Az alaptérkép kiválasztását (topográfiai térkép, légifotó-kiértékelés, ortofotó, fotótérkép, földmérési térkép vagy a felsoroltak kombinációja), mindig a körülmények határozzák meg. A főbb körülmények: a beszerezhető alapanyagok minősége és ára, valamint a rendelkezésre álló pénz mennyisége. Nemzetközi viszonylatban a légifotó kiértékelés használata az általános. Közép-európai vonatkozásban azonban a legritkább esetben kerül sor erre.
Csak két közeli példát vizsgáljunk:
Magyarországon nemzetközi viszonylatban jó topográfiai térképek és légifotók is beszerezhetőek, elérhető áron. Az anyagi eszközök csekélyek, ezért a klubok inkább a nagy mennyiségű terepmunkát választják, mivel ezt saját tagjaikkal gyakorlatilag társadalmi munkában el tudják végeztetni. Ezt a megoldást segíti elő az is, hogy a magyar terepek nemzetközi viszonylatban egyszerűek, de a végeredmény általában csak közepes minőségű (erősen generalizált alapanyag, amatőr munka). Magyarországon gyakorlatilag csak az anyagi eszközök hiánya miatt nem kerül sor légifotókiértékelés használatára.
Egészen más a helyzet Ausztriában, ahol jóval komolyabbak az anyagi lehetőségek, de a beszerezhető alapanyagok nagyon gyenge minőségűek. A beszerezhető légifotók gyakorlatilag használhatatlanok sztereofotogrammetriai kiértékelés készítéséhez, mivel nagyon nagy magasságból készülnek, és a növényzet jellege is nagyon korlátozza a felhasználhatóságukat (zárt fenyőerdők). A legnagyobb méretarányú térkép gyakorlatilag az 1:50 000 mivel az 1:25 000 csak az 1:50 000 egyszerű nagyítása. Itt az egyetlen használható anyag az 1:5 000 méretarányban beszerezhető ortofotó, de a domborzat alapját így is a 20 m-es alapszintközű topográfiai térkép képezi.