A
tengerfenék-domborzat megismerése, feltérképezése — aminek végső soron az
ábrázolási mód is függvénye — igen szoros kapcsolatban van a mélységmérési
technika és a pontos földrajzi helymeghatározás6,
tágabb értelemben véve a navigáció7
fejlettségével.
A mélységmérési technika fejlődésével alig, a módszerek
leírásánál is legfeljebb a kis mélységű (0—100 m, még ritkábban a 100—500
m mélységtartományba eső) mérésekkel foglalkozik néhány magyar szakkönyv
([55], [57], [80], [81], [91]) tengerhajózásunk szükségleteinek megfelelő
mértékben, mintegy a navigáció részének tekintve a mélységmérést. Így
feltétlenül indokoltnak látszott e kérdéscsoport előtérbe helyezése a
földrajzi helymeghatározással szemben.
Indokolja ezt a döntést az is, hogy
a navigáció szerteágazó és nagy
terjedelmű ismeretanyagot ölel föl. E témakör ismerete elengedhetetlen
tengerésztisztjeink számára is, s ennek megfelelően hazai irodalma is van ([58], [79] például — az előbb
idézetteken kívül). Ismeretterjesztő szintű, de igen színvonalas
összefoglalását is megtalálhatjuk e témakörnek magyar nyelven [25].
A korszerűnek mondható
számozott (kótált) ábrázolási mód
(melyet a hajózási térképeken ma is megtalálhatunk), valamint az izovonalas
mélységábrázolás (izobátokkal) viszonylag korán — a szárazföldi
domborzatábrázolásban való alkalmazást időben messze megelőzve — jött
létre. E módszereknek a világtengerek teljes területén való, viszonylag
korrektnek mondható alkalmazása azonban — az ábrázoláshoz szükséges mennyiségű
mélységadat eddigi hiányában csak napjainkban válik lehetővé, s ma is csak
kis méretarányokban. Ha az egész világtenger „egységes” ábrázolását vizsgáljuk,
megállapíthatjuk, hogy a korán bevezetett izobatikus ábrázolás is segítette — a
kisszámú mélységmérés alapján szerkesztett „egzakt” térképeivel8 — annak a szemléletnek a kialakulását
és fennmaradását hosszú ideig, amelyről a Bevezetésben már szóltunk. E
szemlélet megváltoztatása napjaink feladata.
Tekintsük át tehát a
„mélységadatgyűjtés” több évszázados folyamatát vázlatosan, hiszen a mi
korlátozott terjedelem miatt is csak meglehetősen rövid, néhány
jelentősebb, érdekesebb eseményt kiemelő összefoglalást adhatunk. Bár
nem vagyunk tengeri nemzet, e téma — érdekességére tekintettel — maga megérdemelne
egy önálló dolgozatot.
Előre szeretnénk felhívni a
figyelmet arra, hogy e fejezetekben összefoglaltakkal kapcsolatos — számunkra
hozzáférhető — irodalom meglehetősen „tarka”. Mind az eseményeket,
mind az időpontokat illetően ellentmondásos. Ezért igyekeztünk a lehetőségekhez
mérten igen pontos irodalmi hivatkozást végezni.
6 Kezdetben a pontos földrajzi
helymeghatározásnak a tengerfenék-domborzat ábrázolása szempontjából nem volt
olyan jelentősége, mint ma, hiszen 1—2°, de akár 5°-nyi eltérésnek sincs
komolyabb szerepe olyan esetekben, amikor egy-egy óceán területén csak néhány
mélységmérés történt.
7 Köznapi
értelemben: „Azt a tudományt, amelynek ismeretében egy járművet
meghatározott útvonalon az egyik helyről a másik helyre lehet vezetni,
navigálásnak hívják.” [25].
Precízebb
meghatározással a „Navigáció: azon eljárások gyűjtőneve, amelyek
segítségével valamely vízi vagy légi jármű helyzetét, és útvonalát kiszámítják, illetve meghatározzák, továbbá
a járművet irányítják. Navigációs tájékozódási pontokként földi tárgyakat,
csillagokat, továbbá e célra kisugárzott jelzéseket használnak.” [92].
8 A mélységvonal — a szintvonal analógiájára — mindig a
mérhetőséget, az egzakt ábrázolást sugallja. Matematikai értelemben vett
egzakt ábrázolást ma sem adhatunk, még kis méretarányban sem, a „mintavételi
sűrűség” — a mérések száma, illetve a mérési szelvények, sávok
sűrűsége — ezt nem teszi lehetővé. A szárazföldi domborzat
felérésekor, a jellemző pontok célszerű kiválasztásával csökkenteni
tudjuk a bemérendő pontok számát. Nem így a tengerfenéken, ahol esetleges,
véletlenszerű a mérési hely egybeesése valamely fenékdomborzati elem
jellegzetes pontjával. Nem mindegy, hogy egy mért adatsorhoz pl. völgyvonalat
vagy gerincet rendelünk. Szárazföldön elég ehhez egy pillantás. A vizuális
észlelés lehetősége könnyíti munkánkat. A „vakon” mért tengerfenéken
szükség van néhány keresztszelvény mérésre is egy ilyen kérdés egyértelmű
tisztázásához. Azaz lényegesen több mérés szükséges hasonló „jóságú” eredmény
eléréséhez.