence felé, amelyet tulajdonképpen pozitív
tengerfenék-domborzati formák által egymástól elválasztott óceáni medencék sora
alkot32. A mélytengeri medencék szárazföld
felé eső peremi részein — az atlanti típusnál — még jellemző a
szárazföldi eredetű üledék felhalmozódása is, amely fokozatosan adja át
helyét a mélytengeri üledékeknek. A pacifikus típusú kontinensperem mellett
lévő medencéknél viszont az óceáni árkok a szárazföldi eredetű üledék
zömét felfogják33, amely keveredve az
óceáni lemez által szállított mélytengeri üledékekkel, a szubdukciós zónában
elnyelődik. A mélytengeri medencéknek az óceánközépi hátság felé eső
területein már egyértelműen a mélytengeri üledékek dominálnak.
Genetikai-szerkezeti szempontból a mélytengeri medencék területe óceáni
kérgű.
c) Az óceánközépi hátságok központi területei az új óceáni kéreg
keletkezésének színterei. A hátság tengelyéhez közeledve az üledékek egyre
vékonyabbak, a központi hasadékvölgy területén pedig gyakorlatilag nincs még
számottevő üledékfelhalmozódás. A szétterjedési sebességben
jelentkező különbségek a szerkezeti-morfológiai formákban is
kifejeződnek, így a kéregrészek különböző mértékű
lesüllyedésében, illetve a központi hasadékvölgy morfológiai megjelenésének
eltéréseiben (esetenként teljes hiányában) stb. Ezeken a területeken az
elsődleges, tektonikus-vulkanikus — nevezzük így: hátságképző —
folyamatok által létrehozott domborzati formák az uralkodók, amelyeket csak a
hátságtengelyhez viszonyított nagyobb távolságoknál „finomít”, majd fed be
egyre jobban a mélytengeri üledék.
A
következőkben részletesebben megvizsgáljuk az említett
nagyszerkezeti-morfológiai egységeken belül előforduló, a kartográfiai
ábrázolás szempontjából is jelentős vidékeket és képződményeket.
31 Érdekes a Pacifikum aszimmetrikus felépítése. Itt az „óceánközépi” hátság
egészen az amerikai kontinens közelébe került, ahol közvetlenül a kontinens peremén húzódnak az óceáni árkok (a
szubdukciós zónák), míg az aktív hátság másik oldalán messze, az ázsiai
kontinens közelében számos szigetív
keleti oldalán jelentkeznek.
32 A névhasználat
erősen keveredik a magyar és az idegen nyelvű irodalomban is.
Véleményünk szerint szerencsés lenne a fenti megkülönböztetés következetes
alkalmazása, azaz mélytengeri medencék:
az aktív óceánközépi hátság két oldalán elhelyezkedő nagyszerkezeti
egységek, amelyeken belül kisebb óceáni medencék; inaktív hátak, hátságok;
nagykiterjedésű fenékhegycsoportok stb. fordulhatnak elő — óceáni medencék: viszonylag nagy
kiterjedésű, pozitív fenékdomborzati formákkal lehatárolt területek a
mélytengeri medencéken belül.
33 Az óceán ázsiai
partjainál az „igazi kontinentális” eredetű üledékek a szigetívek miatt ki
sem juthatnak a nyílt óceáni területekre. A szigetívekről származó
szárazföldi eredetű üledékekre viszont szintén a fent vázolt „sors” vár.