A hatvanas évek második felében, a hetvenes évek elején újabb országokban indult el a tájfutás a meglévő, elérhető térképeken: pl. Ausztria (1963), Franciaország (1965), Kanada (1966), Izrael (1966), USA (1967), Belgium (1967), Írország (1967), Ausztrália (1969), Új-Zéland (1969), Kamerun (1970), Szíria (1971), Ruanda (1971), Kuba (1973) és Fülöp-szigetek (1975). A térképek változása ezekben az országokban is a már tárgyalt módon ment végbe azzal a különbséggel, hogy – részben a nemzetközi szövetség segítségével – jóval gyorsabban. A legtöbbször katonai topográfiai térképek, majd abból otthon, egyszerű módszerekkel készített kivonatok, vázlatok, sajátos jelkulcsú térképek használata után nagyon gyorsan áttértek kezdetben a külföldi versenyeken tapasztalt, majd később az éppen aktuális IOF jelkulcs szerint készített térképekre. Az IOF a térképkészítőknek több országban külön tanfolyamokat is tartott (pl. a brit Robin Harvey Ausztráliában).